Macron magyarországi látogatása: miért pont most?

Fotó: PATRICK SEEGER

A V4-es országok mai csúcstalálkozójára Emmanuel Macron francia elnök Budapestre látogat. A francia államfő 2017-ben ígéretet tett, hogy öt éves mandátuma alatt, minden uniós országba el fog utazni. A 27-ek közül már csak Magyarország maradt, ahol még nem járt.

A látogatás jelentősége annál is inkább kiemelt, mert francia elnök 2007 szeptembere óta Nicolas Sarkozy rövid magyarországi útja óta, nem tette be a lábát Magyarországra.

Macron találkozik a magyar államfővel és miniszterelnökkel illetve az ellenzék részéről Budapest polgármesterével is, de kétoldalú megbeszélések mellett a visegrádi országok csúcstalálkozóján való részvétel különösen is fontos számára.

Mint ismeretes, Franciaország 2022. január elsején fogja átvenni az Európai Unió Tanácsának elnökségét és ennek előkészítése, illetve Angela Merkel távozása után az EU-n belüli francia befolyás növelése és nem utolsó sorban mindezeken keresztül hazai választópolgároknak megfogalmazható üzenetek miatt fontos ez a látogatás az Elysée palota jelenlegi urának.

Elnökválasztási kampányban

Macron december 9-én a nemzetközi sajtó képviselői előtt bemutatott Tanács elnökségi terveinél is a sorok között riválisainak is üzent. Az érintett témák sorrendje például, hogy mondandóját a schengeni övezet reformjával az európai határvédelem témakörével kezdte sem volt véletlen.

A francia államfő számára a január 1-én kezdődő elnökség minden kétséget kizárólag kampánya részét képezi. Macron többek között Franciaország nemzetközi súlyát, érdekérvényesítő voltát kívánja demonstrálni, és ezen keresztül szavazótáborát megőrizni, mobilizálni. A 2022-es választásokra készülő elnöknek, aki 2017-ben a Sorbonne beszédben vázolta az Unió jövőjével kapcsolatos elképzeléseit, fontos tehát, hogy a francia EU elnökség sikeres legyen, ehhez viszont szűksége van többek között a V4-es partnerek támogatására is, legalább olyan témákban, ahol egyetértés van, mint például védelem, energia politika.

Macron budapesti látogatására szinte pontosan öt hónappal a franciaországi elnökválasztások előtt kerül sor, a francia belpolitika mozgalmas pillanatában.

Az államfő fél szemmel kénytelen folyamatosan követni várható riválisainak lépéseit. Jelenleg több, mint 30 közéleti személyiség jelezte indulási szándékát 2022-ben. Köztük megtalálhatók letűnt politikai pártok, mint például a francia kommunista párt jelöltje, de ugyan igy egyesületi, szakszervezeti, vallási alapon szerveződő, illetve a 2018-ban a sárgamellényes mozgalom egykori vezetői is.

Jelenleg senki sem hivatalosan jóváhagyottan jelölt, de ennek ellenére, már a közvélemény kutatásokból jól látszik, hogy valójában alig több, mint egy féltucat politikus az, akik érdemi támogatást remélhetnek az áprilisi voksoláson. Macron ez utóbbi személyiségekre külön is figyel.

Az elnök ugyan nem deklarálta még hivatalosan indulási szándékát – általában a hatalomba lévő államfők a lehető legkésőbb jelentik be ezt – mégis úgy tűnik minden oka meg van rá, hogy újabb öt évre pályázzon. A közvélemény kutatásokban elődjeihez Nicolas Sarkozyhoz és François Hollande-hoz képest is jól szerepel és biztosan vezet hónapok óta 24-27%-os támogatottsággal.

Riválisok jobbról: Le Pen, Zemmour

Az év elején úgy tűnt, hogy a 2017-es választási harc fog megismétlődni a radikális jobboldalt képviselő Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés pártjának vezetője és a jelenleg hatalmon lévő magát centristának aposztrofáló államfő között. 2021 decemberére ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége jelentősen csökkent. Marine Le Pen, aki már 2020. január 16-án bejelentette és azóta többször is megerősítette, hogy immáron harmadszor is indulni kíván az elnökválasztáson, a viszonylag stabil szavazói tábora mellett is a teljes francia lakosság körében jelentősen vesztett a népszerűségéből.

