Michael Shellenberger amerikai újságíró, környezetvédelmi gondolkodó, több zöld szervezet, a Breakthrough Institute és az Environmental Progress alapítója, öt jelentős, sok vitát kiváltó környezetvédelmi könyvet írt, írásai miatt Green Book-díjat kapott és a Time Magazin a legfontosabb környezetvédelmi aktivisták között tüntette fel – hangzott el a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorából.
– Ön tagadja azt a folyamatot, amit klímaváltozásnak nevezünk? Merthogy néhány kritika Önről úgy ír, hogy ezt képviseli, egy nagyon veszélyes gondolatot.
– Hiszem azt, hogy a klímaváltozás valóság, magam is klímaaktivista vagyok 20 éve, és azt gondolom, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza, ami ellen tennünk kell valamit. Én is dolgoztam azon, hogy csökkenjen a széndioxid-kibocsátás, mégpedig elsősorban oly módon, hogy próbáltam meggátolni az atomerőművek bezárását. Együtt dolgoztam klímatudósokkal, például James Hanson-nal öt éven át. Azt eredményezte, hogy nagyjából 22 millió autónyi kibocsátást sikerült megakadályozni, mintha ennyi autó nem jelent volna meg az utakon.
– Akkor mit jelent az, hogy Apokalipszis soha az ön véleménye, meglátása szerint? A problémára, amit klímaváltozásnak nevezünk, a megbirkózás új módjait, útjait keresi?
– Azért írtam meg az Apokalipszis soha című könyvet, mert aggaszt a klímaváltozás, de nem gondolom azt, hogy ez lenne a legfontosabb környezeti probléma, és azt sem hiszem, hogy ez lenne a világ legkomolyabb problémája. A legnagyobb környezetvédelmi probléma változatlanul az erdőírtás, ami fajok élőhelyének megszűnésével jár. A legtöbb környezeti intézkedés ugyanakkor a jó irányba halad, például az Egyesült Államok 2005 óta 22 százalékkal, az Európai Unió 1990 óta 26 százalékkal csökkentette a széndioxid-kibocsátását. Ez elsősorban a szénről földgázra való áttérésnek köszönhető, de részben az atomenergiának. Alapvetően azért írtam az Apokalipszis sohát, mert úgy éreztem, hogy a vészharangok kongatása, hogy úrrá legyen rajtunk a kétségbeesés, kicsit túl messze ment, már-már őrületbe csapott át az elmúlt néhány évben. Greta Thunberg állításai pedig mindenen túltesznek, a lázadást szító aktivizmus szorongást kelt, különösen a fiatalokban. Én pedig nem gondolom, hogy ez így helyes lenne, hiszen, ha a pozitív változásnak akarunk lendületet adni, akkor azt kell megmutatni az emberek számára hogy már sok fejlődést elértünk már, – és ugyan még mindig nagyon mindenben kell előre lépnünk -, de annak lehetősége, hogy sikerülhet megvédeni a bolygót inspirációt adhat. Jóval inkább, mintha depressziót keltünk.
– Tehát a megközelítésen kellene változtatni? A pesszimizmus felől egyfajta optimizmus irányában?
– Ez kellene, ugyanis a tények alátámasztják az optimizmust. Tekintve, hogy a széndioxid-kibocsátás lecsökkent a fejlett országokban. Igaz a szegény és fejlődő országokban még mindig növekszik, de ez érthető is, hiszen még mindig fejlődésben vannak, még a fáról a szén és fosszilis üzemanyagokra állnak át. Azt viszont láthatjuk, hogy az ember környezeti hatása mérséklődik más módokon. Például a nitrogén- és kén-dioxid, az ólom és a szén-monoxid által okozott légszennyezés mértéke csökken, mintegy 60-99 százalékban. Azt is látjuk, hogy a természeti katasztrófák által okozott halálozások száma 90 százalékkal csökkent az elmúlt 100 évben. Sőt 25 százalékkal több élelmiszert termelünk, mint amennyire szükségünk lenne, egyszerűen, mert sok helyen többet eszünk, mint kellene. Szóval a pozitív trendekben meg kellene találni a hasznot és racionális módon közelíteni a környezeti problémákhoz.
