Az idei év eddig meglehetősen esős volt a korábbiakhoz képest. Hazánkban egyenlőtlen a csapadékeloszlás és nemcsak a szántóföldeken, hanem a kiskertekben is fontos kérdés a megfelelő vízellátás.
A termőföld az egyik legfontosabb és pótolhatatlan természeti erőforrásunk.
A szakirodalomban ’jóléti öntözésnek’ nevezik a díszkertben, konyhakertben, kiskertben és a sportpályán alkalmazott öntözési módszert.
Mikor öntözzünk?
Főleg a nyári melegben, napközben nem szerencsés öntözni mert a felforrósodott levelekre jutó víz károsíthatja a növényt, tehát nem ez a megfelelő időpont, amit az öntözésre kiválaszthatunk. Az evaporációnak hívjuk azt a folyamatot amikor a szabad talajfelszín párolog, ennek mértéke függ a hőmérséklettől, a levegő mozgásától és páratartalmától. A transzspiráció a növény párologtatása mely szintén függ a fenti tényezőktől.
Az esti vagy az éjszakai öntözés előnye, hogy kismértékű a párolgási veszteség, és a növényeknek hosszabb idő áll rendelkezésére, hogy vizet vegyenek fel. A hátránya lehet, hogy éjszaka nedvesek maradnak a levelek, ami a bakteriális és gombás fertőzéseknek kedvezhet.
A reggeli öntözés is megfelelő, ugyan délelőtt emelkedni kezd a hőmérséklet, így a kiöntözött víz egy része elpárolog, és kevesebb idejük marad a növényeknek a vízfelvételre, de a nedves levelek ilyenkor hamarabb megszáradnak, ami segít a bakteriális és gombás fertőzések elkerülésében.
A csepegtető öntözés esetén is – természetesen – nappal több a párolgási veszteség mint éjszaka, de az mégsem veszteség teljesen, mivel az elpárolgó víz párásabb mikroklímát teremt a növények közelében, ami hasznos meleg, száraz időszak esetén.
Az öntözéshez használjunk „tiszta hideg vizet” mely alatt az olyan víz értendő, aminek hőfoka 40 °C alatt van.
Ha egy zónában öntözzük az árnyékos és napos részeket, úgy az árnyékos terület túl lesz öntözve. A bokros területek kevesebb vizet igényelnek, mint a gyep. A gazdaságos elosztás célja, hogy az adott terepviszonyok és növényzet figyelembevételével mindenhova a növény fejlődéséhez szükséges mennyiségű vizet juttassa ki az öntözőrendszer.
A sokéves tapasztalatot felhasználva megállapíthatjuk, hogy hazánkban a gyep megfelelő növekedéséhez 120 – 150 mm csapadék szükséges a nyári hónapokban, amely napi 4 – 5 liter vizet jelent négyzetméterenként.
Terepviszonyok
A kert, a terület terepviszonyait is érdemes figyelembe venni, a lejtős vagy erősen lejtős telkeken figyeljük meg, hogy hol kell lassan kijuttatni a vizet, hogy ne tudjon elfolyni a talaj felszínén annak a lejtése miatt, hanem legyen ideje beszivárogni.
Kutak, esővíz, vezetékes víz
Fúrt kút esetén a méretezéshez, a szivattyú kiválasztásához szükséges az üzemi vízszint és az ahhoz tartozó vízhozam ismerete, melyet a kútfúrótól vagy próbaszivattyúzással tudhatunk meg. Ahol a kútvíz elszíneződik, ott megjelenhetnek a baktériumok. Számuk csökkentésére a kutat időnként kezeljük alkalmas fertőtlenítőszerrel.
Ásott kút esetében próbaszivattyúzást kell végezni, a felszínhez közeli talajvíz nagyon hektikus járású lehet, a tavasszal jól működő szivattyú alól őszre a víz akár több métert is süllyedhet.
A csapvíz az ország egyes vidékein erősebben klóros, mint máshol, ez pedig az érzékenyebb növényeknek problémát okozhat. Amennyiben a vezetékes víz klóros, meszes, lehetőség szerint váltsuk ki másmilyen vízzel öntözéskor!
A természetben előforduló leglágyabb víz az esővíz, így ez elviekben különösen alkalmas az öntözésre, a növények ugyanis a lágy vizet kedvelik.
Ugyanakkor sajnos az esővíz gyakran szennyezett, főleg városi környezetben (nagyvárosokban, azok körzetében, vagy ipari vidékeken jellemzően savassá válik), így az érzékenyebb, egzotikus szobanövényekhez nem feltétlen javasolt az esővíz használata, kerti és balkonnövényekhez azonban remek ötlet gyűjteni az esővizet, ehhez érdemes tartályokról gondoskodni.
Kékesi Márton, KPE szakértő
