Háborúk és „világtalan” emberek húzzák-vonják lelkünket, káoszt és nyomorúságot hozva a világra. Nem törődünk megszentelt földünkkel, pedig életünk alapja. Járunk rajta, esszük terményeit, vadait és nem gondolunk rá, mert van.
Pedig minden „fizikai” létforma csak általa létezhet. Lelkünk nyomorúsága a fel nem ismert és egyszerű igazságok tagadásából ered.
A szelíd víz éltet, a haragos pusztít.
Eleink a fölmívesek tudták és nap, mint nap megélték. Hálát adtak minden napért, hogy felkel, élteti a földet, a víznek, hogy táplálja terményeiket. Elrugaszkodtunk és feljebbvalónak gondoljuk magunkat. A „porból lettél és porrá leszel” igazságát a háborús világban csak azok értik meg, akik elvesztik szeretteiket a háború poklában.
Mi magunk teremtjük meg ezt a poklot, pedig lélekben tudjuk, hogy „helytelen”.
Most Húsvétkor tegyük félre „önmagunkat”, önös érdekeinket, és mondjunk hálát a békéért.
PI
Aranyosi Ervin: Miről szól a Húsvét?
Miről szól a Húsvét? A feltámadásról! A hit győzelméről! Miről szólna másról? Hogy a szenvedésnek, akkor lehet vége, ha szeretet ébred mindenki szívében!
Ha félelmeinket el tudjuk engedni, ha képesek vagyunk új emberré lenni. Mert akik bántanak, tanítanak minket, s nem kell visszaadni, attól óva intlek!
Tanuld meg hát büszkén viselni kereszted, s ha így méltóságod már visszaszerezted, légy a megbocsájtó, mindenkit megértő, s csökken majd a bántó, s elkerül a sértő!
Tisztulj meg belülről, kezdd el változásod, s meglátod követ majd újuló világod. Szívedben a jóság, hagyd hogy feltámadjon, aztán a valóság, méltó választ adjon.
Mit üzen a Húsvét? Higgyél önmagadban, higgyél a lélekben, s ne csak az anyagban! Mert a lélek túlél, feltámadni képes, ám a test csak szolgál, földi léte véges.
Csak te rajtad múlik, utad hogyan járod, teremts hát lelkesen boldogabb világot! Keresd az örömöt, s tedd le a kereszted, ezzel fájdalmaid végleg elereszted.
Támadj fel kegyes nép, kezdj magadban hinni, nem elég az Úrnak szép véréből inni! Újulj meg, virágozz, akár a természet, a feltámadásból vedd csak ki a részed!
Határozd el, kérlek: – Mától szebben élek, önmagam teremtek, s jövőmtől nem félek, újra magam leszek, mihelyt feltámadok, s minden kihívásra méltó választ adok!
