Az utóbbi napokban igen fontos geopolitikai fejlemények zajlottak le a világban, amelynek részeként soha nem látott katonai együttműködést alapozott meg az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália. Az úgynevezett AUKUS-megállapodás megszületésében azonban, ha akaratlanul is, de sokkal nagyobb szerepe lehet Kínának, mint azt többen gondolnák. A három ország között köttetett megállapodásnak ráadásul nagyon fontos következményei lehetnek egy esetleges közös európai védelmi politika megvalósítása szempontjából is. 
hirdetés
Egy kérészéletű barátkozás
Amikor Hszi Csin-ping átvette a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetését 2012-ben, Ausztrália geopolitikai mérföldkőhöz érkezett áll a Politico elemzésében. Az akkori ausztrál kormány ugyanis ugyanebben az évben hozott nyilvánosságra egy olyan stratégiai tervet, melynek keretein belül látványosan közeledtek volna Kína felé. Ennek jegyében ázsiai nyelvek, köztük a mandarin kínai bevezetését tervezték az oktatásba, illetve erősítették volna a gazdasági együttműködést Pekinggel és más ázsiai államokkal.
Mindez egy olyan terv része volt, amely szerint Ausztrália lazított volna kapcsolatain az Egyesült Királyság és a brit Nemzetközösség államai, valamint Amerika vonatkozásában, remélve azt, hogy a szigetországnak nagyobb szerep jut majd a régióban.
Ehhez kézenfekvő partnernek tűnt Kína, amely nemcsak a térség legerősebb állama, de Ausztrália egyik legfontosabb kereskedelmi partnere is volt, bár ez a mai napig is igaz.
Nem véletlen, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás lehetősége is felvetődött a két állam között, ráadásul 2014-ben Hszi Csin-pingnek még az ausztrál parlament ülésén is volt lehetősége felszólalni, pedig ez a kiváltság korábban csak amerikai elnököknek járt.
Sokan vélték úgy, hogy ez egy új stratégiai együttműködés hajnala lehet, a közeledés azonban kérészéletűnek bizonyult.
Növekszik a nyomás
Annak ellenére, hogy Kína az ausztrálokkal folytatott egyeztetések során főleg a gazdasági prosperitás ígéretével házalt, Pekingben ezzel párhuzamosan teljesen más külpolitikai elképzelések kerültek terítékre.
Hszi Csin-ping ennek megfelelően 2013-ban nyíltan vázolta Kína külpolitikai törekvéseit, amelyek arra irányultak, hogy országa szuperhatalommá váljon a gazdasági és technológiai erején keresztül. Hszi ki is jelentette, hogy a cél egy olyan szocializmus építése, amely erősebb, mint a világban uralkodó kapitalista narratíva, illetve, hogy ebben az új világrendben Kína foglalja el a domináns pozíciót.
Ehhez pedig szükséges a nyugati szövetségi rendszer megroppantása, amelynek kapcsán Ausztráliát találták a leggyengébb láncszemnek. Éppen ezért a gazdasági együttműködés ígéretének színfala mögött Peking már ekkor elkezdte nyomás alá helyezni Ausztráliát, amely több formában is megjelent:
- Először kínai hátterű hekkercsoportok indítottak támadást többek között az ausztrál parlament szerverei ellen.
- Kína nyíltan bírálni kezdte az ausztrál média kínai nyelvű szereplőit, amiért tudósításaik nem egyeztek meg a KKP központi irányvonalával.
- Különböző jelentések szerint Kína az ausztrál politikai intézményrendszer képviselőit is megkörnyékezte komoly adományokkal, hogy a szigetország külpolitikáját Kína-barát irányba tereljék. Egy ausztrál munkáspárti szenátornak 2017-ben le is kellett mondania a KKP-hoz fűződő kapcsolatai miatt.
- Ezek a támadások egyre nyíltabbá váltak, szintén 2017-ben esett meg, hogy Kína figyelmeztette Ausztrália munkáspárti kormányát, hogy amennyiben nem támogatnak egy új kiadatási szerződést a két ország között, úgy elveszíthetik az Ausztráliában élő kínai diaszpóra támogatását.
A helyzet akkor mérgesedett el igazán, amikor Peking egy sor kereskedelmi büntetőintézkedést rótt ki Canberrára, amiért Ausztrália vizsgálatot követelt a koronavírus eredetének kiderítésére.