– Az energiakérdések nagyon-nagyon fontosak, már Ön is említette, hogy az atomenergia az egyik módja annak, hogy tiszta energiához jussunk. Van erről egy vita Európában, de, ha Németországra gondolunk; a széndioxid-kibocsátása emelkedett, miután 2011, Fukusima után döntés született arról, hogy kiszállnak az atomenergiából. De vajon tényleg tiszta módja az energia-előállításnak, a nukleáris?
– Igen, én ezt hangsúlyoznám. Itt vannak az aktuális számok erre vonatkozóan. Az atomenergiát legnagyobb mértékben használó két európai ország Svéd- és Franciaország. Svédországban egy kilowattóra elektromos áram előállítása 9 gramm széndioxid-kibocsátással jár, Franciaországban 51 gramm kibocsátással jár. Dánia, Európa legnagyobb szélenergia-felhasználója, kétszer annyi kibocsátás mellett termeli az áramot, mint Franciaország, Németországban pedig hatszor annyi károsanyag-kibocsátásával jár egy kilowattóra áram előállítása, mint Franciaországban. Az előállítás költségét tekintve pedig Franciaországban majd feleannyiba kerül, mint Németországban. A legutóbbi számok alapján Franciaországban 19 eurócent egy kilowattóra költsége, míg Németországban 32 cent.
– Az energiaügy manapság más szempontból is nagyon lényeges, és kihívás, ez pedig az ár kérdése. Európában az a kérdés a klímavédelmi akciótervhez kapcsolódóan, hogy miként fedezzék a klímaintézkedések költségét. Mit gondol az energia árának emelkednie ahhoz, ha azt akarjuk, hogy tiszta legyen az előállításának módja?
– Van egy olyan gondolkodási mód, hogy az elektromos áramnak többe kell kerülnie, ha megújuló forrásokra akarunk átállni. Viszont az az igazság, hogy a nukleáris energia a legolcsóbb és legjobb módja annak, hogy alacsony kibocsátással termeljünk áramot. Ahogy előbb említettem, Franciaország hatodannyi kibocsátással és majd feleannyi költségen termeli, mint Németország. Az ok, hogy nagy mértékben nukleáris energiát használ. A klímaváltozás kezeléséhez kapcsolt egyik mítosz, hogy többet kell fizetnünk az energiáért. Egy tény az Egyesült Államokból: 22 százalékkal alacsonyabb a kibocsátás a 2005-ös szinthez képest, mégpedig ezt úgy értük el, hogy a földgáz jóval olcsóbb lett. A helyzet úgy áll, hogy országok képesek voltak csökkenteni a széndioxid-kibocsátást úgy, hogy tisztább energiát olcsóbban termelnek, és nem piszkos energiát drágábban.
– Az ENSZ26. klímakonferenciája, a COP26, múlt hétvégén ért véget, biztos vagyok abban, hogy követte e történéseket. 25 ezer szakértő, számos nagyon fontos és befolyásos politikus volt ott, – 400 magángéppel is érkeztek, hogy megvitassák, miként lehet megbirkózni a klímaváltozással, az emberiséget érintő legnagyobb fenyegetést. Gondolja, hogy ilyen nagy konferenciák hozzá tudnak járulni. Végig gondolva, hogy milyen eredményeket hozott a legutóbbi párizsi megállapodás, vagy azelőtt Koppenhága, és a még korábbiak…..hozzájárul a vitához, a probléma megoldásához?
