Öntözni is tudni kell

A gazdaságos vízellátás megvalósításának hiánya akadálya a jövedelmező, versenyképes és dinamikusan fejlődő szántóföldi zöldségtermesztésnek. Hiányában a jó fajtaszerkezet, az okszerű tápanyagellátás, a hatékony növényvédelem nem fogja a várt eredményeket hozni.

Míg korábban számon tartottunk olyan fajokat (pl. görögdinnye, saláta, borsó), amelyek a mi viszonyaink között öntözés nélkül is eredményesen termeszthetők, napjainkban a megváltozott klíma, piaci viszonyok és versenyképesség következtében (termésmennyiség, termésbiztonság, -minőség) minden zöldségfélénél javasoljuk az öntözést.

A korai fajták (pl. korai káposztafélék, rövid tenyészidejű borsófajták, korai gyökérzöldségek, tavaszi saláta stb.) részben rövid tenyészidejükből, részben a hűvösebb és csapadékosabb tavaszi időjárásból adódóan kevés öntözést igényelnek, egy-egy jól időzített vízutánpótlással gazdaságosan és biztonságosan megnevelhetők, szemben a nyáron termesztett, hosszú tenyészidejű fajtákkal, amelyek vízigénye rendszeres, folyamatos vízutánpótlást tesz szükségessé.

Paprikák közül a fűszer (hegyes) típusok jobban tűrik a vízhiányt, mint a fehér termésű (TV) paprikák. Általános, hogy az intenzív termesztésre nemesített hibridfajták (görögdinnye, káposztafélék, uborkák) víz iránt igényesebbek, a hosszabb-rövidebb vízhiányt nehezebben viselik el, mint a szabadelvirágzású (nem hibrid) fajták.

A termesztéstechnológiáktól függően fajon (fajtán) belül is módosul a vízigény. A helyrevetett növények, tekintettel arra, hogy mélyre nyúló és erősebb gyökérzetet fejlesztenek, jobban hasznosítják a talaj víz- és tápanyagkészletét, szemben a palántázott növényekkel, amelyek megszaggatott gyökérzete a talaj felső, sekélyebb részén, bojtos jelleggel helyezkednek el (pl. fejes saláta, fejes káposzta, uborka).

A napjainkban divatos és jól bevált oltott palánták (dinnye, paprika, paradicsom) gyökerei – tekintettel arra, hogy az alanyok igen intenzív és agresszív gyökérzetet fejlesztenek – nemcsak a talaj tápanyag-, de a talaj vízkészletét is jobban hasznosítják.

Talajtakarási technológiával csökkenthető a talajpárologtatás és az ebből adódó vízveszteség, egyes becslések szerint – a talajtakaró anyagoktól és a takarás módjától, idejétől függően – akár 20-30 százalékkal is.

Paprikák közül a fűszer (hegyes) típusok jobban tűrik a vízhiányt, mint a fehér termésű (TV) paprikák – fotó: Shutterstock

Fenológiai fázisok és vízigény

A gyakran megfogalmazott vízigény (növény mm/év) csak részben tükrözi a növény vízfelhasználását, nem ad arra vonatkozóan információt, hogy a növény egyes fejlődési szakaszaiban mennyi vizet igényel.

A növény fejlődésében vannak olyan időszakok, amikor különösen érzékeny a vízhiányra (vagy éppen fordítva, mert káros az öntözés),

azt is mondhatnánk, hogy a termesztés sikere szempontjából léteznek kritikus fejlődési szakaszok, amikor döntő a megfelelő vízellátás. Néhány példát említve ilyennek számítanak:

• a brokkoli és a karfiol a rózsaképzés idején igényel sok vizet,
• a kései fejes káposztánál a fejesedéstől a betakarítás előtti 2-3 hétig fontos az egyenletes vízellátás, a később adott nagy mennyiségű öntözővíz a tárolhatóságot rontja, a fejrepedést elősegíti,
• a babnál és a borsónál a virágzás és a hüvelyképzés kezdete számít kritikus szakasznak,
• a hagymánál a hagymafejek növekedésének időszaka,
• a paprikánál és a paradicsomnál a virágzás és a terméskötődés, ugyanakkor a virágzás és kötődés előtt adott nagy mennyiségű víz (túlöntözés) virág- és terméselrúgást eredményezhet,
• a csemegekukoricánál a szemképződés időszaka kritikus a vízellátás szempontjából,
• a görög- és sárgadinnyénél a virágzás és a termésképzés kezdete stb.,
• a hónapos retek esetében a borsószemnagyságú terméskezdemény kialakulása, karalábénál a diónagyság a meghatározó, az ezt követő egyenetlen öntözés repedést válthat ki stb.

