Ott van a színház, ahol az ember elhiszi, hogy ott azt tud csinálni
Szíki Károly színművész, a Kisgazda Polgári Egyesület Egri Szervezetének az elnöke, Koltai Róbert egri könyvbemutatóján: ott van színház, ahol az ember elhiszi, hogy azt ott tud csinálni. – A kép forrása: tveger.hu
Koltai Róbert Sose halok meg könyvének bemutatóján – Egerben: a Bródy Sándor Könyvtár előadótermét kinőtte a jelentkezők száma, így az Egri Megyeház nagytermében került sor Koltai Róbert: Sose halok meg? Az első 75 című önéletrajzi kötetének bemutatójára. Az estet Gaál Ildikó színházrendező, író, könyvszerkesztő moderálta.
Gaál Ildikó a Rádió Bézs-ben, (nem Bécsben), még nem, vezet csütörtökönkét kettőtől háromig egy riportműsort írókkal, könyvkiadókkal, színészekkel, galéria vezetőkkel tegnapról, máról, sikerekről, kudarcokról. Valahol ezt olvasni róla: Kíváncsi ember vagyok. Ezért foglalkozom színház rendezéssel, tanítással, írással. Valamiképp mindig a – másik emberrel – a többiekkel. Nincs ennél érdekesebb. Ez olyan, mint egy boldog nászéjszaka: Most jó! Most fáj! Most jó és fáj! – Erőt és jókedvet sugárzó minden műsora, ahogyan ezen estén vállalt szerepe is: moderálja az önmaga szerkesztett és minden bizonnyal részleteiben leírt könyvet, melynek fókuszában Koltai Róbert áll! Ülve kezdték, majd állva folytatták, mert egy színész rossz riportalany, ha székbe kényszerítik, meg mikrofont adnak kezébe. Koltai körbe-körbe járta a pódiumnyi teremrészt, játszott, verset mondott, s a végén elénekelte Dés László ’56-os dalát. Édes apjáról beszélt, a hosszan tartó kapcsolatról, az édesanyáról, akit hamar elveszített. Az apakép felerősödéséről, ahogyan egy sportkör vezetője a legnagyobb versmondóként tanította versmondásra és az életben való eligazodásra. – Arról emlékezett, hogy ő Egernek nagyon sokat köszönhet, mert a nyári játékokon számos főszerepet játszhatott, melynek köszönhetően elnyerte Heves Megye Művészeti díját. Az est néhány részletében Gaál Ildikó ösztönzésére kérdéseket tehettek fel a nézők. Voltak, akik az Illetékes elvtárs létrejötte felől érdeklődtek, Szíki Károly pedig, Koltai színi társa Próbakőként üdvözölte (Shakespeare: Ahogy tetszik), mert mindketten e szerepben sikereket arattak le, s kérdésében arra szorítkozott, hogy a könyv elején megfogalmazott önéleti írásában a származására való kitérés valaki által forszírozott volt, vagy csak véletlen-szerűen került kibontásra, hogy zsidó származású vagy csak így jött a szólavina folyamban? A kérdésre a könyv szerkesztője adta meg a választ: a könyvkiadó kérésére került kibontásra Koltai eredettörténete. Elgondolkodik az ember: hány kókler, középszer, féltehetség kapott érdemtelenül Kossuth-, Érdemes-, Kiváló művész kitüntetést és hozzá vastag borítékot, s az ő neve mellett csak a Jászai Mari díj díszeleg, pedig egy nemzeti idol, nagy erejű és nagyhatású művész Koltai. Ami talán egy életstílusba illik bele, amint ő mondja és vallja: Kaposváron ellenzéki voltam, most is ellenzéki vagyok, s úgy tűnik, az is maradok. A Koltai est maradandó élményt szerzett mindazoknak, akik megjelentek és zsúfolásig töltötték a nagytermet. De elgondolkodtató, hogy egy ekkora talentum hidegen hagyta az Egri Televízió vezetőjét, a polgármestert és a teljes képviselő testületet, de megrázó konfiguráció az is, hogy a Gárdonyi Géza Színháznak sem az igazgatója sem egyetlen alkalmazottja nem jelent meg. Kultúrharc? Lehet. És az ilyen idióta formában? (Forrás: Szíki Károly színművész, a Kisgazda Polgári Egyesület Egri Szervezetének az elnöke – Heti Hang Szóró, Hangosan mindenről, ami nekünk fontos)
