2025. november 8-án, szombaton Veszprémben került sor a Veszprém Vármegyei Agrárkamara közgyűlésére ahol ismét felmerült a ház-körüli gazdálkodás ösztönzésének a gondolata.
A kádári konszolidáció egyik szimbóluma a háztáji gazdaság volt. A téeszbe kényszerített paraszt ide mentett egy keveset a korábbi paraszti életéből.
A közös gazdálkodást idegenül nézték. Az már nem az övék volt. Ott idegen emberek döntöttek arról, hogy mit és hogyan csinálnak, de a fennmaradt idejükben a lakóház közeli földön tovább folytatták a kisparaszti életüket.
1961 elején az MSZMP Központi Bizottsága közölte: „az ipar után a mezőgazdaságban is uralkodóvá vált a szocialista termelés”. (?!?)
A paraszti ellenállás megtört, de a mezőgazdaság gazdasági eredményei nagyon visszaestek. Az is megtörtént, hogy a lakosság zavartalan ellátásához külföldről kellett búzát importálni.
Az ötvenes években a földnélkülieket mozgósították, a Kádár-korszakban pedig a módos és rátermett gazdákat. Kádár úgy gondolta, hogy a tehetséges parasztokat a tekintély alapján könnyebben követi a falu népe. A tsz elnevezése jelzés értékű volt.
A gazdagabb helyeken öntudatosan Rákóczi, Kossuth, Petőfi néven alapították meg a szövetkezetet. A szegényebb településeken maradt a „Lenin” vagy a „Vörös Csillag” elnevezés. Olykor felvillant a paraszti humor is. Például, ha a járási párttitkár az „Egyesült erővel” nevet adta a tsz-nek, akkor sokan csak úgy hívták a tsz-t, hogy „Erővel egyesült!”.
Kádárnak érdeke volt az agrár- és élelmiszer-gazdaság stabilizálása. Belátta az MSZMP Központi Bizottsága azt, hogy ha itt még egyszer élelmiszer-hiány lesz, amiből még egy 56-os forradalom tör ki, akkor az a rendszer végleg össze fog omlani.
A parasztságnak adott háztáji gazdálkodási lehetősége, és az ezzel járó számos kedvezmény arra ösztönözte a falvak lakosságát, hogy önkizsákmányoló módon dolgozzanak, főleg a kertészeti, baromfi és sertés ágazatokban. Kezdtek épülni a falvakban a korábbinál lényegesen nagyobb komfort fokozatú kocka-házak, az úgy nevezett „kádár-kockák”, és ezek udvarain megjelentek a Trabantok, és a Wartburgok.
Ez volt a múlt. A jelen pedig az, hogy a falvakban szinte teljesen eltűnt a háztáji gazdálkodás, pedig a ház körüli kertészkedésre és kis-haszonállattartásra, ha nem is önkizsákmányoló módon, hanem mértékkel végezve, kisgépekkel támogatva napjainkban is szükség lenne.
Mi, a Polgári Kisgazdák, azt gondoljuk, hogy célszerű lenne azon gondolkodni, hogy miképpen lehetne ösztönözni a kistelepülések lakosságát arra, hogy ismét kertészkedjünk a lakóépületek körül.
Mindenképpen indokoltnak látjuk, a jövedelmező nagyvállalati szektor (például a multinacionális bank- és pénzügyi nagy-vállalkozások) adófizetésének a terhére, ehhez némi állami támogatási keret biztosítását.
Javaslataink: a telekkönyvi nyilvántartásban az ingatlan tulajdonos kérésére be kellene vezetni a belterületi udvar kert al-részlete nyilvántartást. Ennek a javasolt lépései:
1) Az ingatlantulajdonos a területileg illetékes földügyi hatóság előtt kéri a saját belterületi ingatlan udvar al-részletén belül a kertművelésre használt területének az ingatlan helyszínrajzán történő lehatárolását, a geometriai méretek a megadásával önbevallás alapján, indokolt esetben földmérő mérnök igénybevételével.
2) A területileg illetékes földügyi hatóság tanúsítványt állít ki az ingatlantulajdonos részére arról, hogy mennyi négyzetméter területet használ az ingatlantulajdonos az udvarából kertművelés céljára.
3) A tanúsítvány addig marad érvényben, amíg a belterületi udvar használatában változás nem áll be.
4) A változást az ingatlantulajdonos köteles 30 napon belül a területileg illetékes földügyi hatóságnál bejelenteni, és ezzel egy időben új tanúsítvány kiállítását jogosult kérni.
5) A területileg illetékes földügyi hatóság a helyszínen szúrópróba szerűen ellenőrizheti a bejelentés megfelel-e a valóságnak.
6) Valóságnak nem megfelelő bejelentéseket földügyi bírsággal sújthatja.
7) Javasoljuk belterületi udvar kertművelés alá eső része normatív nemzeti kert-támogatásra legyen jogosult, aminek a normatív egysége a négyzetméter/forint.
8) A tanúsítvány alapján az adott belterületi kert tárgyévre vonatkozó támogatási keretét a tanúsítványban szereplő terület (négyzetméter) és a normatív támogatási egység (négyzetméter/forint) szorzataként kell megállapítani.
9) A támogatási keretet az ingatlantulajdonos a személyazonossága igazolása és a tanúsítvány felmutatása után a kertészeti áruházakban meghatározott termékkör vásárlására használhatja fel. Ezek: vetőmagvak, növényvédő szerek, továbbá a ház körüli gazdálkodáshoz szükséges egyéb eszközök.
10) A bolti számlán fel kell tüntetni, hogy a a kertészeti áruház vevője mekkora összeget fizetett a neki járó támogatási keretből, valamint mekkora összeget egyéb pénzeszközökből.
11) A kertészeti áruházakban megvásárolt termékek számláit az ingatlantulajdonos a tárgyév végéig köteles megőrizni, és a soron következő vásárláskor ez alapján neki kell a boltban bizonyítani, hogy még mekkora összeg áll a rendelkezésére a támogatási keretéből.
12) A kertészeti áruházak havonta egy alkalommal a támogatási keretből fedezett áruvásárlások számláit összegzik, és egyúttal benyújtják az Államkincstárhoz.
13) Az államkincstár a felhasznált támogatási kereteket havonta egy összegben átutalja a kertészeti áruház részére.
Az itt, 13 pontban megfogalmazottakat érdemes lenne átgondolni.
A javaslatunk kifejezetten arra irányul, hogy valamilyen támogatást lehessen adni – minimális adminisztráció mellett ahhoz, hogy a kistelepüléseken a házak udvarán ne csak fűnyírás történjen, hanem ismét megjelenjenek a veteményes konyhakerti ágyások, valamint az innen kikerülő zöldhulladékot ismét háztáji nyúl és baromfi hasznosítsa.
Összeállította: Dr. Paál Sándor és Papp Tamás
Fotó:
Balról jobbra Papp Tamás, középen Sövényházi Balázs a NAK Veszprém vármegyei Szervezetének az elnöke és Dr. Paál Sándor.
A fotó forrása: saját fotó