2021 tavaszán készült közvéleménykutatások alapján még úgy tűnt, hogy lehet esélye arra, hogy akár győzedelmeskedjen is. Ez a forgatókönyv azonban többek között Eric Zemmour jobboldali publicista 2021 őszén történt megjelenésével szinte teljesen kizárttá vált.

Egyes közvélemény kutatások októberben a Le Figaro napilap egykori újságíróját már Marine Le Pen előtt mérték 18%-al, és Macron elnök esélyes kihívójaként emlegették. Zemmournak a legutóbbi könyve kapcsán, amelynek címe „Franciaország nem mondta ki az utolsó szót”, sikerült országosan nagy tömegeket mozgósítania a dedikálásként hirdetett gyűlésekre.

A felmérések azt mutatták, hogy nem csak Marine Le Pen táborából, hanem még a pártokból és a politikából kiábrándult, nem szavazók körében is mozgósításra volt képes.

Kiváló vitázóként és kényes témákban, mint, pl. bevándorlás, identitás, közbiztonság, LGBT stb. a politikailag korrekttől eltérő véleménynyilvánításai sokaknak imponál. Népszerűségének rendkívüli dinamikája azonban november végére megtorpant, sőt támogatottsága 18%-ról 13-14%-ra csökkent.

Zemmour annak reményében újabb lendületet tehet szert, november 30-án bejelentette hivatalosan is indulási szándékát az elnökválasztásokon. Öt nappal később december 5-én csapata nagygyűlést szervezett, ahol több, mint 12 ezer támogatója vett részt. Új pártot alapított „Visszahódítás névvel”, amely már néhány nappal később 40 ezeres taglétszámot számlált.

Zemmour számára azonban jelentős nehézséget okoz, hogy rendezvényeit szélsőbaloldali, nem egyszer agresszív csoportok megzavarják és erős média ellenszélben kénytelen kampányolni. Imázsán jelentősen rontott többek között az a tény is, hogy fényderült arra, hogy jól lehet háromgyermekes családapa, kampányát vezető fiatalnővel, Sarah Knafoval viszonya van, aki gyermeket vár tőle. Szintén romboló hatással volt annak a képnek a terjesztése, amely Marseille-ben készült, és ahol középső ujját mutatta egy neki beintő ellentüntetőnek.

A nagygyűlés margóján zajló tettlegességig fajuló összecsapások a szélsőbaloldali tüntetők és az őt támogatók között szintén negatív fénybe tűntették fel, és különösen a mérsékeltebb szimpatizánsok eltávolodását hozta. Zemmour számára továbbá nem tett jót az sem, hogy lényeges a konzervatív mérvadó körökben elfogadott szereplők, mint például Philippe de Villiers, nem jelent meg a kampány nagygyűlésén.

Váratlan kihívó

A 2022-es választások kimenetelét illetően tovább színezte a képet az a tény, hogy a jobbközép tábor december 4-ére két forduló után megválasztotta a közösen elfogadott jelöltjét. A korábbi várakozásokkal szemben nem Xavier Bertrand, vagy az egykori európai biztos Michel Barnier, hanem Valérie Pécresse, Ile-de-France, Európa legnagyobb kiterjedésű és lakosú régiójának 2020-ban újraválasztott vezetője, Sarkozy korábbi miniszterasszonya lett, közel 61%-os támogatottsággal, a győztes. A politikusnő, mint a jobbközép tábor, a Republikánusok pártjának, jelöltje jelentős kihívója lett azonnal Macron elnöknek. Az Elabe közvéleménykutató már december 7-én közzétett felmérése arra hívta fel a figyelmet, hogy Pécresse a jelenlegi elnököt legyőzné, 52-48 arányban, ha bejutna a második fordulóba. A felmérések szerint 18-20%-ra nőtt a politikusnő támogatottsága jelötté válását követően, így megelőzte Marine Le Pent és a többi potenciális jobboldali jelöltet és az államfő megkerülhetetlen kihívója lett.

