Beleszámolva a megváltozott földhasználatot, a mezőgazdasági termelést, a csomagolást és hulladékkezelést – az élelmiszer-ellátási rendszerek mintegy 18 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértékkel járultak hozzá a kibocsátáshoz 2015-ben. Ez a teljes mennyiség 34 százaléka, ami bár arányaiban csökkenő tendenciát mutat (1990-ben még 44 százalék volt), de abszolút értéken emelkedik.
A Nature Food magazinban megjelent tanulmány szerint a világ élelmiszer-ellátási rendszerei felelősek az emberek okozta üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint harmadáért – olvasható az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) közleményében.
A tanulmány, melynek társszerzője a FAO vezető statisztikusa Francesco Tubiello, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjával együtt készült, és egy kincsesbánya a legfrissebb trendek és adatok iránt érdeklődőknek 1990-től indulva. Az eszköz, mely a FAOSTAT földhasználati adataira épül, teljeskörű információval szolgál számos szektorról és ezáltal fontos lehet a hatékony kibocsátás-csökkentési programok tervezésében és az élelmezési rendszerek fenntarthatóvá tételében.
Főbb megállapítások
A globális élelmiszer-ellátási rendszerek generálta kibocsátás kétharmada a talajhasználatból származik, beleértve a mezőgazdaságot, a földművelést és a talajhasználat változásait. Ez az arány a fejlődő országoknál még magasabb, ám az erdőirtás és az élelmiszerfeldolgozás és -tárolás térbővülésével várhatóan csökkenni fog.
A teljes, emberek okozta üvegházhatásúgáz-kibocsátást tekintve az iparosodott országok élelmiszer-ellátási rendszerei stabilan a kibocsátás 24 százalékáért, míg a fejlődő országok jelentős csökkenéssel már „csak” 39 százalékáért (az 1990-es 68 százalékhoz képest) felelnek.
SORRENDBEN A LEGNAGYOBB KIBOCSÁTÓK KÍNA, INDONÉZIA, AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK, BRAZÍLIA, AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS INDIA.
A termelés azon szakasza, mely az eszközöket (mint műtrágya) juttatja a gazdákhoz, adja a legnagyobb részét a szektor kibocsátásának (39 százalék). A talajhasználat 38 százalékkal és a szállítmányozás 29 százalékkal van jelen, ez utóbbi ráadásul bővülni látszik. A metánkibocsátás 35 százalékot tesz ki, nagyjából egyenlő arányban a fejlődő és fejlett országokban, ami főként az állattartó és rizstermesztő tevékenységekből származik.
A KUTATÁS KIEMELI, HOGY A GLOBÁLIS ÉLELMISZER-ELLÁTÁSI RENDSZEREK ENERGIAIGÉNYE EMELKEDIK, AMI FŐKÉNT A KERESKEDELEM, CSOMAGOLÁS, SZÁLLÍTÁS ÉS FELDOLGOZÁS SZÁMLÁJÁRA ÍRHATÓ, MELY SZEKTOROK KIBOCSÁTÁSA EGYES FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN GYORSAN NŐ.
Az iparilag fejlett országok eközben növelték a globális felmelegedést jelentősen meggyorsító fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátását, amik főleg a hűtőipari szegmensben használatosak.A HŰTÉS FELEL A KERESKEDELEM ÉS SZUPERMARKET SZEKTOR ENERGIAFOGYASZTÁSÁNAK KÖZEL FELÉÉRT, MELY ÁGAZAT KIBOCSÁTÁSA MEGNÉGYSZEREZŐDÖTT EURÓPÁBAN AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN.
A csomagolásipar az élelmiszer-ellátási rendszerek kibocsátásának 5,4 százalékát adja, ami több mint például a szállításé. A kibocsátás erősen termékfüggő: a sör és bor esetében jelentős, míg a banán és cukorrépa inkább a szállítás révén járul hozzá a teljes kibocsátáshoz.
Az egy főre jutó élelmiszerekhez köthető átlag széndioxid-kibocsátás 2 tonna, ami közel 30 százalékos csökkenést jelent. Ám ez nem feleltethető meg a „fogyasztói lábnyomnak”, ami összefügg az egyén étrendjével is, de fontos mérőszám lehet a nemzeti kibocsátás-csökkentési törekvéseknek, áll az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közleményében.
Forrás: origo.hu
