Új lehetőségek nyíltak meg a gazdák előtt az öntözésfejlesztési pályázat módosításának köszönhetően. Változnak a meliorációs munkák során épülő mezőgazdasági hasznosítású utak kialakításával kapcsolatos feltételek és az engedélyezési eljárásra vonatkozó előírások is egyszerűbbé váltak.
A támogatott tevékenységek között szerepel például a vízvisszatartás, a vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás és a takarékos öntözési technológiák elterjesztése is. Ezzel kapcsolatban összefoglaltuk az öntözőgép típusok jellemzőit. Az Agro Napló írta meg a különböző öntözőgép típusok előnyeit és hátrányait, ezt az anyagot szemléztük. Az öntözőgép típusok eltérő tulajdonságúak és képességűek, beruházás előtt érdemes tájékozódni, hogy az adott területre melyik a legmegfelelőbb.
A csévélődobos mobil öntözőrendszer előnye, hogy a dobok könnyen telepíthetőek, így egy szezonban több táblán is megvalósítható az öntözés. Hátránya, hogy ennél a rendszernél tapasztalható a legnagyobb párolgási veszteség. Ez akár az 50 százalékot is meghaladhatja. A rendszer nyomásigénye a nagy, ennek következtében az üzemeltetés költsége is jelentős. A többi öntözőrendszer típushoz képest kisebb mértékben automatizálható.
Csepegtető öntözőrendszer: a szántóföldön való alkalmazása a világon, több helyen is egyre elterjedtebb. Igaz, hogy hazánkban még ez nem így van, és valószínűleg nem is lesz meghatározó, de mégis említést érdemel, mert azért világszerte előfordul. Előnye, hogy a csepegtető elhelyezkedéséből adódóan alacsony a párolgási veszteség. Ezt a rendszert magas fokú automatizálás jellemzi. Hátránya, hogy a rendszer telepítése idő- és munkaerő igényes feladat, valamint „akadályt” jelent a táblán. Ez pedig fokozott odafigyelést igényel az agronómiai munkák elvégzésekor. Rendkívüli körültekintésre van szükség a pontos, szakaszos üzemeltetés esetén, mert az alacsony nyomás miatt a tűréshatár viszonylag kicsi.
Center és lineár stabilan telepített öntözőrendszer: előnye, hogy az öntözés minősége és hasznosulása megközelíti a csepegtető rendszerek kiváló mutatóit. Területteljesítménye a legnagyobb, ez a légköri aszály következményeinek enyhítésekor fontos szempont. Automatizálható technológia. Hátránya, hogy a rendszer helyhez kötött, a beruházás költsége pedig meghaladja a dobos rendszerét. Az Agro Napló cikke szerint a hazai mezőgazdaság jelenlegi igényei egyre inkább a fix rendszerek irányába haladnak. Ennek több oka is van, közülük néhány: A munkaerő hiánya. Az öntözés eddig is elég sanyarú sorsú terület volt, hiszen a szezonnal egy időben olyan események vannak, amelyek sokszor nehezen kezelhető munkacsúcsokat okoznak.
A pályázati lehetőség: a 2016-ban indult és várhatóan 2020-ig elérhető pályázati célkitűzés része, hogy energia- és víztakarékos megoldások kerüljenek kialakításra. Ebbe az elképzelésbe főként a fix rendszerek illenek bele. Sok helyen ezért a meglévő mobil rendszert cserélik fix rendszerre.
A táblaméret: állandó kérdés, hogyan kezelhetőek az elaprózódott és a több tulajdonosú osztatlan közös táblák. A kérdés rendezésének mozgatórugója sokszor az öntözés, és a cél az egy gép alá kerülő terület maximalizálása. A táblaméreten kívül pedig fontos szerepet kap a tábla alakja is. A szabálytalan területeken a körforgóra szerelt saroköntöző egység nyújt megoldást.
A vízdíj: A kijuttatott öntözővíz hasznosulása egyre fontosabb kérdéssé válik, mert az országban, néhány régióban elég magas a vízdíj. Az üzemeltetés költségét nagymértékben növeli, hogy nagy veszteség esetén a rendszert több ideig kell járatni, hogy a kívánt mennyiség eljusson a rendeltetési helyére. (Forrás: magro.hu)
A kép: munkában a telepített lineár öntözőgép: – A kép forrása: materal.energiagazdasag.hu
