Június 4-én két nagyszerű magyarra is emlékeznek a balatonfüredi polgári kisgazdák

Lakatos Géza, a Magyar Királyi Honvédség vezérezredese, egykori magyar miniszterelnök. - A kép forrása. bibl.u-szeged.hu

Június 4-ke a Nemzeti Összetartozás Napja. A balatonfüredi Polgári Kisgazdák határozottan vallják, hogy az Európai Unióban a vállat kötelezettségeinket teljesítjük, ugyanakkor olyan európai parlamenti képviselőkre van szükségünk, akik Magyarországot képviselik Brüsszelben, nem pedig Brüsszelt Magyarországon. Nekünk ugyanis Magyarország az első.

A Polgári Kisgazdák Balatonfüreden immár évről-évre megemlékeznek két olyan példamutató magyar emberről, akik a leg-vészterhesebb időkben is mertek, és bátran mertek kiállni a magyar érdekek mellett, és határozottan ellent mondani az eddig ismert történelem egyik legagresszívabb diktátorának, magának Adolf Hitlernek is.

Lakatos Géza, Magyar Királyi Honvédség vezérezredese, a második világháború idején Magyarország utolsóként törvényesen megválasztott miniszterelnöke. – A kép forrása. bibl.u-szeged.hu

Lakatos Géza, Magyar Királyi Honvédség vezérezredese, a második világháború idején Magyarország utolsóként törvényesen megválasztott miniszterelnöke: Az 1890. április 30. születésű és 1967. május 21-én elhunyt Lakatos Gézát a szülei katonai pályára szánták. 1914-ben felvételt nyert a bécsi Hadiakadémiára. Az első világháborúban az orosz és az olasz fronton harcolt, Később a Ludovikán, majd 1923-tól a Vezérkari Főnökség hírszerzési és felderítési osztályán dolgozott, 1925-ben a kormányzó vitézi címmel tüntette ki. 1935-ben vezérkari főnökké, 1941-ben pedig tábornokká léptették elő. 1943-ban érte el a vezérezredesi rangot, ekkor a keleti fronton a Magyar Királyi Honvédség egységeit vezette. A hadseregparancsnok az 1944. március 19-i német megszállás után vált jelentős tényezővé a politikai életben, mert az országot a különbéke felé akarta terelni. 1944 nyarán az 1. magyar hadsereg főparancsnoka lett, majd Sztójay Döme leváltása után a kormányzó – hogy saját politikai mozgásterének a növelése érdekében – 1944. augusztus 29-én őt nevezte ki miniszterelnöknek. Lakatos Géza kormányának lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak, de az új kísérletet tett a szélsőjobboldali politikusok és tisztek visszaszorítására, leváltotta azokat az államtitkárokat, akik a zsidóság deportálásáért felelősek voltak, így például Endre Lászlót. Lakatos Géza Horthy Miklós oldalán aktívan részt vett az 1944. október 15-i kiugrási kísérletben, amit a hadsereg egyes németbarát tisztjeinek ellenállása és a német titkosszolgálat megelőző akciói elfojtottak. A vezérezredes német fogságba, majd a sopronkőhidai nyilas börtönbe került, 1945. január végétől Sopronban internátusban élt.  Miután a szovjet csapatok felszabadították és újra megszállták az országot, Lakatos Géza Kiskőrösön raboskodott, ahol a keleti front egykori vezetőjeként számos kihallgatásnak vetették alá. Végül a népbírósági perek során tanúként hallgatták ki. 1949-ben az új rendszer megvonta a nyugdíját, a földreform során elvették birtokait, így Lakatos Budapesten kelmefestőként tartotta el családját. Az idős katona 1965-ben engedélyt kapott arra, hogy az ’56-os forradalom után Ausztráliába emigráló gyermekeihez kiköltözzön. Ausztráliában, Adelaide városában érte a halál, 77 esztendősen.   (Forrás: Tarján M. Tamás/Rubicon)

Lófő nagybaczoni Nagy Vilmos, a Magyar Királyi Honvédség vezérezredese, egykori honvédelmi miniszter, a Végzetes esztendők című önéletrajzi írásában vall a küzdelmeiről, valamint arról, hogy a hazaáruló szélsőjobb hogyan szolgáltatta ki Magyarországot Adolf Hitlernek, aminek azután az egyenes következménye a szovjet megszállás lett. – A kép forrása: hernadi-antikvarium.hu

Lófő nagybaczoni Nagy Vilmos, a Magyar Királyi Honvédség vezérezredese, egykori honvédelmi miniszter: 1884. május 30-án született az erdélyi Parajdon. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója róla vallotta: „Az ember, aki ember maradt az embertelenségben”. 1934. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1942. szeptember 21-től 1943. június 8-ig honvédelmi miniszter volt, de a szélső-jobboldali hungaristák durva nyomására lemondott és nyugállományba került. 1944. november 16-án letartóztatták és hazaárulás vádjával a sopronkőhidai fegyintézetbe zárták, ahonnan a front közeledtével Bajorországba került, és így elkerülte a neki szánt súlyos büntetést. 1946-ban tért haza, majd rövid ideig a tábornoki nyugdíjbizottság tagja volt. 1948 után több más ludovikás katonatársához hasonlóan őt is méltatlan támadások érték. Elvették a lakását, lefoglalták a személyautóját és megvonták a szolgálati nyugdíját. Ezután kétkezi munkásként egy ideig a pilisi Parkerdő-gazdaságban dolgozott. Gimnáziumi osztálytársa volt Petru Groza román államelnök, akivel a Szászvárosban együtt érettségizett. Ő nem felejtette el gimnáziumi iskolatársát és az 1950-es években személyesen járt közbe az akkori magyar vezetőknél, hogy adják vissza Nagy tábornok nyugellátását. 1965 decemberében a Jad Vasem Intézet – a magyarok közül az elsők között – a „világ igazának” ismerte el. Idős korában is szellemi frissességben élt a piliscsabai otthonában, és sokat kertészkedett és írt. 1976-ban, kilencvenkét évesen hunyt el. (Forrás: szabad-enciklopédia)

Balatonfüredi polgári kisgazdák: Dömötör Károly a képen jobb kéz felől és Dr. Paál Sándor bal kéz felől. – A kép forrása: kpe.hu