Kipusztulhatnak a beporzó rovarok?

A beporzó rovarok eltűnéséről sokat lehet olvasni, ám az emberi tevékenység miatt bogaraink is a kihalás szélére sodródhatnak. Az őket érintő környezeti hatásokat a mostanában zajló szentjánosbogár-séták kapcsán szedtük csokorba.

A legtöbben alig ismernek néhányat Európa 29 ezer bogárfaja közül, ám az szinte biztos, hogy a szarvasbogár és a katica mellett a szentjánosbogár-félék valamennyiünknek bevillannának. Hazánkban előforduló két leggyakoribb fajuk – a kis és nagy szentjánosbogarak – násztáncára például minden nyáron rengetegen kíváncsiak, így az arborétumok és nemzeti parki látogatóközpontok előtt ilyenkor estéről estére hosszú sorok kígyóznak.

Nem csoda, hogy ezeket a zöld fénnyel villogó mécsbogarakat olyan sokan kedvelik, lassan imbolygó repülésük ugyanis valóban maradandó élményt nyújt a csendes erdő sötétjében. Azt viszont csak kevesebben tudják, hogy ilyenkor kizárólag a hímek repülnek, a szárny nélküli nőstények pedig csak várakoznak udvarlójukra a talaj közelében hajladozó növényeken ücsörögve.

A világ különböző tájain viszont más a helyzet. A több mint kétezer rokon faj közt ugyanis vannak, amelyek nem este, hanem nappal aktívak, vagy nem véletlenszerűen kapcsolgatják lámpásaikat, hanem összehangoltan villognak, de még olyanok is, ahol a hím épp úgy röpképtelen, mint a nőstény. Míg egyesek rizsföldeken, erdőkben, gyepeken, vagy mocsarakban élnek, addig mások mezőgazdasági területeken vagy városi parkokban is előfordulnak.

Forrás: novekedes.hu, tudas.hu