Nem gyerekjáték, de nem is lehetetlen a városi bringázás gyerekekkel. Mi a helyzet akkor, ha a gyermek már kinőtte a gyermekülést vagy az utánfutót, és saját bringájával szeretne közlekedni? Mit tesz lehetővé a KRESZ a nagyobbakkal való bringázás kapcsán és mit ajánlanak a bringaoktatók?
A futóbiciklik korában vannak gyerekek, akik 3-4 éves korukra profin kezelik a bringájukat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azzal közlekedni is tudnak. A KRESZ alapján főútvonalon önállóan nem bringázhat 12 év alatti gyermek, ezért sokan úgy gondolják, hogy jó megoldás, ha ilyen útvonalon a szülő az úttesten, míg gyermeke vele párhuzamosan a járdán közlekedik. Ez egyrészt azért nem megoldás, mert a tiltás az ilyen út járdájára is vonatkozik, másrészt viszont a járdán való bringázás tiltása a gyermekekre is vonatkozik.Két dolgot tehet a szülő: vagy a járdán kíséri (szabálytalanul, ámde valamivel biztonságosabban) gyermekét, vagy elkerüli a főútvonalként kijelölt utcákat és kis forgalmú utcákon teker együtt a gyerekkel. A járdázást nem csak azért nem ajánljuk, mert szabálytalan, hanem mert éppen a legfontosabb készségeket nem fogja elsajátítani a gyermek: az együtt közlekedés alapszabályait, a többi közlekedőre és a közúti jelzésekre való odafigyelést; ráadásul olyan helyen bringázik, ahol a legkevésbé számít rá a többi közlekedő. A közúton bringázás kétségtelen előnye viszont, hogy a gyermek része a forgalomnak, így jobban és hatékonyabban tanul, mintha életszerűtlenül a járdán lavírozna a gyalogosok között. Hátrány ugyanakkor, hogy sem a gyermek sebessége, sem magasságából adódó láthatósága nem mindig ideális az autók között történő bringázáshoz.
A 12 éves korhatár elsődleges oka a gyermekek szellemi fejlődésében keresendő: bár nincs pontos életkori határ, az biztos, hogy egy 6-10 éves gyerkőc lassabban és másképp reagál a hirtelen bekövetkező, váratlan helyzetekre, még akkor is, ha technikailag hibátlanul kezeli a bringáját. Ezt mindenképpen tartsuk fejben, ha gyerekkel tervezünk bringázni az úttesten. A forgalom nagyságától függően mi azt javasoljuk, igyekezzünk minél kevesebbet járdázni, és minél előbb bringaúton, bringasávon vagy úttesten bringázni a gyerekekkel. Először egy ideig csak forgalomtól elzárt területen bringázzatok: bringaúton, terepen, később kipróbálhattok egy KRESZ-tanpályát is, ha van a közeletekben. A lényeg a fokozatosság: bármennyire is vonzó alternatívának tűnik, hogy szeptember 1-jétől egyik napról a másikra bringával járjatok oviba vagy iskolába, jobb, ha hetekig gyakoroltok előbb, amíg meg nem győződsz arról, hogy gyermeked mind technikailag, mind pedig fejben készen áll a városi bringázásra.
Na de, hol bringázzon az úttesten a gyerek? A szülő előtt vagy mögött? Ha két (vagy több felnőtt) bringázik gyerekkel, a helyes technika a következő: elől-hátul a szülők, középen a gyerek. A hátul bringázó felnőtt lehetőleg húzódjon kissé beljebb: így nemcsak láthatóvá teszi a gyereket a mögöttük érkezők számára, de biztonságos oldaltávolság megtartására kényszeríti a mellettük elhaladókat. A gyermek előtt haladó szülőre példaképként tekintenek a gyerekek és öntudatlanul utánozzák őt: a tanulásuk legnagyobb része önkéntelenül történik, expresszív szülői ráhatás nélkül; ezért az elől haladó szülőnek úgy kell közlekednie, ahogy amúgy is tenné, valamivel nagyobb figyelemmel a forgalomra és a veszélyhelyzetekre.
És ha csak egy szülő van a gyerekkel? Megoszlanak a vélemények, ám a szakemberek egyértelműen azt javasolják, hogy a gyermek menjen elől, mögötte a szülő. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a gyermek tisztában legyen a legalapvetőbb közlekedési szabályokkal (közlekedési lámpák és táblák, kereszteződés fogalma, elsőbbség fogalma stb.), a bal és a jobb fogalmaival, vagy hogy feltétel nélkül kövesse a szülői utasításokat, ha kell. Ha gyermekünk nincs tisztában az elsőbbség fogalmával, az is elegendő, ha eleinte minden kereszteződésnél kötelezően megáll. Szülőként meg kell bíznunk gyermekünkben, hogy nem fog körültekintés nélkül behajtani egy kereszteződésbe vagy irányt váltani hirtelen. Amennyiben a szülő követi a gyermeket, alkalma van megfigyelni, hogyan bringázik a csemete: mennyire és mire figyel út közben, hogyan bringázik, mikor kezd fáradni, s ezzel párhuzamosan lankadni a figyelme is.
Az együttbringázásban nagyon fontos az állandó kommunikáció. Az utasításaid legyenek határozottak, rövidek és egyértelműek, valamint jól hallhatók a gyermek számára! Magyarázd el neki, hogy nem szigorú vagy utasítgató akarsz lenni, csak óvatos és egyértelmű. Az utasítások mellett persze nyugodtan beszélgessünk a gyerekkel minden másról, de nagyon hasznosak a külvilágot érintő, könnyed ellenőrző kérdések beszúrása a beszélgetésbe, pl. „Látod a zebrához sétáló embert előttünk?” vagy „Észrevetted, hogy ránk nézett az autó vezetője?” stb.
Ha egy szülő bringázik, valamivel beljebb bringázzon, mint a gyermeke; utóbbinak tanítsuk meg, hogy a járdaszegélytől mindig tartson megfelelő (40-50 cm) távolságot. Ez a valóságban sokszor azt jelenti, hogy a szülő már kénytelen sávot foglalni: ezzel kényszerítve a mögöttük haladókat a megfelelő oldaltávolsággal történő előzésre. Profi bringások akár közvetlenül a gyerek mellett-mögött tekerhetnek, jobb kezükkel segítve a gyermek haladását vagy éppen megállítva őt, ha szükséges. Ahogy a gyermek fejlődik, kis forgalmú utcákban lehetőséget adhatsz neki a hátranézés gyakorlására is: húzódj kijjebb, hogy a gyerkőc önállóan tudjon megbizonyosodni a mögöttes forgalomról, s gyakorolja ezt a létfontosságú városi bringás technikát.
[…]
Árva János – flowcycle.hu