Ezzel párhuzamosan Kína egyre inkább asszertív magatartást kezdett el tanúsítani a régióban, amelyre a hongkongi önkormányzatiság felszámolása, Tajvan katonai fenyegetése vagy a Dél-kínai-tengeren történt villongások szolgálhatnak jó példával.
A MÁBÓL VISSZATEKINTVE AZONBAN MEGÁLLAPÍTHATÓ, HOGY EZEN KÍNAI TÖREKVÉSEK ÖSSZESSÉGÉBEN VISSZAFELÉ SÜLTEK EL.
A nyílt szakítás
Mi sem jelzi ezt jobban, mint a nemrég megkötött AUKUS-megállapodás Ausztrália, valamint hagyományos szövetségesei, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között. Ennek jegyében a három ország soha eddig nem látott szintre emelte a biztonsági együttműködést, amely valószínűleg nem történt volna meg, ha Kína nem veti el a sulykot.
A megállapodás értelmében Ausztrália nukleáris meghajtású tengeralattjárókat szerez be az Egyesült Államoktól 50 milliárd dollár értékben, ami valóban mérföldkő, hiszen az ehhez szükséges technológiát eddig sem Amerika, sem pedig az Egyesült Királyság nem osztotta meg más országgal.
Az ausztrál-kínai viszony romlását az is jelzi, hogy az ausztrál szövetségi kormány egyik új hatáskörével élve felbontott két szerződést, amelyet Victoria állam kötött Kínával az „Egy övezet, egy út” projekt keretein belül. Az ausztrál kormány szerint a két megállapodás sértette Ausztrália nemzeti érdekeit.
Peter Dutton, ausztrál védelmi miniszter pedig kijelentette, hogy Ausztráliának fel kell készülnie mindenre, ami a Kínával való romló kapcsolatból fakadhat, ezért javasolta a Darwin közelében gyakorlatozó amerikai tengerészgyalogosok számának emelését. A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy magas rangú ausztrál hivatalnokok a konkrét háborút sem tartják elképzelhetetlennek.
KÍNÁNAK TEHÁT SIKERÜLT ADDIG FESZÍTENIE A HÚRT, HOGY AUSZTRÁLIA MÁRA MÉG INKÁBB BEÁGYAZÓDOTT HAGYOMÁNYOS SZÖVETSÉGI RENDSZERÉBE, E TEKINTETBEN PEDIG NEM VÁRHATÓ VÁLTOZÁS A JÖVŐBEN.
Mit jelent ez Európára nézve?
A kínai-ausztrál viszony romlásának van azonban egy fontos európai olvasata is. Az AUKUS-megállapodás megkötésével párhuzamosan ugyanis Ausztrália felmondta a Franciaországgal kötött 40 milliárd dollár értékű megállapodását hagyományos, dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók beszerzésére. A lépés nagyon felbőszítette a franciákat, akik visszahívták canberrai és washingtoni nagykövetüket, mert elmondásuk szerint Ausztrália előzetesen nem tájékoztatta őket szándékairól.
Az ausztrál kínai viszony alakulása azonban Canberra döntését más megvilágításba helyezi, mivel az ország láthatóan saját biztonságát tartotta szem előtt.
A nagy felháborodás után az amerikai-francia viszony is rendeződni látszik, miután Joe Biden egyeztetett Emmanuel Macronnal telefonon és megegyeztek, hogy októberben személyesen is találkoznak, nemrég pedig kiderült, hogy a Washingtonból visszarendelt francia nagykövet is visszatér állomáshelyére.
Bár arra valószínűleg nem kell számítani, hogy az incidens miatt a két sértett fél, Franciaország (valamint közvetve az Európai Unió) és Kína szorosabbra fűzi majd viszonyát, az előfordulhat, hogy az AUKUS-megállapodás fontos lépés lehet egy európai stratégiai autonómia felé a védelmi politika területén, amelyet Macron régóta szorgalmaz.
A francia elnök a napokban ki is jelentette, miután stratégiai megállapodást kötött Görögországgal a katonai együttműködésről, hogy Európának fel kell hagynia a naivitással és le kell vonnia a következtetéseket az Egyesült Államok új stratégiáit illetően, amelyeket a Kínával való rivalizálás határoz meg.
Forrás: portfolio.hu
