Jövőre tízmilliárdos keret szolgálja az életpályával összefüggő felminősítéseket, és folyamatosan gyűjtjük az előmeneteli rendszerhez kapcsolódó tapasztalatokat – mondta a lapunknak adott interjúban Bódis József oktatási államtitkár.
Lektorálás alatt van az új Nemzeti alaptanterv tervezete, egy héten belül szakmai körökben hozzáférhető lesz. Erről, továbbá a tanulói túlterheltséggel kapcsolatos korábbi nyilatkozatáról, a pedagógus-életpálya esetleges módosításáról és a kancellárok hatáskörének szabályozásáról is beszélt lapunknak Bódis József oktatási államtitkár, korábban a Pécsi Tudományegyetem rektora és a Magyar Rektori Konferencia elnöke, „civilben” szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár.
– Milyen mélységben foglalkozott korábban köznevelési témákkal, kinevezése óta hogyan sikerült még inkább képbe kerülni, kikkel tárgyalt már?
– Régóta ismerem és szeretem a területet, de ahogy ez ilyenkor lenni szokott, először a miniszter úrral, majd azokkal a vezetőkkel konzultáltam, akik az államtitkárságon dolgoznak a köznevelés területén, továbbá az Oktatási Hivatal és a Klebelsberg Központ vezetőivel. Emellett egy olyan pedagóguskörrel, akik meghatározói a magyar közoktatásnak, és bizonyos szakterületek képviselőivel, például az új Nemzeti alaptanterv előkészítésén dolgozókkal. Természetesen itt is a gyerekek és a szülők véleménye lesz a legfontosabb, hiszen őértük dolgozunk, és ezt minden munkatársamtól el is várom.
– Mennyire ismeri az új Nat tervezetét?
– Csépe Valéria professzor asszony csapatával már 2016 óta dolgozik az új Nemzeti alaptanterv előkészítésén, széles körű szakmai munka folyt az elmúlt hónapokban. Hetente egyeztetünk a Nat-on dolgozó szakértői csapattal. Az eredeti határidő október vége volt, de ezt Kásler miniszter úr előrébb hozta, augusztus elejére, ezért megfeszített munka folyik. Már lektorálás alatt van az anyag. Augusztus 6-án átadják miniszter úrnak, de az még korántsem a munka vége. Attól kezdve szakmai körökben hozzáférhető lesz, várhatóan szeptembertől szakmai és társadalmi egyeztetés indul. A fő cél továbbra is a jövő szeptemberi bevezetés felmenő rendszerben.
– Mit gondol, tetszeni fog az új Nat a szakmának?
– A szakma már az eddigi folyamatokba is intenzíven be lett vonva, és még a következő hónapokban is be lesz. Persze az oktatás olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá. Ráadásul nincsenek illúzióim, bármennyire jó anyag is készül, egészen biztos, hogy politikai támadások célpontja lesz, az ellenzék politikai érdekekből előszeretettel hergeli a pedagógusokat, diákokat, szülőket, ezt az elmúlt években számos alkalommal láthattuk. Úgy gondolom, az új Nat-ot készítő szakértői csapat kellően felkészült, hogy a tananyagrészeket súlyozva csökkenjen az óraszám.
– Folyamatosan támadják, amióta első nyilatkozatában azt mondta, „a túlterheltség szubjektív, valós adatokkal nehezen alátámasztható sztereotípia”. Pedig tény, hogy a kötelező óraszámok hazánkban nem kirívóan magasak, az iskolák egy része viszont különböző pluszórákkal igyekszik kielégíteni a jellemzően szülői igényt. Ugyanakkor ha az iskolák még rugalmasabban választhatnák meg, hogy a csökkentett, kötelező alaptananyagon kívül mennyi többletet adnak, akkor tovább nyílhat az olló az elitképzés és a „futottak még” iskolák között, ami nem igazán szolgálja az esélyegyenlőséget…
– Ennek valóban megvan az esélye, de arra törekszünk, hogy ne így történjen. A jelenlegi Nat-ban tíz százalék mozgásterük van az egyes intézményeknek. Szakmai igényként fogalmazódott meg, hogy ez több legyen, harminc százalékról is beszéltek. Ha nő a mozgástér, nagyobb a veszélye annak, amiről beszélt. Azért vannak a szakmai felügyelőtestületek, az államtitkárság, a Klebelsberg Központ, az érdekvédelmi szervezetek, hogy ezt elfogadható határokon belül tartsák. A Nat-ról, a tananyag mennyiségéről és tartalmáról jelenleg is széles szakmai párbeszéd zajlik, számos szempontot kell figyelembe venni. A fő cél, hogy a magyar diákok versenyképes, a munkaerőpiacon és az életben értékes tudást szerezzenek az iskolapadban, a tananyag mennyiségét és tartalmát majd ehhez kell igazítani.
