Matolcsy György szerint egyre nagyobb egy erős pénzügyi válság veszélye

2021. második felében már kötelező tervezni a 2020-as évtized gazdasági felzárkózásának vízióját, gazdaságpolitikáját, valamint az állami intézmények szerkezetét és együttműködését. Egyre nagyobb egy új és erős pénzügyi válság valószínűsége a világgazdaságban – írta legfrissebb cikkében Matolcsy György a Magyar Nemzetben.

Külső környezetünk tartósan és kedvezőtlen irányba változik. Még tart a 2020-ban indult nehezebb „hétéves időszak” és még jön öt viharos év. Kritikus szakaszába lép az „új harmincéves háború”, ami 2001-ben indult és most az USA és Kína szembeállásának hosszú szakaszába érkezett. A technológiai forradalmak teljes fordulatot hoznak a pénz, az energia, az adatok, a feldolgozóipar és a hadviselés területén. Közben beléptünk a gazdaságtörténet új „ötvenéves” és „nyolcvanéves” szakaszaiba is. Várható tehát az 1970-es évtized és az 1940-es évtized gazdasági mintázatainak újraéledése.

Egyre nagyobb egy új és erős pénzügyi válság valószínűsége a világgazdaságban – emeli ki friss cikkében Matolcsy György.

A hazai tapasztalatokra egyszerre igaz két állítás. Egyrészt igaz, hogy 2010 és 2019 között a magyar gazdaság a Trianon utáni száz év legsikeresebb időszakát teljesítette. Másrészt azonban az is helytálló, hogy a történelmi siker ellenére 2019 végére nem értük el az 1936-os történelmi csúcspontot, amikor a Trianon utáni Magyarország a legközelebb volt Nyugat-Európa fejlettségéhez, illetve a mai uniós országok átlagos fejlettségéhez. Akkor az „uniós” átlag közel 83 százalékát, 2019 végén csak 73 százalékát értük el.

A 2010–2019 közötti siker két eleme – az egyensúlyok helyreállítása és az EU átlagához történő fokozatos felzárkózás – nem hozott olyan mértékű fordulatot, amely elérte volna a baltiak, a lengyelek és a románok lendületét. 

Ennek döntő okai az állami működés hiányosságai, kiemelten a kormányzati működés gyengeségei. Kivétel nélkül minden világgazdasági és európai felzárkózási siker az állami intézmények hatékony irányítószerepére épült Amerikától Szingapúrig, a bajoroktól Izraelig, Japántól Dél-Koreáig.

Nálunk az eddigi – versenytársainkkal összehasonlítva – közepes gazdasági teljesítmény egy közepes kormányzati teljesítményből eredt ebben az évtizedben. Megfordítva, azért volt csak közepes a magyar felzárkózási teljesítmény, mert az állami működés hatékonysága közepes volt – véli az MNB elnöke.

Van itt egy meghökkentő történelmi tény. 1936 után egészen a mai napig soha nem értük el az akkori relatív fejlettségi szintünket. Ezt hívjuk „közepes jövedelmi csapdának”. Ha belesétálunk, onnan nem vezet kifelé út, ahogy az euróból sem. Ideje felébrednünk: talán már nagyon közel vagyunk a csapdához, lehet, hogy már benne is vagyunk?

A 2010–19-es évtizedből, majd a mostani gazdasági válságkezelésből levonható 12 tanulságot a következőkben látom:

