A címben megfogalmazott gondolat első felét azért nehéz nekem tartalommal megtölteni, mert én azt komolyan gondolom, hogy a Trianoni Békediktátumnak nincs jövője. Jelene van, például a még most is hatályban lévő Benes-dekrétumok a szlovákiai Felvidéken, és román állami ünnep Erdélyben. Trianonnak 100 esztendős történelme is van, de jövője a véleményem szerint nincs.
Visszapillantva:
1) A Trianoni Békediktátum elavult és az egykori nemzetközi diplomácia legotrombább, leggonoszabb munkája.
2) Már a megszületése pillanatában is elavult volt.
3) A Magyar Kormány 1938 és 1944 közötti rehabilitációs törekvései jogosak, logikusak és értelmezhetőek voltak.
4) Súlyos tévedés volt azonban az, hogy a Magyar Királyság akkori állami vezetői csak késve ismerték fel a valódi ellenségünket. Ez alól kivételt és tiszteletet érdemelnek a Teleki-, a Kállay- és a Lakatos-kormányok, mert eljutottak a helyes felismerésig.
Ugyanis nekünk területi követelésünk az akkori Szovjetunióval szemben NEM volt.
DE! Ezzel szemben 1938. március 12-ke után, azaz Ausztria német megszállását követően a Német Birodalommal szemben igenis keletkeztek jól és pontosan megfogalmazható területi követeléseink, és ez a ma Burgenlandnak nevezett Őrvidék volt, ami mindig is a Magyar Állam részét képezte a történelem évszázadai során.
Előre tekintve a XXI. század most sorra kerülő 8 évtizedére, mert ez sokkal fontosabb:
5) Ma a helyzet ugyanaz, mint a Magyar Állam megalapításakor, azaz ezer esztendővel ezelőtt! Miért? Azért, mert az élelmiszer, a mit lehet megenni kérdése, ismét központi kérdés, mert az emberiség lélekszáma soha nem látott mértékben növekedik.
6) A Kárpát-medence oszthatatlan, egységes természet-földrajzi egység, és ennek, különösen a mező- és élelmiszer-gazdaságában van nagy jelentősége. Miért? Azért, mert a fenntartható gazdálkodás elengedhetetlen kelléke a természet és a gazdaság kiegyensúlyozott együttélése és harmóniája.
8) Az elmúlt évszázadoknak és a közelmúlt évtizedeinek is az a tapasztalata, hogy a magyar nemzetgazdaságnak, ezen belül a magyar mező- és élelmiszer-gazdaságnak vitathatatlanul vezető, meghatározó és integráló szerepe van a Kárpát-medencében. Ez pedig különösen felértékelődik akkor, amikor a nagy-világban fokozódik az élelmiszer-kereslet.
7) Amennyiben a mindenkori magyar állami vezetés a gazdasági stratégiáit képes a Kárpát-medencében élő népek gazdasági érdekközösségének figyelembe vétele mellett kialakítani, és képes, mert már ez történik régóta a Visegrádi Négyek együttműködésében, a Trianoni Békediktátum teljes mértékben bukásra van ítélve a XXI. század közepére.
8) Miért is van bukásra ítélve a Trianoni Békediktátum? Azért, mert nem a Kárpát-medence népeinek, hanem az őket a világgazdasági versenyből kiszorítani akaró egyes nagy-hatalmaknak volt ez az érdeke. Nevezetesen az, hogy a Trianoni Békediktátum igazságtalanságaiból fakadó szemben-állás fennmaradjon a Kárpátok hegyeivel körül ölelt térségben.
9) Bölcs és értelmes felismerés lenne, ha a Kárpát-medencében élő népek szép lassan rájönnének, hogy ebben a nagyon értékes természet-földrajzi egységben a szemben-állás helyett az okos gazdasági együttműködés a jövedelmezőbb, különösen az élelmiszer-termelésben és a nagy-világ élelmiszer-piacainak a meghódításában.
10) Mi fakad mindebből? A Kárpát-medence népeinek a közös érdeke a Föld népességének rohamos növekedése miatt a most felfutás előtt álló mező- és élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi lehetőségeinek a minél hatékonyabb kiaknázása. Ezért mondom, hogy az egész Trianoni Békediktátum, ez a „rossz indulatú őskáosz” máris megbukott, a napjai meg vannak számlálva, és ugyanúgy fog eltűnni Közép-Európa életéből, mint ahogy 30 esztendővel korábban „a mi hőn” és „mélyen szeretve tisztelt” „Leónyid Iljics Brezsnyev elvtársunknak” az úgynevezett szocialista világrendszere, a „létező szocializmus”, ami szintén csúfosan megbukott.
Trianon ködét stabilan és méltósággal fogja ismét áttörni Szent István állameszmei felfogása, azaz a Kárpát-medencének, mint ideális természet-földrajzi egységnek az egységes gazdasági keretbe szervezése.
(Dr. Paál Sándor PhD, c. egyetemi docens, PTE-AJK Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék, egyesületi tag, KPE Balatonfüred)
