Nagy Lajos értesítése alapján: Fél méterrel nőtt a vízszint, „életmentő” volt a beavatkozás

Archív fotó: Karnok Csaba

Májusban közel fél méterrel emelkedett a tolnai holtágak vízszintje. Köszönhetően a Sióból érkezett utánpótlásnak.

A Tolnai-holtágon az idei téli-tavaszi időszakban – a holtág használóinak véleménye szerint – kritikus vízhiány alakult ki. Akadt olyan szakasz, ahol a mederből teljesen eltűnt a víz. Május elején csupán 422 centiméteres vízállást mértek. Ezután érkezett a Sióból a friss víz. Mint azt Beke Zsolt, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Tolna Megyei Szakaszmérnökségének vezetője elmondta, a Sió – a halak természetes szaporodását elősegítő – felduzzasztásával vált lehetővé a vízpótlás, amit nagyjából egy hónapon keresztül, a tolnai holtág maximális üzemi vízszintje, körülbelül 470 centiméteres vízállás eléréséig folytattak, június elejéig. Június 7-én 468 centimétert mértek mind a déli, mind az északi ágon. Ez nagyjából megfelel a korábbi évek hasonló időszakainak vízállásainak.

A májusban érkezett közel félméternyi vízoszlop „életmentő” volt a holtágnak, érthetően mindenki nagyon örült a fejleménynek. Többek szerint azonban idén is lesznek még problémák a holtág vizével. Nem túl optimista Németh István, a Tolnai Horgász Egyesület elnöke sem. Annak természetesen nagyon örül, hogy a vízügyi igazgatóság intézkedésének köszönhetően sok víz érkezett a holtágba. Véleménye szerint azonban az idei téli-tavaszi állapot kialakulását – amikor a holtág északi vége szó szerint kiszáradt – nem szabadna megvárni, azt meg kellene előzni. Úgy véli, ehhez elsősorban felül kéne vizsgálni a holtág téli-nyári maximum és minimum szintjeit. Amikor ugyanis azokat megállapították, a meder még messze nem volt annyira feltöltődve iszappal, mint most. A vízoszlop magassága azóta – azonos vízszintek esetén is – rendkívüli módon lecsökkent. A másik fontos intézkedés szerinte az lenne, hogy meg kellene határozni, és be is kellene tartatni, hogy bizonyos vízállás alatt ne lehessen vizet kiemelni a holtágból. Ő úgy tudja, hogy ilyen előírás most is létezik, de azt nem feltétlenül tartják be.

Beke Zsolt, a vízügyi igazgatóság megyei szakaszmérnökségének vezetője érdeklődésünkre elmondta: amennyiben a továbbiakban ismét nagyon lecsökken a holtágak vízszintje, illetve érkezik a Sión megfelelő árhullám, akkor az év második felében is sor kerülhet újabb pótlásra. A szakember úgy látja, hogy a minimum-maximum vízszintek emelésére kisebb mértékben van lehetőség, a belvízvédelem – mint a holtágak elsődleges funkciója – szempontjainak figyelembevételével. Ám szerinte inkább a rendszeres vízpótlás biztosítására kell koncentrálni. Ez ügyben pedig már több lépés is történt, a doromlási szivattyúállomás ismételt üzembe helyezése érdekében.

Arra is rámutatott, hogy nem elsősorban a vízszintekkel van a probléma, hanem a mederben levő vízmennyiséggel, amit a meder iszapmennyiségének csökkentésével lehet érdemben növelni. Erre szintén keresik a megoldást és az anyagi forrásokat. Beke Zsolt egyetértett azzal: addig is, amíg a holtágak problematikája hosszú távon rendeződik, törekedni kell arra, hogy a jövőben lehetőleg ne alakuljon ki olyan jelentős vízszint csökkenés, mint idén télen, tavasszal. Ezt – ha lehetőség van rá – esetleges késő őszi, a belvízvédelmi szempontokat is figyelembe vevő, óvatos vízpótlással is meg lehet előzni.

A kajakosok is megsínylik, ha kevés a víz

– Nekünk is komoly problémát okozott a holtág vízhiánya – árulta el érdeklődésünkre Barina József, a Tolnai Kajak-Kenu SE mesteredzője. Az alacsony vízállás miatt például nem tudták megrendezni a hagyományos évadnyitó versenyüket áprilisban. Elmaradt az edzőtáboruk is. Barina Józsefnek vannak kétségei afelől, hogy a jelenlegi kedvezőnek mondható vízállás mennyire lesz tartós. Tart tőle, hogy ez csak egy „időleges boldogság”, ugyanis számítani kell arra, hogy a nyári nagy melegekben a párolgás és az öntözés is durván meg fogja „csapolni” a holtágat.

Forrás: teol.hu, Steinbach Zsolt