Mi vagyunk a tenger

fotó origo.hu

Nézem, hallgatom a híreket. A vírus tarol, a korlátozásokat – amit a saját érdekünkben hoznak meg – többen viccnek veszik és nem tartják be.

Ahogy hullanak az emberek és a könnyek, eszembe jutott a tenger.

A víz egyszerű molekula, nincs benne DNS, nincs agya, nincs képessége a lélegzésre és mégis legfőbb építőanyagunk, éltetőnk, nélküle semmik vagyunk.

Egyedül, egy molekula semmit sem tud, de ha sokan összekapaszkodnak, akkor lesz ivóvíz, patak, tó, folyó, tenger, saját életet élő és éltető erő.

Legyünk mi magyarok a tenger.

Gondolatban kapaszkodjunk össze, segítsük egymást a bajban, mint évszázadokon keresztül mindig. Nem hozok példákat, mert ez a tudás bennünk van. Érezzük, hogy valódi lényünk közösségi és nem magányos, tapasztaljuk, hogy a segítség milyen öröm forrása mindazoknak, akik kapnak és akik adnak.

A tenger megvédi cseppjeit, mert ki merne szembeszállni vele? Dacolhatunk, harcolhatunk ellene, de „azért a víz az úr”, hogy nagy költőnket, Petőfi Sándort idézzem.

Most, ebben a vészterhes időben legyünk „tenger” magunkért, nemzetünkért, járjunk ismét élen, mi, magyarok.

PI, KPE