Ma is aktuális: a víz és az élelem a jövő két globális kihívása

Fotó: kmnp.hu

A Kisgazda Polgári Egyesület szakértői véleményét idézzük a Bajai Városi televízió egy korábbi adásából: „a monostoroknak és az egyházaknak ajándékozott halászó vizeket vissza kell venni, de maradjon annyi, amennyi a barátok mindennapi élésére szükséges”. (Forrás: I. Kálmán (1095 – 1116), Corpus Juris). – Már az Árpád-korban is volt jelentősége a vizek birtoklásának.

A gazdaság egyik legfontosabb természeti erőforrása az édesvíz. A múlt eseményeit ismerjük. Azt tapasztaltuk, hogy az egyre hevesebb felhőszakadásokat hosszú száraz időszakok követik. A jövő eseményeit múlt folytatásaként tudjuk elképzelni. Ha ezen a nyomon haladunk, akkor feltétlenül az elővigyázatosság elvét kell követnünk. Vízből vagy túl sok van, és a kártételei ellen kell védekezni, vagy túl kevés van, és akkor pótolni kell annak hiányát. A víz ritkán éppen elég, amikor nem kell mást tenni, mint örülni a jó minőségű és nagy tömegű termésnek (Forrás: Paál Sándor: Das Wasser als Basis fűr die Biologische Produktion, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági- és Élelmiszer-tudományi Kar, Mosonmagyaróvár, 2006. április). A bevezető példa is mutatja, a magyar vízügyek gazdaság-jogi szabályozása a honfoglalás után hamar megjelent, és az elmúlt másfél évszázadban már példamutató célszerűséget mutatott. A közelmúlt éveiben bebizonyosodott, hogy jogszabályaink korszerűek és jól illeszkednek az Európai Unió jogrendszerébe. A jogszabályok a vízgazdálkodással érintett gazdasági szereplők egymás közötti viszonyát szabályozzák. A vízgazdálkodás szabályainak a megalkotása és az életviszonyokhoz történő igazítása, ugyanúgy, mint a gazdasági élet más területein is, jogalkotási feladat. A jogalkotásnak gazdasági hatásai vannak, amivel mindig számolni kell. A magyar vízrendszer medencefenéki. A Bajor-medence felől érkező Duna kivételével minden vízfolyás a Kárpát-medence területén ered. A csapadék 86 százaléka a talajba jut. Ennek egyharmada leszivárog az altalajba. Az aktív gyökérzónában a talajba jutó csapadék kétharmada marad. A talajvíz szintje a termeszthető növényekre közvetlenül, az állattenyésztésre közvetetten hat. Így dől el az, hogy mekkora egy adott földrajzi egység termőképessége, azaz agro – ökológiai potenciálja, amely elsősorban a rendelkezésre álló édesvíz függvénye (Paál Sándor: Magyarország vízrendszere és hatása az agro – ökológiai potenciálra, Acta Kaposvariensis, XXV. évfolyam, 2008). A vízgazdálkodást elhanyagoló országokban az áradások és belvizek sajnos ma is gyakoriak. A víz jelenthet „áldást” és „átkot” is. Mindenki által köztudott és elfogadott, hogy a víz az emberi lét alapja. Az összes ókori társadalom kezdetét, fejlődését és végét is a víz határozta meg. Később az egyoldalú öntözéses gazdálkodás hatására a talajok kezdtek tönkremenni, egyre nagyobb mértékűvé vált a sivatagosodás. Ezt követően, amilyen látványosan jöttek létre a fejlett ókori társadalmak, olyan látványosan el is tűntek. A vízgazdálkodásnak négy fontos szintje van. Az egyik, a nagy vízi vízszabályozás, mint állami feladat, a másik, a kis vízi vízszabályozás az érdekeltek társulásai, azaz a vízi-társulatok által kezelt kisebb vízfolyásokat és tavakat érinti. A harmadik szint a helyi önkormányzatok által felügyelt helyi jelentőségű, a csapadékból, valamint a talaj legfelső vízadó rétegéből származó vizekkel kapcsolatos vízszabályozások és vízrendezések. A negyedik, a magántulajdonban álló területek vízkészleteit érintő tevékenység. A magyar vízügyi igazgatás már régóta a regionalitás elvét követi, vagyis az Európai Uniónak tulajdonított „regionalitás elve” a magyar vízügyi igazgatásban már akkor működött, amikor még az Európai Unió még nem is létezett. (Forrás: Bajai Tv, 2011. október 24.) 

A víz az élet lételeme. Az egyes tényezők között határozott közvetlen és közvetett kapcsolatok léteznek. A – víz – növény, állat, ember, társadalom – „dominó elven” kapcsolódnak egymáshoz, bármelyik „elem” dőlése az egész rendszer megszűnését vonja maga után. A társadalom fejlettsége dönti el azt, hogy a pillanatnyi előnyöket, vagy a hosszú távú fejlődést választja. Ez viszont előrevetíti, hogy a célszerű vízgazdálkodás szellemi-, anyagi-, pénzügyi-, időbeli áldozatokat jelent. (KPE)