Pécresse népszerűségnövekedése nem egyedi jelenség, az előválasztások után megfigyelhető ez a tendencia, ezt láthattuk, pl. 2011-ben, amikor François Hollande a szocialisták kiválasztott jelöltje lett 20%-ról 35%-ra nőtt támogatottsága, illetve 2016-ban François Fillon, amikor megnyerte az előválasztást napokon belül 9%-os növekedést mértek esetében.

Valérie Pécresse, az erősen jobbra tolódott francia társadalom számára különösen is imponáló témákkal kampányol, mint, közbiztonság, identitás. A politikus nő emellett a gazdasági kérdéseknél a jelöltek között a legliberálisabb, a leginkább piacpárti álláspontot képviseli, így vállalkozói szféra támogatását is élvezi. Nem utolsó szempont, hogy nő, ami esetleges győzelme esetén teljesen új, és rendkívüli lenne Franciaország legújabbkori történetében. Ezt a fajta potenciális újdonságot egyébként a francia választok között sokan kívánnák is.

Pécresse ráadásul deklaráltan Merkel és Thatcher politikai örökségét kívánja egyedi francia megközelítéssel továbbvinni,

amely széles körökben talált pozitív visszhangra. Macron stábja jelenleg nem véletlenül az Ile-de-France régió elnökét tartja az államfő jövendő legveszélyesebb kihívójának. Egyelőre ugyanis minden korábbi elképzeléssel ellentétben a jobbközép tábort nem sikerült teljesen felőrölnie és maga mögé állítania a jelenlegi államfőnek, sőt úgy tűnik, hogy új erőre kap és járja a maga útját.

Megosztott baloldal

Miközben úgy tűnik, hogy Franciaország jövője a jobboldali szavazók döntésére van bízva a francia baloldalt soha nem látott megosztottság jellemezi. Egyetlen baloldali induló sem éri el jelenleg a 10%-os támogatottságot. A legnépszerűbb a radikális baloldal induló, Jean-Luc Mélenchon 8%-al vezet, őt a zöldpárti (EELV) Yannick Jadot követi 7%-al. A szocialista párt jelöltje, jelenlegi párizsi polgármester, Anne Hidalgo 3%-os támogatottsága, illetve Arnaud Montebourg 2%-os eredménye különösen is jól mutatja a baloldali tábor jelentős lendületvesztését. Több kísérlet is történt az összefogásra, de eddig eredménytelenül.

elmerült az is, hogy Christiane Taubira egykori igazságügyminiszter, aki baloldali körökben népszerű politikusnak számít, jelölteti magát, de elemzők szerint egy ilyen kísérlet sem jelentene jelentős áttörést.

A francia elnökválasztások első fordulója 2022. április 10-én lesz. Minden indulni kívánó jelöltnek legkésőbb 2022. március 4-ig kell jelentkeznie. Az francia Alkotmány Tanács 2022. március 11-én fogja kihirdetni a választásokon indulni kívánók hivatalosan elfogadott névsorát. Ahhoz, hogy valaki jelölt lehessen 500 megválasztott személy (országgyűlés, regionális, megyei, illetve önkormányzati képviselők) megfelelő szabályok szerint támogató nyilatkozatát is össze kell gyűjtenie.

A hivatalos kampány 2022. március 28-án fog kezdődni. Ezek a dátumok a jelenlegi francia politika sarokpontjai. Többek között egyfajta határt húznak a 2022. január 1-én kezdődő francia Európai Unió Tanácsa elnöksége aktív szakaszának is, hiszen Macron elnök, aki különösen is készül erre várhatóan részt vesz az áprilisi megmérettetésen.

A V4-ek jelentősége

Ez az ötévenként visszatérő jelentős politikai esemény különösen is lázba tartja Franciaországot, de Európa szempontjából sem mindegy, hogy milyen eredmény születik majd.

Öt hónappal választások előtt már kezd formálódni a legfontosabb szereplők névsora és a fontosabb kérdések, amelyek megjelenhetnek a kampányban. Macron elnök budapesti látogatásakor érdemes tehát szem előtt tartani, hogy a kommunikációra rendkívüli módon ügyelő államfő várható nyilatkozataiban nem csupán a magyar, vagy a V4-es partnereknek, Európának, hanem hazai választópolgáronak is üzenni kíván majd mondataival.

Forrás: novekedes.hu, Fejérdy Gergely (A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.)