– Egyfelől nincs abban semmi rossz, ha emberek összejönnek, beszélgetnek, együttműködnek, hogy megoldják ezt a problémát. Viszont megint csak, ha az valóságot nézzük; a nemzetek kezében van a döntés a saját energiaellátásukról, mint alapvető tényező a gazdaságuk számára. Azt láttuk, hogy azokban az európai országokban, amelyekben nagyobb a függés a széntől és földgáztól jóval többet kell fizetni az áramért. Az energiaválság teret nyitott a francia elnök, Emmanuel Macron számára, hogy ismételten elköteleződjön az atomenergia mellett. Nemrég egy videót jelentetett meg „Álom lehetséges” címmel, amelyben a nukleáris energiát népszerűsíti. Azt hangsúlyozza, hogy a francia technológiai kiválóság milyen szerepet játszott a nukleáris energia nagyon olcsó előállításában, ahogy a francia innováció jelen van az űrkutatásban, a műszív-fejlesztésben, és genetikai kutatásban is. Az embereknek azt kell megérteniük, hogy az atomenergia egy fejlett technológia, gazdag országok és fejlett nemzetek technológiája. Szükség van rá, ha nem akarunk függeni az importált kőolajtól, földgáztól, vagy éppen széntől. Ezekből nukleáris energia híján égetnek többet az Egyesült Államokban és európai országokban. Szóval sokkal többet kellene használni atomenergiából, egész egyszerűen, mert ez az egyetlen közvetlen kiváltója a fosszilis forrásoknak. A nap- és szélenergia függ ezektől, a fosszilis forrásoktól, hiszen amikor nem süt a nap és nem fúj a szél belép a földgáz, mint áramtermelő forrás.
– Egy párhuzamon gondolkodtam az eltúlzott félelemmel kapcsolatban. Amikor valaki túlaggódja, az a vízió van előtte, hogy az apokalipszis felé haladunk. Ez valahol hasonló, mint néhányan a koronavírussal tesznek. Túlaggódják, túlzásba viszik ezt, a közösségi járművek, üzletek minden sarkában a vírust keresik, mindenhol kesztyűt hordanak és két-három maszkot. Egy bizonyos tekintetben ez is egészségtelen, mentálisan. Létezik ez a megközelítés a klímaváltozással is, hogy a túlzásba vitt félelem néha bénít, a cselekvést is lehetetlenné teszi?
– Igen ez így van. Az egyik legkomolyabb jelenség Európa fejlett társadalmaiban és Észak-Amerikában, hogy visszaesőben a hagyományos vallásosság. A vallások óriási megnyugvást adnak az aggódásaink közepette. Egyre erősödik, hogy általánosságban jóval inkább neurotikussá váltunk – a vallástalanok és politikailag liberális gondolkodásúak nagyobb mértékben. Oda jutottunk, hogy elkezdtek egyfajta új vallást konstruálni, például a klímaváltozás, vagy mostanában a Covid köré. Ezek a dolgok valósak, csakhogy túlságosan vallásos és dogmatikus alapon kezdtünk el gondolkodni róluk, ahelyett, hogy magára a problémára fókuszálnánk, és a gyakorlati megoldására. Szóval én azt gondolom, szükség van hinni és tudomásul venni, hogy a világon számos probléma van, de jobb ezeket kisebb elemekre bontva egyesével megoldani, mint katasztrófában gondolkodni és őrületbe kergetni saját magunkat. Tudja az a tény, hogy emberiségként jóval ellenállóbbá váltunk minden katasztrófával szemben, nem csak a klímaváltozásra gondolok, de háborúkra és járványokra is, sőt remélhetőleg az aszteroidákkal szemben is, már a méretétől függően. Szóval mindig van ok az aggodalomra, de ha továbbra is élünk az emberi leleményességgel, gazdasági növekedéssel, fejlődéssel, akkor számos erőforrásnak és képességnek leszünk a birtokában ahhoz, hogy megbirkózzunk azzal, ami vár ránk.
Forrás: hirado.hu, Kossuth Rádió
