Cél az állatok húshasznosítása, mégpedig a hazai, illetve az európai prémiumpiacokon.
- A puszta, de mondhatni, a magyar táj elengedhetetlen, emblematikus állata a szürke marha, amely a hetvenes években a kihalás szélére sodródott. A Hortobágy egyik rejtett zugában azonban megmaradt egy szaporodóképes állománya, amelyből napjainkra kinőtt egy körülbelül 13 ezres állomány.
- A törzstenyészet továbbra is Hortobágyhoz kötődik, itt vannak a fajta jellemző tulajdonságait leghívebben hordozó példányok.
- Nagy Gézától, a hazai szürkemarha-tenyésztők egyesületének vezetőjétől megtudtuk, hogy bár a „szürke” is alkalmas az igás, a tej- és a hús-, azaz a hármas hasznosításra, az egyesület azonban a genetikai érték és az idegenforgalmi látványosság fenntartása mellett a húsa miatti tartás mellett áll ki. A szakember ennek részleteiről is beszélt.
Ma már megszokott látvány egy szürkemarha-gulya. Sőt, az ország bármelyik részén előfordulhatnak ezek a nemes állatok. A törzstenyészet viszont Hortobágyon van. A szürkemarha-állományról, értékéről, jelentőségéről, gazdasági hasznáról kérdeztük Nagy Gézát, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének elnökét az augusztus 20-án megtartott gulyásverseny előtt.
Bárhol jól mutatnak
– A hortobágyi tenyészet az egyesületünk ékköve. Innen „rajzott ki” a mai hazai szürkemarha-állomány. Pontosabban fogalmazva, innen is, hiszen Hortobágy volt az egyik központi telep, ahonnan újra visszatelepítették a szürke marhát szerte az országba, köszönhetően több nemzeti parknak és nagyon sok magángazdának.
Ők azok, akik szívvel-lélekkel tartják, illetve tenyésztik ezt a szép és nemes állatot. Hortobágyon van a legjobb genetikai állomány. És a legnemesebb jószágokat érthető okokból a saját tenyészetben tartják vissza, hogy azt a tenyésztési vonalat tovább tudják folytatni
– kezdte Nagy Géza, akinek az a véleménye, hogy a szürke marha természetesen „jól mutat” az ország más tájain is. Köztudott, hogy a szürke őshonos állatunk, fajtavédelem, oltalom alatt álló jószág. Emblematikus állata Magyarországnak, és ez hazánk bármely szegletében maximálisan megállja a helyét, és büszkén tartják a tenyésztők. A tartás feltételei lényegében megegyeznek a hortobágyival, ám az állat leginkább a hortobágyi pusztában mutat, de minden bizonnyal jól érzi magát az ország többi részén is, és ott is tovább lehet vinni a genetikai állományt.
– A tartástechnológiákban azonban vannak valamelyes változások, köszönhetően annak, hogy egyre jobb és több a technikai háttér, és van, ahol már legelőkertekben vannak az állatok. Túlnyomó többségében még a pásztoroló legeltetést alkalmazzák az ország számos területén. Nyilván attól függ, hogy milyen volumenben tartják a szürke marhákat. Ott, ahol nagyobb gulyák vannak, szinte elengedhetetlen, hogy legelőkön tartsák az állatokat. Kisebb létszámot azonban egy-egy ilyen nagyobb kertben, legelőben is el tudnak tartani. Kevesebb emberi erőforrást igényel, viszont a szépségét és a látványát ugyanolyan mértékben tudja mindenki élvezni.
Igás, tej- és húshasznosítás
Nagy Géza hangsúlyozta, hogy a szürkemarha-tenyészetünk ad egyfajta nemzeti önbecsülést, de ezen kívül – a saját és sokak véleménye szerint is – rendkívül fontos tényező, hogy mi magyarok ezt tudatosan is kezeljük.
– Ezen túlmenően nyilván húshasznú és hármas hasznosítású a szürke marha, mert régen, sőt, még manapság is ökrös fogatokat lelünk fel itt Hortobágyon. A gulyások az ökröket benevelik arra, hogy őket igás állatként használják, de ez ma már a traktorok és egyéb gépesítések miatt idejétmúlttá vált. Ebben a szegmensben már csak a hagyományőrzés a cél. Ezenkívül tejhaszna is lehetne, de ezt vessük el, mert bár igaz, hogy a teje a szürke marhának a más tehenekénél lényegesen sűrűbb és magasabb beltartalmi értékekkel bír, de volumenre nagyon kevés. Vannak olyan szürke tehenek, amelyek relatív nagy mennyiséget tudnak produkálni, de a fajta tulajdonságaiból fakadóan ezek mégis csak félvad jószágok, nem feltétlenül erre a hasznosításra a legjobbak. Lehetne őket tehát fejésre is használni, de ez nem jellemző. Ezt a kérdéskört az egyesületünk is elkerüli, és abban az irányban nem teszünk erőfeszítéseket, hogy ilyen típusú szürke marháink is legyenek. Bár, jegyzem meg, lehetnének, mert képesek a tejtermelésre is a szürke marhák.
