A József Attila- és Kossuth-díjas költő 2012 óta volt kulturális főtanácsadó Orbán Viktor mellett. Október 31-én írtuk meg, hogy kórházba került, intenzív osztályon ápolták, ahol lélegeztetést kapott. 2020. november 5-én hunyt el. Hatvanhét évet élt.
Olyan költő volt, aki nem félt politikusnak lenni, és olyan politikus volt, aki képes volt költőként tekinteni egy-egy ügyre, problémára.
Szőcs Géza Marosvásárhely szülötte, mindössze két évig volt az Orbán-kormány kulturális államtitkára, sokan mégis úgy emlékeznek rá, mint aki meghatározó szerepet töltött be a 2010 utáni NER kultúrpolitikájának kialakításában. Erről a két évvel ezelőtt a 24.hu-nak nyilatkozva azt mondta, hogy
„megértettem, nem vagyok alkalmas sem az általam elképzeltek megvalósítására, sem arra, amit a politika és az értelmiségi kaszt külön-külön, más-más szempontok alapján elvár tőlem.”
Azok közé tartozott, aki miközben mindvégig barátjának gondolta Orbán Viktort, és mert állást foglalni kényes politikai ügyekről, a Népszabadság bezárásakor pedig közleményben írta le a véleményét, amikor így fogalmazott:
„azt a sajtószabadságot, amelyet éppen a Népszabadság létezése is fémjelzett, sérülés fenyegeti a lap megszűnésével. A sajtószabadság sérülésével pedig sérül a nemzet joga a pluralizmushoz, a sokszínűséghez, a nézetek és vélemények gazdagságához. A Népszabadság egy világnézeti és politikai alternatívát jelentett, és nem volna helyes alternatívák nélkül gondolkodnunk. A sajtószabadság egy rendszer. Ha kiesik egy eleme, működésében zavar keletkezhet.”
Életét és gondolkozását alapjaiban határozta meg az, hogy Nicolae Ceaușescu Romániájában nőtt fel. Értelmiségi családból származott, édesapja újságíró, édesanyja műfordító volt. Huszonkilenc évesen, 1982-ben a Nagyváradon megjelent Ellenpontok egyik szerkesztője volt, amiért a román államvédelmi hatóság, a Securitate többször is letartóztatta. A sorsszerűség tragédiája volt, amikor harminc évvel később kiderült, hogy édesapja is a titkosszolgálat ügynöke volt.
Szőcs éveken át tartó bántalmazást követően Svájca emigrált, ahol újságíróként dolgozott, a magyar rendszerváltás idején a Szabad Európa Rádió budapesti irodáját vezette, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett.
Romániába csak a Ceaușescu-rendszer bukásakor tért vissza. Ekkor vállalt először politikai szerepet: az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára, majd politikai alelnöke volt, 1990–1992 pedig szenátor volt. Elnökként irányította az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft.-t (1992), a Magyar Szemle szerkesztő-bizottsági tagja volt, 1994–1996 között az Orient Express felelős kiadója. Ezt követen két éven át a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett, s közben, az ezredfordulóig a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) ellenőrző testületének is a tagja volt.
Az Irodalmi Jelen főmunkatársa volt, amikor a Fidesz 2008-ban delegálta a HTVKA kuratóriumának elnökségébe, majd 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkáraként dolgozott, ezt követően pedig, már a Magyar PEN Club elnökeként a miniszterelnök kulturális főtanácsadója volt.
Első verseskötete Te mentél át a vízen? címmel 1975-ben jelent meg Bukarestben, 2008-ban Limpopo című regényéért elnyerte a Romániai Írószövetség díját. Utolsó kötete 2020-ban, Párbeszéd a Pokolban – Szőcs Géza az Irodalmi Jelen hasábjain 2008–2019 címmel jelent meg.
Forrás: index.hu, Ágoston Zoltán, F. Tóth Benedek
