2018-ban életbe lépett néhány fontosabb adóváltozás az ingatlanszektor lakossági és vállalati szegmensében. A lakáskiadást, ingatlanértékesítést és ingatlanbefektetést az érintő adóváltozásokat Hegedüs Sándor, az RSM Hungary adóüzletágának vezetője foglalta össze.
Kedvezően változtak a hosszú- és rövidtávú lakáskiadás szabályai
1. Hosszútávú lakáskiadás adózása
2018. január 1-től a hosszútávú ingatlan bérbeadásból származó jövedelem egymillió forintot meghaladó részét korábban terhelő 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) eltörölték. Általánosságban tehát elmondható, hogy olcsóbbá válik a személyi jövedelemadó tekintetében önálló tevékenységből származó jövedelmet eredményező ingatlan bérbeadás – kezdi friss bejegyzését Hegedüs Sándor, az RSM Hungary adóüzletágának vezetője.
A „különadó” eltörlése azon túlmenően, hogy adminisztrációs egyszerűsítésként értékelhető mind a bérbeadó, mind a kifizetőnek minősülő bérlő oldalán, jóval kevésbé ösztönzi majd bevétel eltitkolásra a bérbeadókat azokban az esetekben, amikor a tényleges adóteher is csökkenni fog.
Az ingatlant bérbeadó magánszemélyeknél tehát a jövedelem után mindössze 15 százalék személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség merül fel. Az adóalap nagysága alapvetően attól függ, hogy tételes költségelszámolást, vagy 10 százalékos költséghányadot alkalmaz-e a bérbeadó.
Tételes költségelszámolás választása során érdemes mérlegelni, hogy milyen jellegű és összegű költségek merülnek fel a bevétellel szemben. Tekintettel kell lenni arra, hogy a bevétellel szemben elszámolható többek között a bérbeadásra hasznosított ingatlan értékcsökkenési leírása, felújítási költsége, illetve a tevékenység megkezdésének évében a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszköz amortizációja is megkezdhető. Amennyiben a bérbeadó magánszemély más településen vesz bérbe lakást 90 napot meghaladóan, úgy annak adóévben kifizetett költsége is elszámolható.
A nem egyéni vállalkozói minőségben történő lakásbérbeadás esetén az szja-kötelezettségen túl nem merül fel további adóteher, hiszen a lakóingatlan bérbeadása főszabály szerint az áfaalanyi mentesség küszöbértékének átlépése esetén is áfamentes.
2. Rövidtávú lakáskiadás adózása
A hosszútávú lakáskiadáson túl az ugyanazon magánszemély számára adóéven belül 90 napot meg nem haladóan szálláshely szolgáltató fizető vendéglátókra vonatkozó tételes átalányadózási szabályok is kedvezően változtak.
- Már nem csak egyetlen lakásnál/üdülőnél alkalmazható ez az adózási mód, hanem 2018. január 1-től legfeljebb három,
- A magánszemély tulajdonában, vagy haszonélvezetében lévő lakásként vagy üdülőként nyilvántartott ingatlan vonatkozásában is lehetőség lesz az átalányadózás választására.
- Ezen jogával a magánszemély bejelentkezéskor vagy az szja-bevallásban élhet.
- Adminisztratív egyszerűsítésként értékelhető, hogy 2017. január 1-től megszűnt a fizető vendéglátó tevékenységet terhelő 20 százalékos eho,
- egyúttal 32 ezer forintról 38 400 forintra emelkedett a tételes átalányadó szobánként fizetendő éves összege, vagyis az összesített adóteher lényegében nem csökkent.
A szálláshely-szolgáltatás több pontban különbözik az ingatlan-bérbeadástól:
- a szolgáltatás időtartamában,
- az érintett ingatlan tulajdoni státuszában. Míg szálláshely-szolgáltatás csak saját tulajdonban vagy haszonélvezetben lévő ingatlan esetén alkalmazható, addig ez az ingatlan bérbeadásnál nem elvárás.
3. Áfa- és ehoteher alakulása
A fizető vendéglátó tevékenység áfakötelezettsége kapcsán aláhúzzuk, hogy ha az alanyi mentesség értékhatárának túllépése miatt áfakötelezettség merül fel, úgy a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást mindenképpen 18 százalékos áfamérték terheli.
Az áfaalanyi mentesség értékhatára – a korábbi híresztelésekkel ellentétben – 2018-ban is marad 8 millió forint. Az alanyi mentesség és a KATA bevételi határának összehangolására a magyar derogációs kérelem Európai Bizottság általi elbírálásáig továbbra is várni kell.
Az fizető vendéglátó tevékenységet folytatók átalányadózásának minél szélesebb körben történő elterjedésének szabhatnak gátat azok az önkormányzatok, amelyek társasházi szervezeti működési szabályzatban foglalt felhatalmazáshoz kötik a szálláshely kiadás lehetőségét.
Az ingatlanértékesítés adóvonzatai
1. Üzletszerű ingatlanértékesítés
Az ingatlanszektor bővülésének irányába mutat az önálló tevékenység keretében nem egyéni vállalkozóként történő üzletszerű ingatlanértékesítés eho-terhének utóbbi években tapasztalható fokozatos csökkenése (27 százalék, 22 százalék, idén pedig 19, 5 százalék), illetve az ehoteher összevont adóalap megállapítása során történő érvényesíthetősége (78, 82, illetve idén már 84 százalékos szabály).
