Az energiaválság ugyan átmeneti lesz, de meg kell tanulnunk belőle, hogy mennyire veszélyes továbbiakban is a fosszilis energiahordozókra támaszkodnunk. Az energiaválság és az ellátási nehézségek rövid távon aggodalomra adnak okot, de az inflációtól önmagában nem kell tartanunk Európában. Az Európai Központi Bank sem fog reagálni az inflációra, és mindezt helyesen teszi, a kilábalás az eurózónában ugyanis nagyon törékeny. Sőt, nemcsak kamatemelésre ne számítsunk belátható időn belül, de azt is meg kell szokunk, hogy az EKB tartósan jelen lesz a kötvénypiacon. Nemcsak a monetáris, de a fiskális politika is támogató marad: EU-s szinten lazíthatják a fiskális szabályokat, így a déli tagállamok végrehajthatják azokat a növekedést tartósan serkentő beruházásokat, amelyekre önerőből képtelenek lettek volna. Dr. Fabian Zuleeggel, a European Policy Centre ügyvezetőjével és vezető közgazdászával beszélgettünk az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham Hungary) és a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) budapesti konferenciája után. Zuleeg beszélt a Brexit okozta megoldhatatlan helyzetről, valamint a britek példáján azt is elárulta, hogy szerinte miért nem tud egy tagállam súlyos következmények nélkül kilépni az Európai Unióból – amely viszont úgy is széthullhat, hogy egy ország sem válik ki.
Az energiaválság is bizonyítja, hogy a zöld átmenet elkerülhetetlen
Portfolio: Az energiaválság komoly problémát okoz ma a világgazdaságban. Mi okozta ezt a helyzetet, és meddig maradhat fenn ez az állapot Ön szerint?
Fabian Zuleeg: Nem lehet az energiaválságot egy kiváltó okra visszavezetni. Az okok egy része geopolitikai természetű, egyes országok sajátos lépéseinek az eredménye. Ezen kívül a koronavírus-válságból való felpattanásnak és az újranyitásnak is szerepe van benne, és ezen felül még természetes folyamatok is állnak a háttérben. A jelenlegi krízishelyzet alighanem megoldódik néhány hónapon belül, de vannak strukturális okok, amelyek továbbra is jelen lesznek.
Ön szerint mi várható energiafronton egy év múlva ilyenkor?
Ilyen szintű áremelkedésre szerintem nem kell számítanunk, de azt valószínűnek tartom, hogy az energiaárak kérdése egy év múlva ilyenkor is fontos téma lesz. Az árak ugyanis magasabbak lesznek, mint a válság előtt voltak, ez pedig hatással lesz a lakosságra és a vállalatokra egyaránt.
Megemlítette az okok között a járványt is, de az Ön szerint csak egy ok volt a több közül. Ha nem lett volna járvány, az energiaválság akkor is beütött volna? Elkerülhetetlen volt, hogy bekövetkezzen?
Azt gondolom, hogy a járványnak mindenképpen volt hatása az energiapiacra, és a most zajló globális kilábalás miatti kereslet is felfelé tolta az árakat, de a mai válság mögött nem csak keresleti, hanem kínálati okok is vannak. Egyszerre van jelen a kettő.
A magas infláció már akkor is aggodalomra adott okot, amikor még szó sem volt energiaválságról. Az energiaárak emelkedése további nyomást gyakorolhat a fogyasztói árakra. Ön szerint változtathat ez a helyzeten és a jegybankok reakcióján?
A most zajló inflációs folyamat nagy része átmeneti jelenség. Nem gondolom, hogy az EKB-nak változtatnia kell az álláspontján a rövid távú inflációs nyomás miatt. A magyar jegybank helyzete más, de én elsősorban az európai folyamatokról beszélek. Ezen kívül azt gondolom, hogy le kell folytatnunk egy érett diskurzust az inflációról, az áremelkedés bizonyos mértékig ugyanis nem rossz dolog. Tudom, vannak országok, amelyek érzékenyebbek,
de amikor 2-3 százalékos inflációról beszélünk, az nem olyan, ami miatt túlzottan aggódnunk kéne.
Volt olyan időszak a válság során, amikor konkrétan a defláció miatt aggódtunk. A jelenlegi folyamatokat ebbe a perspektívába kéne elhelyezni véleményem szerint.
Magyarországon az energiaárak emelkedése a fogyasztó számára egyelőre nem jelent gondot, mivel hatóságilag maximált árak vannak. Európában, leginkább Spanyolországban ugyanakkor nagy kockázatot jelent a fogyasztói energiaárak emelkedése, és ez a tél közeledtével gondot okozhat. Meddig fajulhat a helyzet ez a következő hónapokban?
