A testi és lelki megtisztulás iránti igény egyidős az emberiséggel, hiszen a méregtelenítés az öngyógyítás alapköve. A keresztény hagyományban a böjt nem csupán sanyargatás, hanem a húsvéti felkészülés spirituális útja is egyben. Legyen szó a szegedi „bűti” szokásokról, a spanyol bábukról vagy az ókori bölcsek tanácsairól, a mértékletesség ereje univerzális. Cikkünkben körbejárjuk a különböző kultúrák rítusait.
A böjtnek és böjtölésnek nemcsak lelki célkitűzései lehetnek, az orvostudomány régi felismerése, hogy az emberek a túlzott és nem megfelelő táplálkozásukkal szerzett betegségeiktől úgy szabadulhatnak meg, ha az állandóan leterhelt szervezetet időnkénti táplálékmegvonással nyugalomba helyezik. Ezen böjtölés – melyet ma már leginkább diétának nevezünk – célja tehát az, hogy a belső pihenés a szervezetet hozzásegítse a méregtelenítéshez, ezáltal az öngyógyításhoz.
A spirituális megtisztulás és a testi regeneráció egyik legősibb eszköze a tudatosan végzett böjt.
A keresztény böjti hagyomány
A negyvennapos böjt a húsvét előkészületeként a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napoknak, a 7. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig éppen negyven a böjti napok száma. A 9. századig a böjt olyannyira szigorú volt, hogy a hívek késő délutánig semmilyen ételt nem vehettek magukhoz. Húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak.
A katolikus egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő:
a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól. E két napon és a nagyböjt többi péntekjén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A keleti keresztény egyházakban ősi hagyománya volt a nagyheti böjtnek, amikor nagycsütörtöktől a húsvétra virradó éjszakáig nem fogyasztottak élelmet, csak folyadékokat ihattak. Ma a böjti fegyelem a hústól való tartózkodást jelenti a nagyböjt minden szerdáján és péntekjén. Az ortodoxok szent hegyén, a görögországi Athosz-hegyen a szerzetesek minden hétfőn, szerdán és pénteken csak egyszer étkeznek egy keveset.
A böjti kérések mögött az a mélyebb meggyőződés áll, hogy a böjt, az áldozatvállalás segíti a hívő embert lelkileg egyesülni az igazi áldozattal, Jézus Krisztussal.
A böjt fizikai és lelki út is egyszerre.
Böjtölő Szeged
A régi Szegeden nagyböjt idején csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket ettek számos családban és csak napi egyszer ültek asztalhoz. Tejterméket nem fogyasztottak és nem zsírral, hanem olajjal főztek. A nagyböjtöt szegediesen csak nagybűtnek mondották. A metsző kora tavaszi szeleknek bűti szél volt a neve, a veszedelmes boszorkányokat bűti boszorkánynak nevezték. A kócos, rosszkedvű, netán toprongyos fehérnép hamar megkaphatta az olyan, mint a bűti boszorkány megjegyzést.
A bálak, zenés mulatságok tartása tilos volt. Ha netán valaki ilyenkor mégis mulatozásra vetemedett, az a tápéiak vélekedése szerint lerühesedett, gyümölcsfái pedig terméketlenek lettek.
A közös lány-legény találkozásra azért ekkor is kerítettek alkalmat a hajdani szegediek. A vasárnapi ebéd után a felsővárosiak a mai Csillag tér környékén, az alsóvárosiak a mai Pick üzem helyén lévő még mezős térségre vonultak ki, ahol nótázással, a századforduló tájékán már labdázással is töltötték az időt a korai alkonyatig. A monarchia boldog békeidejének időszakában ezen összejöveteleknek is jellegzetes figurája volt a digó, azaz a kiskocsijával megjelenő bosnyák cukorkaárus, aki saját készítésű cukrot, főleg alvét néven emlegetett törökmézet árult.
Különleges spanyol böjti hagyományok
Az egykoron erős katolicizmusáról is híres Spanyolországban számos különleges nagyböjti szokás alakult ki. Don Carnal, a karnevál, a farsang alteregója egy kövér emberke. A böjt megtestesítője viszont egy hétlábú, görnyedt hátú, sovány anyóka, a La Vieja Cuaresmera. Tőkehallal ábrázolják az egyik kezében, míg a másikban egy zöldségekkel teli kosarat szorongat. Figurájából bábut készítenek és Córdoba tartományban minden nagyböjti vasárnapon kiszedik az egyik lábát, húsvétkor pedig elégetik a maradékot.
Toledo tartomány falvaiban él még a szokás, hogy tojást rejtő húsvéti kalácsot sütnek. A tojások fölé egy-egy keresztet formáznak a tésztából, amelyek a tojást a tésztán tartani hivatottak. A kalács lehet cukros vagy sós, ez utóbbi esetben rejtenek még bele egy kis kolbászt is. A gyerekek aztán a rétre vonulnak vele és bekebelezik.
Vallási közösségek rendeztek ilyenkor gyűjtést régen a halálos bűnt elkövetők lelkének üdvösségéért több faluban is. Az utcákat járó és alamizsnát gyűjtő nők közül egyik egy lámpást tartott a kezében, hogy mutassa az utat, míg a másik egy csengőt rázott, hogy jobban magára vonja a figyelmet. Ha az adományozó egy kisgyermek, jutalomból kipróbálhatja a csengőt.
A Názáreti Jézus Testvériség tagjai nagyböjt minden szombat estéjén bejárják Chinchilla városát két hatalmas kürtszerű hangszerrel, melyek három méter hosszúak és kerekeken gurulnak. A kürtöket dobszó után szólaltatják meg a templomban, miután végighúzták őket a városon. A hangszeres megemlékezés eredete a középkorra nyúlik vissza, amikor az elítéltek kínpadra lépését ilyen kürtökkel vezették fel.
Böjtölő nagyvilág
A böjt jelenségének felismerése térben és időben minden nagyobb kultúrában megjelent. Az iszlám vallásalapító prófétája, Mohamed ekképpen fogalmaz: „Ajánlatos böjtölnötök, hogy megtanuljátok védeni magatokat a gonosz ellen.” A böjti időszak az iszlám követői számára is kiemelt fontosságú. A ramadán idején tartott böjt a legismertebb ilyen gyakorlat, amely a megtisztulás, az önfegyelem és az imádság hónapja. A Korán a ramadánon kívül még rituális és bűnbánati böjtöket is előír.
Buddha is rendszeresen böjtölt, s tapasztalta is jótékony hatásait.
Ha eltűnik minden húsom, a lélek világosabb lesz, a szellem ébersége pedig egyre erősebb.
A hinduizmus, a buddhizmus, a taoizmus és más vallások követői is tartanak böjti napokat, illetve rövidebb-hosszabb böjtöket.
Az ókor nagy európai bölcsei is felhívják a figyelmet a böjt fontosságára. A filozófus Platón a nagyobb fizikai és szellemi teljesítményért böjtölt. A korszak egyik legnagyobb görög orvosa, Hippokratész pedig egyszerűen és tisztán fogalmazza meg a böjt lényegét: „ami sok, megárt.”
Szerző: Kohári Nándor
Forrás: Böjti hagyományok az egykori Szegeden és a nagyvilágban | Szeged Ma
