Orbán Viktor: Sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből!

A magyar szabadság hatalmas menete ma is tart. Sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből – mondta a miniszterelnök szerdán Kiskőrösön, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a Petőfi-szülőház előtt tartott ünnepi beszédében.

A kormányfő az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a Petőfi-szülőház előtt tartott ünnepségen kiemelte: a magyar szabadság hatalmas menete – bár tett néha vargabetűt és olykor zsákutcába is tévedt az elmúlt kétszáz évben – ma is tart.

„Petőfi Sándor ebben a menetben ma itt van velünk” – fogalmazott. Orbán Viktor azt mondta, látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy odakanyarintja a 12 pont elé, hogy legyen béke – közölte.

Minden magyarban van egy kis Petőfi és Petőfiben ott van minden magyar – mondta a miniszterelnök.

Orbán Viktor a 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor életútját úgy jellemezte: egy 26 éves röppálya a magyar égbolton, amely mély Magyarországból indul, és a csillagösvényen végződik. Egy villanás, amelyet saját nemzete, lélegzetvisszafojtva követ és csodál – tette hozzá.

A magyarok úgy látják Petőfit: közülünk való, aki fölénk emelkedik – húzta alá.

„Petőfi Sándor a mi szerelmetes fiunk. Minden magyar gyermekkora óta tud legalább egy verssort tőle. Ezért nem kell kimondani, szavak nélkül is tudjuk: minden magyarban van egy kis Petőfi és Petőfiben ott van minden magyar” – fogalmazott.

Arra is kitért: amikor Petőfi megszületik, Kölcsey éppen véglegezi a Himnuszt, amellyel programot ad, majd huszonöt évvel ezután, 1848-ban Magyarország már nem is ugyanaz az ország, hanem fejét felemelő, felegyenesedő nemzet, amely önbizalommal tekint szét az európai népek világában.

Szólt azokról a vívmányokról, amelyeket ezalatt elért az ország, a többi közt arról, hogy otthont emelt a tudománynak, vasutat épített vagy gőzhajókat indított a Dunán.

Arra a kérdésre azonban, hogy mi ad magasabb rendű értelmet a véges életnek, a hazának, Petőfi adta meg a választ: „talpra, magyar! Rabok legyünk, vagy szabadok? Éljen a szabad és független Magyarország!” – hangsúlyozta.

A magyarok azért mesélik el 175 évre újra és újra március 15. történetét, mert az egy nagy, közös születésnap, amikor felelevenítik a magyar szabadság születését – mondta.

A magyar szabadság elsöprő menete pedig nem a Pilvax kávéháztól, nem is a Nemzeti Múzeum kertjétől indult el, hanem Kiskőrösről – indokolta a kormányfő az állami ünnepség helyszínét.

A miniszterelnök fejet hajtott a Petrovics család emléke előtt is. A költő apjára emlékezve elmondta: élete csúcsán a szabad kiskunok közösségének teljes jogú tagja lett, Petőfi édesanyja, Hrúz Mária pedig szlovák asszonyként hozta világra a legnagyobb magyar költőt.

Kijelentette: a magyarok azért tartják Petőfit a legnagyobb költőnek, mert benne egyben van a magyar sors és a magyar géniusz.

Talán azért van így, mert a szabadságnak saját világnyelve van, amelynek magyar nyelvjárását Petőfi Sándor teremtette meg – fogalmazott. Hozzátette: a magyar a szabadság legsikerültebb nyelve, mert Petőfi nyelvét a világ minden részén értik, több mint kétszáz nyelvre fordították le.

Orbán Viktor kitért arra is, hogy Petőfi nem volt katonának való és nehéz ember is volt. Az emberek mégis a szívükbe zárták. A Jóisten is megsegítette – tehetségéből nem lett gőg, önbizalmából hübrisz –, sosem hagyta el a keresztény világ szellemi erőterét és megállás nélkül dolgozott – fogalmazott a miniszterelnök.

Mindössze öt évet alkotott, életműve mégis teljes, hiszen maradék nélkül megfizette a hazának mindazt, amire verseiben kötelezettséget vállalt. Ha ugyanis beérjük kevesebbel, mint amik lehetnénk, méltatlanná válunk önmagunkhoz – tette hozzá.

Petőfi egy szabad Magyarország szabad polgára akart lenni – szólt a költő érdemeiről. “Mi, mai elpuhult utódai úgy gondoljuk”, megérdemelte volna, hogy ágyban, párnák közt haljon meg, ő azonban másképp döntött: úgy halt meg, ahogy megénekelte, a világszabadság apostolaként, a magyar szabadságért vívott csatában.

„A magyar szabadság hatalmas menete ma is tart. Petőfi ebben a menetben itt van velünk. Látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy odakanyarítja a 12 pont elé, hogy legyen béke. Tartozunk neki. Ezért

sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből.

Nem fogjuk hagyni és nem is fog sikerülni, mert minden magyarban van egy kis Petőfi!”

Forrás: hirado.hu