– Nagyjából egyetértés van arra vonatkozólag – és az oktatási felmérések eredményei is azt jelzik –, hogy a legfontosabb cél a hátránycsökkentés. Ehhez nagyban hozzájárul a kötelező óvodáztatás, de mi a helyzet az iskolákkal?
– Célzott programokra van szükség. Vannak jó gyakorlatok az országban, amelyek a mindennapi életben már bizonyítottak. Pécsett többször jártam a Gandhi Gimnáziumban, rendkívül jó a módszertanuk. Az a fajta hivatástudat, amivel dolgoznak, megható, példaértékű. Sok hasonló intézmény működik.
– Az esélyegyenlőség érdekében elindult a Komplex alapprogram, aminek központi eleme az élménypedagógia. Ilyennek képzeli a jövő iskoláját?
– Igen, a gyerekek érezzék, hogy jó iskolába járni. Olyan nevelési programokra van szükség, amelyek a figyelmüket felkeltik és fenn is tudják tartani. Olyanokra, amelyek az életre készítik fel őket, megmutatják az összefüggéseket és tartalmas szabadidős elfoglaltságokat is adnak. Például a Kodály-módszernek Magyarországon már nincs megfelelő presztízse, pedig fontos lenne, hogy mindenki életében jó helyen legyen a zene. A készségtárgyaknál meg kell mutatni a diákoknak, milyen szép, színes világban élünk, hogy később nyitottak legyenek a művészeti alkotásokra, a mindennapi életük részévé váljanak.
– Tehát ön nagyon fontosnak tartja az oktatásban a zenét. Mások szerint alapvető a rendszeres testmozgás. Mindenkinek vannak ötletei, mit kellene még bevinni az oktatásba, és kellenek az alapok is a különböző tárgyakból. Hogyan lesz ebből tehercsökkentés?
– Amint említettem, a tananyag csökkentésére találtuk ki a súlyozást, vagyis a fontos, nélkülözhetetlen információkat meg kell tanítani, de összességében az adathalmazt mindenképpen mérsékelni kell.
– A pedagógusokra áttérve: az életpályamodellt sok kritika éri, elsősorban az inflációkövetést hiányolja a szakma, illetve módosítást, esetleg több fokozatot is szükségesnek tartanának az előmeneteli rendszerben. Várható-e változás ezen a téren?
– A pedagógusoknál a rendszerváltozás óta a legnagyobb béremelés zajlott le, átlagosan ötven százalékkal emelkedtek a pedagógusbérek, és a fizetések vásárlóereje is nőtt, hiszen évek óta tartósan alacsony az infláció. Jövőre tízmilliárdos keret szolgálja az életpályával összefüggő felminősítéseket, és folyamatosan gyűjtjük az előmeneteli rendszerhez kapcsolódó tapasztalatokat. Amikor a Nat-ról konzultálunk, erre a kérdésre is kitérünk minden szakmai csoporttal, mert számomra a pedagógusok biztonságérzete kulcsfontosságú.
– Hol áll ön a szakképzés erősítése kontra gimnáziumok vitában?
– Mindkettőre szükség van. Olyan gimnáziumok és olyan szakképző iskolák kellenek, amelyek a munkaerőpiacon értékes tudásra készítik fel a fiatalokat. Az a törekvésünk, hogy legyen lehetőség az egyikből a másikba történő átmenetre, illetve mindkettőből a továbblépésre, emellett jó pályaorientációra is szükség van. Most a fiatalok biztosak lehetnek abban, hogy szükség van rájuk, a munkájukra, 2010 óta drasztikusan csökkent a munkanélküliség, és folyamatosan nőnek a bérek.
– Az oktatás színvonalát tekintve nem tűnt előnyösnek, hogy a szakképzés a nemzetgazdasági tárcához tartozott…
– Az egészségügyi szakképzés már átkerült az Emmihez, most folynak konzultációk arról, mi kerüljön még át. Ami pedig az új, Innovációs és Technológiai Minisztériumnál marad, azzal kapcsolatban nagyon komoly szakmai együttműködést szeretnénk. Az, hogy a korábbi oktatási államtitkár, Palkovics László áll az új tárca élén, új dimenzióba hozhatja a szakképzést.
– A felsőoktatásról nyilván nem kellett különösebben tájékozódnia, viszont köztudott, hogy korábbi, határozott véleménye nem egy esetben ellentétes volt a kormányzati szándékokkal, kommunikációval – például a kancellári rendszert, vagy a CEU-t illetően. Megváltozott az álláspontja? Hogyan látja most a kancellárok működését?