Országonként eltérő folyamatokat látunk. Egyes helyeken elképesztően nagymértékben nőnek a lakossági energiaárak. Ön is említette Spanyolországot, de az Egyesült Királyságban szintén hihetetlen gyorsan nőnek az árak. Ott mindez ráadásul komoly ellátási kockázatokkal társul, ugyanis már néhány energiaszolgáltató becsődölt és nem nyújt már áramszolgáltatást, a lakosság egy részének ezért új szolgáltatót kell keresnie. Ezeken a helyeken a válság elkerülhetetlenül érinti a fogyasztókat. A kormányzatok vélhetően különböző módokon próbálnak majd segíteni rajtuk, akár szociális többletjuttatásokra is sor kerülhet a rászorulók részére, és már európai szinten is vitatják a lehetőségeket. Illetve geopolitikai jellegű megoldás is szóba jöhet, Európa növelheti például a nyomást Oroszországon.
Szóba jöhetnek közös európai megoldások? Előfordulhat például, hogy a jelenlegi válság a hosszabb távú orosz gázszerződések felé tereli az Európai Uniót?
Az energiamix meghatározása még mindig tagállami, és nem európai szinten történik, ott inkább közvetett egyeztetések történnek, nincs szó az oroszokkal történő közvetlen tárgyalásokról. Jelenleg a tagállamok nagyon különböző álláspontokat képviselnek, az Északi Áramlat 2-ről sem volt egyetértés. Ezért tehát európai szinten sem egyszerű ezt megtárgyalni.
Amit az egész energiaválság kapcsán egyre inkább látunk, hogy a klímaváltozással szemben fel kell lépni.
Hiszen a jelenlegi példa is azt mutatja, hogy mennyire veszélyes az unión kívülről érkező fosszilis energiahordozókra támaszkodni. A megújuló energiába nemcsak a fenntarthatóság miatt kell fektetni, hanem az ellátás biztonsága és a versenyképesség miatt is. Ugyanis ha a vállalataink nagyon magas energiaárakkal szembesülnek, vagy egyszerűen nem jutnak hozzá az elektromos energiához, az szintén nagy problémát okoz. Muszáj lesz lépéseket tennünk ezen a területen.
Általános vélekedés, hogy a zöld átmenetnek jelentős inflációs hatása lesz. Ön szerint ez szükségszerűen így van?
Különválasztanám a rövid és a hosszú távú hatásokat. Rövid távon biztosan lesznek költségei az átállásnak, amely a fogyasztói árakban is megjelenhet. De ez csak attól függ, hogy mennyire jól vezényeljük le az átmenetet. Hosszabb távon már nem aggódom emiatt, mert a technológiai széles körű alkalmazásával csökken az ára is, és ha jól menedzseljük a folyamatot, akkor a végén időről-időre csökkenő árakat láthatunk majd, mint ahogy az információs technológiában is volt. De az energiafelhasználás mennyiségéről is beszélnünk kell majd. Szükségünk van minden egység energiára, amit elhasználunk? Nézzük például a háztartásokat, amelyek rengeteget spórolhatnának a fűtésen jobb hőszigeteléssel, és ez hosszú időtávra leosztva nem is feltétlenül jelentene többletköltséget számukra. Többféle mód van arra, hogy miképp lehet a zöld átmenetet levezényelni,
de amit szerintem még sokan nem értettek meg, hogy az mindenképpen elkerülhetetlen.
Ennek meg kell történnie, nincs választásunk. Azok a vállalatok, amelyek nem veszik át ezt a szemléletet, azok üzleti modellje nem lesz életképes.
NÉVJEGY
Dr. Fabian Zuleeg 2010 óta vezető közgazdásza és 2013 óta ügyvezetője a European Policy Centre nevű brüsszeli think tanknek. Doktori végzettségét az Edinburgh-i Egyetemen szerezte az EU-csatlakozás politikai gazdaságtanából. Közgazdászként a magán- és közszférában, valamint az akadémia szférában is dolgozott. A Transparency International EU igazgatótanácsának tagja, az Edinburgh-i Egyetem Európa Intézetének tiszteletbeli tagja és a Heriot Watt Egyetem tiszteletbeli professzora, valamint az NI/IRL Brexit Witness projekt tanácsadó testületének tagja. Kutatási területe az EU gazdaságpolitikájára, a Brexit hatásaira, a gazdasági és pénzügyi unióra, az EU költségvetésére, az európai munkaerőpiacra terjed ki.
Forrás: portfolio.hu, Zsoldos Ákos