2. Magánszemély saját ingatlanjának értékesítése
A személyi jövedelemadó szempontjából külön adózó jövedelemként kell kezelni az ingatlanértékesítések kapcsán realizált jövedelmet. Ennek a lakhatási célú felhasználására alkalmazható adókiegyenlítést eltörölték. Ugyanakkor a kedvezményezett célra felhasznált jövedelemre jutó adó meg nem fizetésére, illetve visszaigénylésére lehetőség nyílt. A kedvezmény szempontjából lakáscélú felhasználásnak minősül, ha a jövedelmet az értékesítő magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló intézményben férőhely megszerzésére fordítja.
Kibővül a lakásingatlanok cserét pótló vétel, illetve a csere keretében történő megszerzésére vonatkozó illetékkedvezmény. A magánszemély akkor is alkalmazhatja a kedvezményt, ha nem magánszemélytől szerezte a lakást, egy év végi változás pedig a bővítette a kedvezmény igénybevételének időtávját is. A 2018. január 1-jét követően megszerzett ingatlan forgalmi értékével szemben a megszerzést megelőző 3 éven belül eladott lakástulajdon forgalmi értéke számolható el az illeték alapjának csökkenéseként. Ez a szabály nem csak az illetékkötelezettség enyhítésénél, hanem a mentességi szabályok bővülésénél is jelentőséggel bír.
3. Új lakás építésének áfakedvezménye
Az ingatlanpiac felívelésére a legnagyobb hatást az általános forgalmi adó szempontjából újnak minősülő, 150 nm hasznos alapterületű lakás, vagy legfeljebb 300 nm hasznos alapterületű egylakásos lakóépület értékesítését terhelő áfa 2016. január 1-től 5 százalékra csökkentése gyakorolta. Az említett változást a közigazgatási jogi oldalról is egyszerűsödési folyamatok kísérték, így az áfakulcs csökkenése mellett egyszerűsödtek az építési engedélyezési eljárások is.
Az adóalanyok lakásértékesítésein túlmenően az új lakás építését magánberuházó esetében is támogatta a jogalkotó. Az említett hasznos alapterületi paraméterekkel rendelkező, magánberuházás keretében épülő lakóingatlanok, illetve ehhez kapcsolódóan építési telkek beszerzése esetén 5 millió forintos áfa-visszatérítési támogatás igénylését is lehetővé tette.
A két intézmény eltérő módon támogatja a szektor bővülését: míg az 5 százalékos áfakulcs egy adórendszeren belüli kizárólag az kedvezményes paramétereknek megfelelő termékértékesítésekre vonatkozó kedvezmény adóalany értékesítők számára, addig az áfavisszatérítés egy adórendszeren kívüli támogatás magánberuházóknak, amely a beruházásokhoz kapcsolódó termékbeszerzésekre és szolgáltatások igénybevételére vonatkozik.
Az 5 százalékos kedvezmény 2019. december 31-ét követő meghosszabbításával kapcsolatban jelen pillanatban nem beszélhetünk egyértelmű kormányzati szándékról.
Az ingatlanszektor jövőjét befolyásoló további tényezők
Kérdéses, hogy miképpen fogja érinteni az ingatlanfejlesztő társaságok nem pénzügyi intézmény általi finanszírozását a jövőben eltérő alultőkésítési számítást eredményező, 2018. december 31-ig fennálló jogharmonizációs kötelezettség, amely a 2016 őszén elfogadott Anti-Tax Avoidance Directive (ATAD) rendelkezéseiből ered.
A szektor bizonyos szereplői számára reális adóoptimalizási lehetőséget jelenthet a szabályozott ingatlanbefektetési társaság (SZIT) intézményének 2017. évi újraszabályozása is. A SZIT-ként való működéshez számos feltételnek kell megfelelni. A tevékenységi kör pontosan körülhatárolt, még mindig jelentős a korábbi 10 milliárd forintról 5 milliárd forintra csökkentett induló tőkekövetelmény, a tulajdonosi és részesedési korlátok szabályozottak, továbbá tőzsdei bevezetési és elvárt osztalék kifizetési szabályok is kapcsolódnak ehhez a működési formához. Ugyanakkor a SZIT-re kedvező adózási szabályok vonatkoznak: társaságiadó- és iparűzésiadó-mentesség, kedvezményes visszterhes vagyonátruházási illeték szabályok ingatlan, illetve ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjének megszerzése esetén kapcsolt és nem kapcsolt felek között egyaránt. Mindezek a SZIT-en túlmenően annak elővállalkozására, illetve projekttársaságára is érvényesek.
Lehetséges változtatási pontok, amelyek elősegíthetik a szektor további bővülését
Az illetékjogi szabályozás már korábban is illetékmentességgel preferálta a vállalkozó által újonnan épített, illetve az átalakítással, bővítéssel létrehozott, 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakás megvásárlását. Az említett mentességi szabály bizonyos feltételekkel alkalmazható a 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű lakásokra is a 15 millió forintig terjedő vételárrészt terhelő illeték erejéig. Az ingatlanpiac fellendülése, különösképpen a budapesti és Budapest-környéki ingatlanpiaci viszonyok fényében kérdéses, hogy a fenti értékhatárok mennyiben tudják betölteni a korábbi viszonyok mellett megcélzott piacélénkítő hatást, így aktualitással bírhat az értékhatárok emelésének átgondolása.
Megoldandó problémaként merülhet fel az iparűzési adó alapjának a meghatározása során ingatlanfejlesztő cégeknél, hogy adóhátrány jelentkezhet akkor, ha a lakás értékesítése és az alvállalkozói teljesítés eltérő adóévekre esik, így az értékesítés évében a teljes bevétel adóalapot képezhet. E tekintetben könnyítést jelenthet, ha az iparűzési adó alapja a bevétel megszerzésének évében is csökkenthető lenne a korábbi években teljesített alvállalkozói teljesítések értékével.
(kamaraonline.hu)