– Ugyanúgy, mint régen. A helyzet nem változott. A CEU-val kapcsolatos döntési kompetenciák elkerültek az államtitkárságról, sőt az Emmitől is, de számos olyan lépés történt, ami a megoldás irányába vezet. Egy biztos, minden egyetemre ugyanaz a törvény vonatkozik. A kancellári rendszerrel kapcsolatos középtávú tapasztalatok azt mutatják, konszolidáltabb lett gazdaságilag a felsőoktatás, igaz ebbe az is belejátszik, hogy több forrás jött a rendszerbe. Szeretnénk, hogy a rektor és a kancellár együttműködését jogszabály határozza meg. Az most is benne van a törvényben, hogy a rektor az első számú vezetője az intézménynek, de a pénzügyi, gazdálkodási, működtetési kérdések a kancellár hatáskörébe kerültek, és a kettőjük közti interakciók nincsenek szabályozva, főként a kancellár részéről.
– Voltak olyan intézmények, ahol kemény konfliktusok fakadtak ebből?
– Ilyen is előfordult.
– Vagyis visszaszorítanák kicsit a kancellárokat?
– Helyén kell kezelnünk az ügyet. Most a kancellároknak joguk van minden olyan kérdésben nemet mondani, aminek van gazdasági vonzata. De miben nincs? Ezt szeretnénk más keretekbe helyezni.
– Akkor az anyagiak. Ön szerint miként lehetne több vállalkozói forrást bevonni a felsőoktatásba?
– A magyar felsőoktatás a tudományos potenciáljával az egész innovációs folyamat háttérintézménye kell, hogy legyen. A kutatóműhelyeink jók tudományos produktumban, de gyengébb az a lánc, amíg a felfedezésből termék lesz, tehát maga az innovációs folyamat. Létrejött az innovációs minisztérium, mi azon vagyunk, hogy az együttműködés sikeres legyen. Sajnos Magyarországon most kezd kialakulni a kultúrája, hogy a vállalatok egyetemeket keressenek meg az innováció érdekében. Angliában, Hollandiában és az Egyesült Államokban például ez az egyik legnagyobb forrásteremtő terület. Tehát sok a teendő.
– A felvételi kapcsán mindig előkerül a kérdés: kell-e emelkednie a hallgatók számának? Vannak-e olyan fiatalok, akik képességeik ellenére nem jutnak be a felsőoktatásba?
– Bízom abban, hogy a felvételi rendszerünk nem zárja ki az egyetemi, főiskolai képzésre alkalmas hallgatókat, de ez komplexebb kérdés. Vannak hiányterületek, ahol össztársadalmi érdek, hogy nőjön a hallgatói létszám. Informatika, pedagógus-, orvos- és mérnökképzés stb. Az idei egy sikeres felvételi periódus volt, jó trendekkel. Szerencsére a pedagógusképzés iránt nő az érdeklődés, azonban informatikus- és mérnökhiány van. Tehát vannak olyan területek, ahol emelkednie kell a hallgatói létszámnak, harminc százalék az uniós elvárás a diplomások arányát illetően, ezt még túl is szeretnénk teljesíteni. Nyilvánvalóan diplomás és diplomás között szakmai különbség van, és egy-egy szakterületen belül a végzettségi szintek is eltérők.
– A lemorzsolódás harminc százalék. Hogyan szeretnék csökkenteni?
– Ez nagyon sok, komoly intézményi programokra van szükség. Az egyetemeknek meg kell tartaniuk a hallgatókat. A rossz pályaválasztás mellett a lemorzsolódásnak egzisztenciális okai is lehetnek, erre viszont a Diákhitel 2 nagyon jó lehetőség, hiszen ha legalább annyi időt dolgozik valaki az adott területen, nincs problémája a visszafizetéssel.
– Sokat hallani arról, hogy kiszámíthatatlan technikai változások jönnek, és nem lehet megmondani, milyen szakmákra, képzettségekre lesz szükség tíz–húsz év múlva. Hogyan terveznek így az egyetemek?
– Ez valós probléma. A kormány ezért is erősítette meg a kapcsolatot a kamarákkal, figyeli a munkaerőpiaci igényeket. Ha kiderül, hogy jövőre kellene x mérnök, egy év alatt nem lehet kiképezni. Az oktatási rendszer folyamatos fejlesztése kapcsán szem előtt kell tartani, hogy egy stabil alapképzésre ráépítve rövid idejű, célzott képzésekkel lehet a munkaerőpiac igényeinek jobban megfelelni. A kredit alapú képzések, a kreditelismerés próbál erre rugalmas választ adni.
(magyarhirlap.hu, Korompay Csilla)
