Újra elmarasztalta hazánkat az Emberi Jogok Európai Bírósága a kormány által követett szigorú büntetőpolitika miatt. A strasbourgi bíróság szerint embertelen és megalázó büntetésnek minősül a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés. Völner Pál igazságügyi államtitkár azonban világossá tette, hogy nem változtatnak a szabályozáson. Jelenleg 71 olyan elítélt raboskodik a hazai börtönökben, aki a kiszabható legsúlyosabb büntetést kapta.
A romagyilkosságok két elkövetője, az újkori magyar Bonnie és Clyde-ként is emlegetett bűnözőpáros egyik tagja, valamint egy ároktői bandatag is pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), amely kimondta, hogy a rájuk kirótt tényleges életfogytiglani szabadságvesztés embertelen és megalázó büntetésnek minősül, így sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének vonatkozó paragrafusát. A bíróság a jogsértés megállapítása mellett Kiss Árpádnak és Kiss Istvánnak, a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat elkövetőinek fejenként 2000 euró kártérítést ítélt meg.
Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az ítéletet kommentálva a Mandinernek elmondta: ahogyan korábban, a strasbourgi bíróság most is azt állapította meg, hogy a magyar szabályozás nem felel meg az elvárásaiknak. A kormány álláspontja azonban továbbra is egyértelmű és világos: olyan büntetőjogot kell alkalmaznunk, amely megvédi a magyar embereket a veszélyes bűnözőktől
– szögezte le az államtitkár. Ugyanakkor hangsúlyozta: ne legyenek kétségeink, életfogytiglani börtönbüntetésre csak nagyon súlyos bűncselekményekért ítélnek embereket, nem egyszerű botlásokról van szó ezekben az esetekben.
A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés, azaz a „tész” intézményének bevezetéséről egyébként még 1999-ben, az első Orbán-kormány alatt döntött a parlament, és az új alkotmányról szóló 2011-es nemzeti konzultáció eredményeképpen alkalmazásának lehetősége az Alaptörvénybe is bekerült, miután a válaszadók 93 százaléka értett egyet azzal, hogy a bíróságok kiszabhassanak ilyen büntetést a kiemelt súlyú bűncselekmények esetén.
A „tész” bevezetését megelőző kilenc évben a nem tényleges életfogytiglan számított a legsúlyosabb büntetésnek, azelőtt pedig a halálbüntetés. Utóbbit azonban az Alkotmánybíróság 1990-ben hozott határozata nyomán eltörölték.
Az utolsó halálbüntetetést éppen most 33 éve, 1988 július 14-én hajtották végre a Budapesti Fegyház és Börtön udvarán a 28 éves Vadász Ernőn. A büntetett előéletű férfi 1986 decemberében bűntársával közösen támadott meg, rabolt ki és vert halálra Tiszacsegén egy helyi lakost, majd ezek után még több helyre betörtek. Vadászt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1988 januárjában előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette, nagyobb értékre elkövetett lopás bűntette, valamint okirattal való visszaélés vétsége miatt ítélte halálra. A Legfelsőbb Bíróság 1988 januárjában helyben hagyta az első fokú döntést, sőt, különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősítette a gyilkosságot. Vadász kegyelmi kérvényét elutasították.
A tényleges életfogytiglan létjogosultságáról folyamatos vita zajlik hazai és nemzetközi porondon egyaránt, de egy-egy társadalmi felháborodást okozó bűncselekmény után a halálbüntetés visszaállításának kérdése is rendre előkerül.
Orbán Viktor egy 2015-ös rádióinterjúban is felvetette, hogy újra nemzeti hatáskörbe kellene adni a halálbüntetés kérdését.
Ahogy Völner Pál szavaiból is kiderül, az EJEB nem először marasztalja el hazánkat a kormány által követett szigorú büntetőpolitika miatt. Egy 2014-es ítélet nyomán módosították is a szabályozást, bevezetve egy kötelezően lefolytatandó kegyelmi eljárást, amelyre a büntetés megkezdése után negyven évvel van először lehetőség. A módosítás értelmében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről egy külön testület, a kegyelmi bizottság dönthet majd, amelynek öt tagját a Kúria elnöke jelöli ki a büntetőügyekben eljáró bírók közül. A bizottság indokolt véleménye köti az igazságügyi minisztert, de nem köti a köztársasági elnököt, aki kimondja a végső szót.
Ez azonban még mindig nem volt elég az EJEB-nek, egy 2016-os ítéletben ismét elmarasztalta hazánkat, mondván, túl hosszú a felülvizsgálatig tartó negyven év. A bíróság huszonöt évben állapítaná meg a határt. A kormány azonban, ahogy azt Völner Pál is nyomatékosította, nem hátrál tovább.
A strasbourgi ítéleteknek nincs egyéb jogkövetkezményük, nem írhatnak elő jogszabály-módosítást, ezért sokak szerint ezeket az eljárásokat egy állandó nyomásgyakorlási eszközként kell értékelni.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokága megkeresésünkre közölte: a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek száma jelenleg 71 fő, ám négy vádlott esetében még nem jogerős az ítélet.
A most pert nyert elítéltek mellett egyébként olyan bűnözőket találunk a „tész”-esek között, mint a 2009-es csepeli kettős gyilkosság elsőrendű vádlottja, Kun Tamás, a bőnyi rendőrgyilkos Györkös István – vagy éppen Tóth István, a battonyai rém.
A 2012-ben brutális kegyetlenséggel megölt tizenegy éves kisfiú, Szita Bence gyilkosait 2014-ben ítélték jogerősen tényleges életfogytiglanra, de azóta mind a hárman elhunytak a börtönben.
Forrás: mandiner.hu
