Németország felelőssége a béke megteremtése Ukrajnában

Forrás MTI, AP, Efrem Lukackij

Kezdő politikus voltam, amikor a kilencvenes évek derekán, az Európai Tanács strasbourgi üléstermében meghallgattam Helmut Kohl német kancellár beszédét. Lelkes szociként nem rajongtam az erősen konzervatív „pfalzi óriásért”, balos német barátaim pedig kifejezetten utálták. De első mondatai elgondolkodtattak. Azzal kezdte, hogy tizenöt éves fiú volt, amikor 1945-ban előmászott a romok közül, és elhatározta, hogy olyan világért fog küzdeni, amelyben soha többé nem lesz háború Európában. Megéreztem, hogy ez nem csak szónoki fogás, hanem minden politikusi dörzsöltségen túl őszinte vallomás is. 

A Ruhr-vidéken nőtt fel, amelyet a második világháborúban fejlett iparvidékből a kőkorszakba bombáztak vissza. Elhittem neki, hogy ez az élmény egész életében a megegyezés, a békés kompromisszum irányába vezette. Sikerrel járta ki Moszkvában a német újra egyesítéshez való orosz hozzájárulást (a franciák és britek rémületére), és mindvégig az Oroszországgal való együttműködés híve volt. Hozzá hasonlóan tizenhat esztendőn át kormányzó utódja, Angela Merkel is ezt az iskolát folytatta. Ha nem is meditáltunk rajta mindennap, éreztük, hogy amíg a németek és oroszok kijönnek egymással, addig nagy baj nem történhet Európában. Mi magyarok különösképp megszenvedtük a két birodalom első és második világháborús összecsapását, tudtuk, miért fontosabb számunkra mindennél a béke.

Az Ukrajnát ért orosz invázió óta, de igazából már Merkel novemberi távozása óta látható volt, hogy Berlint több felől is igyekeznek kilökni az európai stabilitást biztosító helyzetéből. Éveken át folyt az aknamunka az Északi Áramlat 2 ellen. Most már látjuk, hogy a legtöbb uniós ország maga is orosz gázt használt, de a németeket nevezték ki bűnbaknak a gázimportért. Bár a választások előtt a Zöldeket leszámítva minden német párt az új csővezeték üzembe helyezése mellett állt ki, Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár hamar engedett a Zöldek belső és a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az Egyesült Államok külső nyomásának. Ez súlyos hiba volt, különösen úgy, hogy erre a döntésre még az orosz invázió előtt sor került.

Forrás: index.hu, Hegyi Gyula

https://index.hu/velemeny/2022/06/27/nemetorszag-felelossege-orosz-ukran-haboruban-bekeben/