1. 2010-ben helyes volt az „egyensúly és növekedés” gazdaságpolitikai indítása. Minél gyorsabban helyreállítjuk a sikerképletet, annál jobbak az esélyeinek a csapda elkerülésére.
2. 2010 és 2013 között hatékonyan működött a gazdaságpolitika centruma. A miniszterelnök által kitalált és elnevezett Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egyszerre érte el a költségvetés szanálását és a foglalkoztatás fordulatát. Ekkor indult az évtized kiemelt reformjainak 85 százaléka, aztán ezek értek be a következő hét évben.
3. 2013-ban helyes volt a jegybanki fordulat elindítása. Az MNB a 2013–19 közötti növekedés közel felében „vett részt”, közben folyamatosan erősítette a költségvetés helyzetét.
4. 2013-ban hiba volt először pénzügyminiszterre cserélni a gazdaságpolitikai központ (NGM) vezetőjét, majd megszüntetni az NGM-et és a Pénzügyminisztériumra bízni a gazdaságpolitikát. Ez szakított a polgári oldal korábbi vezető elvével, ami szerint nem lehet az éves költségvetési érdek a gazdaságpolitika iránytűje. Ez olyan szakítás, mintha a nemzeti oldal a politika színterén feladná a nemzet, a kereszténység vagy a család eszméjét.
5. Ez a váltás „gazdaságpolitikai vákuumot” hozott létre, amit a miniszterelnök személyesen, valamint egy Gazdasági Főtanács intézményesen próbált megoldani. Ez nem sikerült. Az MNB kívülről nem tudta, de nem is lehetett képes betölteni a gazdaságpolitikai űrt, a kormányzaton belül pedig nem volt erre felhatalmazott és erre képes intézmény.
6. 2014-ben kormányzati ütemhiba történt, mert a választás után kellett volna az átszervezett Nemzetgazdasági Minisztériumba integrálni a fejlesztéspolitikát, amit 2009/10-ben a kormányalakítás belső hatalmi harcai nyomán – hibásan – leválasztottak a gazdaságpolitikáról.
7. 2014 másik ütemhibája, hogy ekkor kellett volna leválasztani a rendbe hozott költségvetést a gazdaságpolitikáról és önálló költségvetési vagy pénzügyi tárcába szervezni.
8. 2014/15-ben erős politikai támadás érte az országot, ezért még 2015 második felében is érvényesek voltak ezek a lépések.
9. A 2014–18 közötti politikai ciklus közepén újabb ütemhiba történt. Ekkor kellett volna a Nemzetgazdasági Minisztériumtól és más tárcáktól egy önálló intézménybe szervezni az innováció, K+F, felsőoktatás és védelmi ipar területeit, mert nagyjából 2016/17 körül kellett volna áttérni az intenzív növekedési pályára.
10. A miniszterelnök ezt felismerve kérte fel a jegybankot egy versenyképességi program elkészítésére, amit az MNB teljesített. Ez lett volna a következő belépési pont egy intenzív felzárkózási pályára, amikor a termelékenység emelkedése, az okostőke-beruházások, az innováció és a K+F veszik át a felzárkózási motor szerepét. Ez nem történt meg, mert a gazdaságpolitika központja továbbra is a pénzügyi tárca maradt, amely nem akarta, de nem is tudta megoldani ezt a feladatot.
11. 2018-tól új kormányzati ciklus indult, de továbbra sem volt gazdaságpolitikai központ, így kényszerűen a pénzügyi tárca működött központként. A helyesen létrehozott ITM túl széles feladatkört kapott, miközben nem vált a gazdaságpolitika centrumává. Nem is lehetett, mert fő feladatánál – hogy az innováció/K+F/felsőoktatás/védelmi ipar területeire összpontosítson –, kiterjedtebb feladatkört kapott, amit az éves költségvetési érdektől távol tartott gazdaságpolitikai központnak kellene ellátnia, ha lenne ilyen.
12. 2020-ban beütött a válság. Az MNB és a pénzügyi rendszer sikeresen kezelte a gazdasági válságot, a külföldi tőkebeáramlásért felelős tárca kitűnően működött, az ITM sikeresen készítette elő az intenzív felzárkózási pálya feltételeit, de továbbra is hiányzik a kormányzat gazdaságpolitikai elemző agya és cselekvési központja. A gazdasági válságkezelés így közepes eredményt mutat –eddig.

Most egy újabb, még erősebb politikai támadást kell kivédenünk, miközben készülnünk kell a 2020-as évtized kihívásaira.

Érdemes kiindulópontként elfogadnunk, hogy a közepes kormányzati teljesítmény nem lesz elég az évtized megnyeréséhez. Ehhez jelentős intézményi változásokra lesz szükség a kormányzat szerkezetében és működésében, csak így kerülhetjük el a „közepes jövedelmi csapdába” történő beragadást – figyelmeztet Matolcsy.

portfolio.hu