Míg Nyugat-Európában a baloldali fősodor egyelőre nem hajlandó tudomást sem venni a tömeges migráció nyomán fellépő súlyos társadalmi problémákról, addig Dániában – gyakorlatilag egyedülálló módon − egységes a jobb- és a baloldal ezek kezelésére tett kísérletekben.
about:blank A migránsokat aktívan befogadó nyugati országokhoz hasonlóan Dániában is jelentősen megváltoztak a településszerkezetek, gettók alakultak ki, melyek az integrációs problémák és a (banda)bűnözés melegágyává váltak. A dán társadalomban és politikumban egy ideje már heves vita övezi a migráció kérdéskörét. Ezt jól mutatja az is, hogy Mette Frederiksen szociáldemokrata miniszterelnök már két éve, újraválasztása előtt közölte, legfőbb célja, hogy egyetlen egy migráns se érkezzen Dániába. Az elmúlt években központi kérdéssé vált, hogyan lehet megszüntetni a bevándorlás miatt kialakuló párhuzamos társadalmakat és úrrá lenni az ehhez kapcsolódó problémákon, mint például a bűnözés és a munkanélküliség.
Ennek érdekében fontos intézkedéseket vezettek be a kormányok, többek között a szervezetten elkövetett bűncselekmények büntetési tételeit duplájára emelték, valamint Koszovóban „vásároltak” börtönhelyeket az elítélt bevándorlóhátterű bűnözőknek és felgyorsították a kitoloncolásokat is.
2018-ban a polgári kormány, közösen a szociáldemokratákkal és a szocialista néppárttal, elfogadta az úgynevezett „gettó-csomagot”, ami Dánia eddigi legradikálisabb intézkedéseit tartalmazza a migráció nyomán kialakult problémahalmaz megoldására. Deklarált célja, hogy 2030-ra ne legyenek az országban szegregált városrészek. A törvénycsomag egyik fő célja a no-go zónák − avagy a politikailag korrekt, skandináv szóhasználattal sérülékeny negyedek − fizikai felszámolása, melyet elsősorban a nagyszámú állami bérlakások arányának csökkentésével kívánnak elérni.
Ahhoz, hogy egy adott városrészre rásüssék a sérülékenység bélyegét, több kritériumnak is meg kell felelni, többek között etnikai, végzettségbeli, jövedelmi, munkanélküliségi szempontoknak. Ha a városrész öt évig szerepel a listán, akkor a jogszabályok alapján a negyedben negyven százalék alá kell csökkenteni az állami bérlakások számát.
Ez történhet a házak lebontásával, kollégiummá alakítással, vagy piaci ingatlanberuházóknak történő eladásával. Ami közös a megoldásokban az az, hogy az ezekben a házakban lakó, elsősorban migrációs hátterű lakóknak ki kell költözniük.
Koppenhága nyugati külvárosában, az egykor kirakatingatlan-fejlesztéséről híres Taastrupgardban a bontás mellett döntöttek, amihez már hozzá is fogtak. A negyed építésekor a hetvenes évek elején kizárólag dánok költöztek be a lakótelep lakásaiba. Taastrupgard biztonságos volt, a gyerekek kint játszottak az utcákon, a szomszédok pedig ki-be jártak egymáshoz. Az első bevándorlók az évtized végén érkeztek Vietnamból, majd a nyolcvanas években elsősorban törökök költöztek be. Ekkor kezdték a dánok elhagyni a negyedet. Taastrupgardban jelenleg kétezerötszázan laknak, mintegy ötven országból. A negyed klasszikus szegregált lakóövezetté vált, ahol párhuzamos társadalmak alakultak ki és az évek során számos integrációs törekvés kudarcot vallott.
Nem ritkák a lövöldözések arrafelé és rendőrök ellen elkövetett bűncselekmények sem, 2016-ban pedig még az iskolát is felgyújtották.
A bontásokkal és átépítésekkel a törvényalkotók célja az, hogy változtassanak a lakosság összetételén, „ritkítsák” a területet, hogy bűnözés, iskolai végzettség és jövedelmi szint tekintetében jobban hasonlítson az átlagos dán városi negyedekhez. A gettó-csomag 2018-as bevezetése óta némileg csökkent a listán szereplő területek száma, de egyelőre főképp kisebb városrészeket sikerült törölni róla. Egyes dán szociológusok és közéleti személyiségek vitatják a jogszabályok hasznosságát, sőt azok törvényességét is, ezért Dánia felkérte az EU bíróságát, állapítsa meg, sért-e diszkriminációval kapcsolatos jogszabályt a gettócsomag; egyelőre nem született állásfoglalás a kérdésben.
Ugyanakkor a dán minta nem maradt teljesen visszhangtalan, hiszen a tavalyi svéd választási kampányban a jobboldali pártok a Svédországot lényegesen brutálisabban sújtó bandabűnözésre adott válaszként a dán modell átvételét ígérték.
Egyes elemeinek átültetési lehetőségét az új vezetés már vizsgálni is kezdte és úgy tűnik, Ulf Kristersson kormánya a kabinetet kívülről támogató radikális Svéd Demokratákkal közösen eltökélt a drasztikus megoldások mellett.
Forrás: Magyar Nemzet
https://magyarnemzet.hu/kulfold/2023/02/hogyan-harcol-dania-a-migracio-okozta-problemak-ellen
