Növények nyugiban: mitől függ a kihajtás ideje és a fagykár?

Fotó: boraszportal.hu

Míg a trópusokon folyamatosan váltják a lombjukat a fák, nálunk a lombhullatók télire beszüntetik életműködésüket és megszabadulnak leveleiktől azon egyszerű okból, mert a hideg hónapokban úgysem tudnának a fagyott talajból vizet felvenni. A fény is kevés lenne az asszimilációhoz, a fejlődéshez, és a leveleik amúgy sem fagyállóak. Ezért a számukra kedvezőtlen időszakra „szabadságot vesznek ki”…

A nyugalmi időszak szakaszai

A lombhullató fák és cserjék ősszel átmenetileg befejezik életműködésüket és majd tavasztól ismét új életre kelnek. Az örökzöld fák és cserjék a lombhullatókkal ellentétben igen lecsökkent mértékben, de a tél folyamán is folytatják élettevékenységüket. A növényi nyugalmi állapot nem egyenletes, több szakasza van.

Az előkészítő szakaszban a növények legérzékenyebb szervei (termőrügyek, hajtásvégek) előbb edződnek, felkészülnek a téli hideg elviselésére – ez a szakasz ősz kezdetétőlősz végéig tart.

A következő, mélynyugalmi szakaszban a legellenállóbbak a növények a faggyal szemben, ekkor a nagy hideg se tesz kárt bennük és még az esetleges, átmeneti felmelegedés sem indítja meg az élettevékenységüket.

Ez a szakasz körülbelül február elejéig-közepéig tart, de a korán virágzó fajoknál a mélynyugalmi állapot ideje rövidebb, január végéig, február elejéig tart csupán, és ekkor a kihajtásuk még hormonálisan gátolt.

Ha ez, a fajra jellemző mélynyugalmi időmennyiség letelt, de az időjárás még télies, a kihajtást már csak az fogja gátolni, hogy a növény kényszernyugalmi állapotba kerül. Ekkor indul ugyanis a harmadik a kényszernyugalom szakasz, amelyben a hosszabb-rövidebb ideig tartó, átmeneti felmelegedés hatására a nedvkeringés már megindulhat, a rügyek duzzadni kezdenek, a sejtnedv felhígul, a növény fagyérzékenysége emiatt fokozódik.

A kihajtás időpontja függ a fénytől és a hőmérséklettől. Főként utóbbi befolyásolja azoknak a növényi hormonoknak a szintjét, melyek a növény védelme érdekében a tél folyamán akadályozzák a rügyek kihajtását. Ez egy önvédelmi mechanizmus, hiszen ha egy kis felmelegedés hatására a növény rügyet bontana, akkor az abból kifejlődő levél egy ezt követő hideghullámnál elfagyna.

Épp ezért a rügyek – szerencsés esetben – csak akkor pattannak ki, amikor már nem kell olyan lehűlésre számítani, ami károsíthatná a fiatal leveleket, virágokat. A klímaváltozás miatt azonban e folyamatok napjainkban már nem ennyire üzembiztosak…

Mit tehetünk a fagykárok ellen?

Nem sokat. Sajnos a klímaváltozással az is együtt jár, hogy az időjárás megváltozott. Enyhék a telek, de megjelentek a késő tavaszi fagyok, melyek a gyümölcsfák virágaira a legrosszabbkor kijönnek.
Az átmeneti felmelegedésre különösen érzékenyen reagálnak a gyümölcsfák közül a mogyoróbokrok, a kajszibarack-, a mandula- és az őszibarackfák, a haszonfák közül a méhészeti szempontból fontos fehér akác, amelyeknek a virágrügyei olykor a “februári tavasz – márciusi tél” áldozatául esnek.

A fagykárok megelőzésére célszerűbb olyan fajtákat választani, melyek későbbi kihajtásúak, így a virágzásuk remélhetően a késő tavaszi fagyok utáni időszakra esik. Fagyzugos helyekre ne ültessünk a virágzáskori fagyokra érzékeny gyümölcsfa fajtákat.

És még egy dolog, amit bevethetünk: a fatörzsek meszelése, ami régi jól bevált szokás, de kissé feledésbe merült. Ennek lényege, hogy a fehér szín jobban visszaveri a napsugarak nagyobb részét, míg a szürke, barna, vagy fekete fakéreg, jobban gyűjti a meleget. A fehér színnek köszönhetően az első napsütésesebb tavaszi napokon még nem tud felmelegedni a törzs, tehát a növény érzi, hogy még várjon a kihajtással. A későbbi rügypattanással pedig nagyobb esély van elkerülni, hogy a már virágzó fa fagyot kapjon. A meszelés emellett növény egészségügyi szempontból is hasznos, hiszen a mész fertőtlenít, a kéregrepedésben megbúvó kórokozókat és kártevőket is megtizedeli…

Forrás: magyarmezogazdasag.hu, Nagy Z. Róbert