Ha csak Magyarországra nézünk is, számtalan féle kisebbség, ezeknek pedig igen sokféle jelképe létezik. A közelmúltban volt ebből fakadó vita és a médiát is bejáró események. Pár nap elteltével, talán már magamban is letisztultan írom meg mindezekkel kapcsolatos gondolataimat.
Ha saját magunkból vagy legszűkebb környezetünkből indulunk is ki, se szeri, se száma a kisebbségeknek: ki látássérült, ki mozgássérült, ki nemzetiség tagja, kinek a bőrszíne más,van, aki hallássérült,van, aki szervátültetett és a sort oldalakon keresztül lehetne folytatni. A hittel, vallással kapcsolatos kisebbségek egész külön kategóriát képezhetnek. Vannak csöndes, visszahúzódó és vannak hangos, netán akár erőszakos kisebbségek is.
A kisebbségeknek sokszor van csak rájuk jellemző jelképük, melyről mindenki be tudja őket azonosítani. Persze előfordul az is, hogy a jelkép létezik, csak éppen nem annyira közismert, hogy bárki,bármikor felismerje. Az is előfordul, hogy egy adott kisebbség /még/ nem rendelkezik jelképpel. A sokszor hangos és feltűnő kisebbségek közül legjobban a szexuális kisebbségek tűnnek ki, melyeket egy ideje LMBTQI közösségként emlegetnek. /Ez pár betű igen eltérő szexuális irányultságú kisebbségeket tömörít. Állítólag 74 – hetvennégy! – féle szexuális irányultság van,aminek felfogása,megértése az én idősödő és konzervatívnak mondott agytekervényeim számára már felfoghatatlan…/ Jelképük a szivárványszínű zászló.
A vitát – egyebek mellett – az váltotta ki, hogy szabad-e,helyes-e ezen zászlók középületen történő kihelyezése? Megpróbáltam a szakirodalomban tájékozódni. Az illetékesek az össznépesség egy,,mások akár öt százalékára teszik a szexuális kisebbségek arányát a teljes népességen belül.
A nemzetiségek, a fogyatékosok,a hívők körében bizony ennél jóval nagyobb százalékos arányú kisebbségeket is találunk. Ezek körében vannak,melyek jól ismert jelképekkel bírnak,vannak,melyeknek jelképeit alig-alig ismerik,és vannak olyanok is,melyek még nem alakítottak ki saját jelképet.
Ha az összes kisebbség ismert jelképei / nem csupán zászló formájában!/ megjelennének középületeinken,akkor sok helyen az épület nem lenne elég mindezek elhelyezésére!
Az,hogy egyetlen kisebbség jelképe megkülönböztető módon bizonyos pártok, mozgalmak körében elfogadásra kerül és ennek úgy adnak hangot,hogy ehhez középületeket használnak fel,okkal és joggal vált ki sokakból indulatot.
Nem kellene más, mint kellő önmérséklet és a társadalom igényéinek, ízlésének, elfogadásának felmérése, megértése…Úgy tűnik azonban,hogy ez sokakból sajnos hiányzik. Amíg ez így van, addig viszont törvényi szinten mindenkire kötelező és egyértelmű szabályozásra van szükség a jelképek közintézményi használatáról.
Polgári Kisgazdaként az elfogadás,a békés megoldások híve voltam és vagyok,de ennek megfelelő mértéket kell adni. Még mindig bízom az emberi belátásban,önmérsékletben,és szükség esetén a jogszabályalkotók bölcs szabályozásában.
Dr. Bakos Zoltán
