Mára nem lehet elvitatni, hogy a Karácsony vált a teljes népesség körében a legnagyobb ünneppé. Ennek oka természetesen eltérő, sokaknak csupán több munkaszüneti napot, számosaknak az eszem-iszom időszakát, szinte mindenkinek a nagy ajándékozások időszakát jelenti december 24-25-26.
Sokan vagyunk azonban, akik az eljövetel várásnak adventi hangulatával készülünk Karácsony szent ünnepére.
Én magam is vásárolok, díszítgetek, de Istennek hála évről-évre megkapom Advent ajándékát, azt hogy kicsit megpihenve , elgondolkodva nézhessek előre és vissza.
Az évek múlásával természetesen egyre több az emlék is – és az természetes, hogy ilyenkor a Karácsonnyal kapcsolatos élmények törnek elő.
Nehéz lenne megmondani, hogy mi volt a legmaradandóbb karácsonyi emlékem.
Említhetném 1956 decemberét, amikor még több helyen puskalövések voltak hallhatók, sötétedés után mindenki meggondolta, hogy kimozduljon-e? Vagy gondolok 1989. decemberére is, amikor szinte egy emberként néztük-hallgattuk a romániai eseményeket. De gondolom velem együtt sokan emlékezünk az állampolgári népszavazást követő decemberi napokra is, amikor szégyenkezve, lehajtott fejjel vártuk az ünnepet.
Természetesen tárgyi élményei is vannak a Karácsonynak. Már nekem is nehéz reálisan visszagondolnom azokra az időkre , amikor a beszerzés nehézségei a mai szemmel elképesztőek voltak. Egy- két hétig nem lehetett rendesen megfürödni, mert az időben beszerzett halak uralták a kádat. A gondos szülők hetekig dugdosták a fenyőfákat , hiszen azokat kellő időben meg kellett venni ahhoz, hogy biztosan hozzájusson az ember. Kisgyerek koromban az édesanyák maguk készítették , csomagolták a szaloncukrot, mert az üzletekben nem lehetett kapni.
Senki ne gondolja, hogy mindezek meg tudták határozni a karácsonyi ünnepet. Nem! A családi együttlét örömében mindent gyönyörűnek, gazdagnak és csillogónak láttunk! Nem volt olyan érzésünk, hogy bármiben is hiányt szenvedünk és az ünnepkor a templomba menet mindenki felvette azt a ruhát, cipőt, amit a Jézuska hozott neki.
Néhány családban még ma is divat , hogy a gyermekek decemberben levelet írnak a Jézuskához és beterjesztik a kívánság listát. Akkoriban szinte minden gyermek megírta, megíratta a maga kis levelét, de mennyivel más volt a tartalom! Érdemes lenne a mai levélkéket összehasonlítani testvérem 1954-ben, kettőnk nevében a Jézuskához írt levelével ( a Bibliamúzeumban látható családi Bibliánk mellett) melyben meleg ruhácskát és karácsonyfát kértünk…
Sajnos van, ahol az ünnep ma is félelemmel, üldözéssel, nélkülözéssel telik napjainkban is. Mindig, de különösen ezekben a napokban gondoljunk a mai kor legüldözöttebb hívőinek, a keresztényeknek az életére, ünnepére, ki-ki saját hite és tehetsége szerint.
Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy a Kárpát-medencében békében, biztonságban – a nagy többség nem nélkülözve – mindenki a saját hitét szabadon megtartva készülhetünk az ünnepre.
Az általános nagy forgatagból kissé kilépve próbáljunk megpihenni, saját magunkra, szeretteinkre és minden embertársunkra kis időt szánni, testileg és lelkileg is feltöltődni.
Minden kisgazda barátomnak, minden embertársamnak a Lélektől megszentelt áldott Karácsonyt kívánok, Magyarországon és szerte a világban.
Dr. Bakos Zoltán