Valójában inkább a húshaszon felé mozdul el az egyesületünk tagsága. Ebben úgy gondolom, hogy az elmúlt egy-két évben egy erős változás tapasztalható. Hiszen a hízott, a kifejezetten hizlalt szürke marhák, amelyek nem a legelőről jönnek be, hanem már választási koruk óta hizlaljuk őket, egy olyan vágási eredményt tudnak produkálni, ami a jelenleg használt húshasznú marháknál is egy nagyon szép teljesítmény.
Tehát a szürke a 62-64 százalékot tudja hozni az ilyen körülmények között is. Ez a fajtánk szemszögéből egy kiváló eredmény. Őszintén szólva nem törünk európai szinten meghatározó mennyiségű szürkemarha-hús termelésére. Tudjuk azt, hogy a szürkemarha-állományunk nagysága rendkívül kicsi, és multinacionális cégeknél vagy nemzetközi piacokon csak nagy mennyiségben lehet megjelenni. Mégis mekkora az állomány? Országosan körülbelül 13 ezer tehénről beszélhetünk. Ennek a populációnak nyilván vannak már növendékei is, de ez nem képes arra, hogy folyamatosan nagy mennyiségben lássa el a húspiacokat. Meggyőződésem, hogy a hazai és egy-két prémiumpiac igényeit kell kielégítenünk. Nem lehet célunk, hogy felhígítsuk a szürkemarha-állományt, csökkentsük az értékeit. Ezzel szemben az egyesület elindított egy olyan irányvonalat, amiben a szürke marha húsát inkább a hizlalás irányába tereljük, és ezeket a húsokat próbáljuk megjelentetni a gasztronómiai szektorban. Ettől azt várjuk, hogy lényegesen jobb eredményeket produkáljon ízben, zamatban, zsírral való átszövöttségben; és ezek a 62-64 százalékos vágások ezt maximálisan hozzák is.
Az ökörfogat ma már turisztikai látványosság. A szállításban nincs szerepe | Fotó: Napló-archív
Kicsi az állomány nagysága
A szakembert kérdeztük arról is, hogy Európában hol van a szürke marha értéke, azon túl, hogy a magyarságnak egyfajta nemzeti önbecsülést ad ez az őshonos állat. – Európai értéket illetően pontos információt nem tudok adni, mert olyan nagyon nagy kutatásaink nincsenek. Itt egy minimális tenyészállat-mennyiségről van szó, és nem tudunk megjelenni a multik piacán, és persze nem is akarunk. Ám ennek ellenére több helyen is ismerik kontinensünkön, mégpedig a hungarikum mivolta miatt. Összességében a piacon – csúnya szóval mondhatom azt –, hogy sok vizet nem zavar a mennyiség. Ezért céloztuk meg a piacnak azt a szegmensét, amely a prémiumkategóriát jelenti, annak is inkább a magasabb polcait. Mindezekkel együtt nem mondanám, hogy rendben van a magyarországi szürkemarha-tenyésztés. Akkor lesz a helyén, amikor ezeket a céljainkat is elérjük, és bátran kimondhatjuk, hogy nem a legelőről származó marhából próbálunk gasztroterméket produkálni, hanem a hizlalt marhákból érjük el azt. Ugyanakkor legelős marha húsa kiválóan alkalmas egyéb készítmények gyártására, amelyet szintén felvállalt az egyesület által alapított kft., és ez úgy gondolom, hogy meglehetősen jó úton halad ahhoz, hogy rövid határidőn belül megjelenjen itt a belpiacokon is.
Kovács Zsolt
Bodó Imre és társai voltak a szürke marhák megmentői
A magyar szürke szarvasmarhafajta a hetvenes évek elejére, mondhatni, szinte a kihalás szélére került. Azt, hogy miként „kapaszkodott vissza”, Torbik Ákostól, a Hortobágyi Nonprofit Kft. projekt- és marketingosztály vezetőjétől tudtuk meg.
Elmondta, a tenyésztési munkáért akkoriban felelős emberek úgy ítélték meg, hogy a szürke marha tartása már nem kellően gazdaságos. Ezért más fajtákkal kell keresztezni, hogy hasznosabban és gazdaságosabban lehessen tenyészteni a fajtát. Viszont volt egy Bodó Imre nevezetű ember, aki akkor a Hortobágyi Állami Gazdaságban dolgozott, és sikerült körülbelül 200 tehenet és néhány bikát úgy elhelyeznie a Hortobágyon, hogy ezeket a jószágokat továbbra is pároztatták, tenyésztették, tartották, és ennek köszönhetjük, hogy napjainkban igazából a fajta megmaradt. Továbbá neki köszönhető, hogy megvan az a nyolc tenyésztési vonal, amelyet akkor 40 évvel ezelőtt úgymond megmentettek.
A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete és a Hortobágyi Nonprofit Kft. az idei és a tavalyi évben pedig továbbment a tenyésztés kérdésében. Ez azonban már nem a fajta megmentéséről, hanem inkább csak a tenyészvonal beszűküléséről szól. Ennek érdekében a 30 évvel ezelőtt levett és fagyasztott spermákat használták fel termékenyítésre, és így próbálják visszahozni azokat a vérvonalakat, fajtákat, fajtajellegeket, amelyek már az utóbbi években tapasztalhatóan kiveszőbe fordultak, és ezzel beszűkültek a fajtának a jellemző jellemvonásai. Ezt igyekeznek most színesíteni. A szürkemarha-tenyésztés ma már szakszerűen folyik a Hortobágyon.
Forrás: haon.hu