A termesztés sikere szempontjából léteznek kritikus fejlődési szakaszok, amikor döntő a megfelelő vízellátás – fotó: Shutterstock

A vízigény megállapításánál alkalmazott számítások

A vízigény jellemzésére leggyakrabban használt érték az evapotranszspirációs együttható (ET), amely a növényi test felületi (passzív) és a talaj (felszíni és felszín alatti) párolgásos vízvesztesége, azaz abiotikus párolgás (evaporáció), és a növények által aktív, a növényi testen belüli vízfelhasználás a transzspiráció együttes értéke (összege). Számszerű értéke a talaj (tágabb értelemben: a felszín), a növényzet, a hidrológiai helyzet és az időjárás hatásainak eredője. Globális átlagban évente 900-1000 mm a párolgási veszteség, ami a Kárpát-medencében (éves viszonylatban) meghaladja a csapadékból adódó mennyiséget.

Az evapotranszspirációs együttható (ET) szoros összefüggésben van a tenyészidő hosszával (napok száma), a fajok és fajták közötti eltérés közel négyszeres (1. táblázat).

A vízigény megállapítására más mérőszámokat is szoktak használni, például transzspirációs együttható (egységnyi szárazanyag előállítására felhasznált vízmennyiség g/g) vagy a vízfogyasztási együttható (egységnyi termés előállítására használt vízmennyiség g/g). A transzspirációs együttható jól mutatja a növény pillanatnyi, adott időben mért vízfogyasztását. A fiatalabb növények vízhasznosítása (pl. fiatal paprikanövény 150-200) jobb, mint az idősebbeké, amikor már nagy a „vízpazarlás” (500-600). Idősebb korban, kedvezőtlen termesztési körülmények között ez az érték elérheti a 600-800-at is.

A természetes formában lehulló vízmennyiség a legtöbb zöldségfaj vízigényét fedezné, ha kedvező elosztásban, a tenyészidőben hullana le – fotó: Shutterstock

Vízpótlás

A természetes formában lehulló 500-600 mm vízmennyiség a legtöbb zöldségfaj vízigényét fedezné, ha a csapadék kedvező elosztásban, a tenyészidőben hullana le. Sajnos a csapadék nagyobb része tenyészidőn kívül esik, nem is beszélve a fényben leggazdagabb, legmelegebb nyári hónapokról, amikor a legnagyobb szükség lenne vízre.

Sok gazdaságban tudják a transzspirációhoz szükséges vízellátást biztosítani, de a nyári melegben a páratartalom tartására (75-85 százalék) nincsenek berendezkedve. Hiányoznak a mikroszórófejek, a finom porlasztású esőztetők, melyekkel folyamatosan lehet a talajnedvességet biztosító vízpótló öntözőrendszerek mellett a levegő páratartalmát is szabályozni. A fehér paprika, de az étkezési paradicsom esetében is egyre világosabbá válik, hogy

azt a minőséget, amit a fogyasztók elvárnak, szabadföldi körülmények között nem lehet elérni,

ezért a termesztésük gyakorlatilag bevonult a fóliák és üvegházak alá, ahol a kedvezőbb mikroklíma (páratartalom) könnyen biztosítható. Valószínűsíthető, hogy a paprika és a paradicsom példáját más zöldségfajok is követni fogják.

A fehér paprika és az étkezési paradicsom esetében a fogyasztók által elvárt minőséget nem lehet elérni szabadföldi körülmények között – fotó: Shutterstock

A zöldségfélék gyökeresedési mélysége nagyon eltérő, ebből adódóan különbözőek az öntözési normák is. A hagyma, a karalábé, a palántázott fejes saláta egészen sekélyen gyökeresedik, szemben a görögdinnyével vagy a sárgarépával, amelyek gyökérzete 50-70 cm-re is lehatol. Ennek megfelelően az öntözési norma növényenként 15-45 mm között változik. Általános szabály, hogy 1 mm, azaz 1 liter/m² víz 1-2 cm mélységben áztatja át a talajt.

Bizonyos határon belül az öntözéssel befolyásolható a gyökeresedés mélysége. A gyakori és kis adagú öntözéssel „fenntartjuk” a gyökereket a felső talajrétegben, aminek az a veszélye, hogy egy kimaradt öntözés (pl. technikai meghibásodás) jelentős kárt okozhat, szemben a ritkább, de nagy adagú öntözéssel (30-40 mm-es öntözési norma), amellyel mély gyökeresedést indukálhatunk.

Növelhető a termesztés biztonsága a kiültetést követő „szomjaztatással”,

amikor a gyökerek a vizet keresve mélyebb rétegekbe húzódnak, ahol átmeneti vízhiány esetén is vízhez juttatják a növényt.

Általában a növény jelzi a vízellátást, aminek felismeréséhez nem kell nagy gyakorlattal rendelkező szem. Ha a hajtásvégek sötétebbek, mint a középtáji levelek, akkor szomjazik a növény; ha sokkal világosabbak, akkor túlöntöztünk. Tekintettel arra, hogy a víz is reutilizálódik, azaz hiány esetén az idősebb levelekből átépül (átvándorol) a hajtásokba, ezért a hervadás az alsó leveleken jelentkezik először, ami már jelentős hiányra utal.

1. táblázat: Eltérő tenyészidejű zöldségnövények átlagos vízigénye

Agroinform.hu – Dr. Terbe István