Meg se lepődünk, amikor kiderül, hogy dollármilliókkal tömik a baloldalt, vagy amikor sokadjára próbálnak belerángatni a háborúba, vagy ha bankvezetőket tiltanak ki, de a Ruszkik haza! felirattal futó plakátkampánynál már érdemes kimondani, hogy az Egyesült Államok saját magát rúgta bokán.
1956-ban a magyarság teljes egyetértésben festette a falakra ezt az ellentmondás nem tűrő két szót. Tették ezt úgy szüleink és nagyszüleink, hogy hittek abban, hogy az Egyesült Államok majd jön és segít. Nem jött, fontosabb volt a szuezi válság.
Amikor 56-ban zúgott a Ruszkik haza!, akkor az amerikaiak hangosan mellénk álltak, a háttérben viszont nyugtatták Moszkvát, hogy felesleges még csomagolniuk, mert az Egyesült Államoknak nem áll érdekében Magyarországot kiszakítani a bolsevik birodalomból.
A magyarok melletti kiállás a harmadik világháborúhoz vezetett volna, hallottuk azóta számtalanszor. Néhány évtizeddel később úgy tűnik, már nem zavarja az amerikaiakat egy újabb világégés réme, sőt mintha egyenesen ez lenne a céljuk. És most sem akarnak idejönni, vívja csak meg helyettük néhány tízmillió kelet-európai. Van belőlünk elég.
67 évvel ezelőtt már ahhoz is gyomor kellhetett, hogy a magyaroknak való hátat fordítás után a menekültek áradatát az USA az oroszok elleni propaganda céljaira felhasználja, de hogy 2023-ban van képük nemcsak a szavakat, de egy 1956-os fotót felhasználva politikai gúnyt űzni egy nép szenvedéséből és halottaiból, az minden határon túlmegy.
Egy dolog miatt örülhetünk mégis: az amerikai nagykövet cselekedeteivel ittlétének remélhetőleg nem túl hosszú idejére az emlékezetünkbe véste, hogy mire számíthatunk a „szövetségesünktől”. Köszönjük, nagykövet úr! Nem fogjuk elfelejteni.
Forrás: hirado.hu
