Míg negyedszázada a karácsonyi kereslet a haltermelés kétharmadát húzta magával, napjainkban már csak a negyedét adják el az év végén. A hazai halfogyasztás háromnegyede ma már a hétköznapokra esik.
A mezőtúri I. számú halastó. – A kép forrása: mezoturhalasto.webnode.hu
Karácsony előtt a szürke harcsákat, a vágásérett busákat és a pontyokat keresi a fogyasztó, aki persze vásárolhat pisztrángot is, sőt prémium kategóriás ausztrál sügért, lapátorrú tokhalat és Magyarországon nevelt afrikai harcsát. A kevésbé lokálpatrióták örömmel vásárolnak lazacot és pangáziuszt, azaz a „cápaharcsát” a külhoni vizekből. Az import ellen küzdő hazai halasoknak az afrikai harcsa mellett a barramundi jelenti a „nagy dobást”, gyors növekedésével és kiváló húsminőségével. A tógazdaságok más csemegével, a planktont fogyasztó lapátorrú tokkal is próbálkoznak, amely egyszerre termel kaviárt és kiváló tokhúst. Nagy előnye, hogy az áramló víz mellett jól érzi magát a tavakban is. Míg kétéves korában a ponty 60 deka, addig a tokhal már 2,5 kilogramm, és minden egyes kiló ára túllépi az ezer forintot. A rendszerváltozás körül még a karácsonyi kereslet volt a meghatározó, a hazai piac ekkor húzott igazán, a magyar hal hatvan-hetven százaléka ilyenkor fogyott. Azóta ez változott, bár a „főszezon” azért még mindig karácsony és húsvét előtt van. A fogyasztási szokások változtak, ha nem is eszünk sok halat, már nemcsak ünnepi időben, hanem máskor is csemegézünk belőle. Ennek több oka van. A különféle kóstoltatási rendezvények – például a Kapj rá! Kampánysorozat – meghozta a várt eredményt. A közösségi marketing mellett az sem utolsó dolog, hogy ez év januárjában a fogyasztási célú hal áfa-tartalma is 27-ről 5 százalékra csökkent. Szakértők szerint van hová fejlődni, és érdemes is, hiszen a tápon hizlalt baromfival, sertéssel szemben az élővízi, tógazdasági hal nagy előnye, hogy felerészben természetes alapanyagú gabonafélékkel nevelik, a táplálék másik fele pedig plankton és a tóban lévő apró rákfélék. Ez a tartási mód olyan húsminőséget eredményez, amely bel-tartalmában jóval meghaladja a táppal nevelt csirkéét és pulykáét.
Völgyzárógátas halastó a Magas-Bakonyban, Zirc mellett. – A kép forrása: turizmus.zirc.hu
Az egy főre jutó magyar halfogyasztás ugyanakkor az uniós átlag negyedét-ötödét teszi csak ki. A képet persze árnyalja, hogy a kimutatások nem tartalmazzák teljes mértékben azt a mennyiséget, amelyet a horgászok esznek meg, ahogyan a jogellenes módon megszerzett és számla nélkül eladott halat sem. Az étkezésihal-termelésünk mindenesetre 2017-ben 24 ezer tonna volt, ez a tógazdaságokból, az intenzív termelőtelepekről és a természetes vizekből kerül a piacra. A tógazdaságokban horgásztatással értékesített hal 283 tonnát tett ki, ami a megelőző évhez képest nyolcszázalékos növekedés. A halágazat éves árbevétele 12,5-13,5 milliárd forint. Az elfogyasztott uszonyosok jó része még mindig külföldi, azaz 78 százalékot tesznek ki az importból származó halkészítmények! A behozatal majdnem felét a halkonzerv, a kaviár jelenti, több mint negyedét pedig a halfilé. A halvásárlás mifelénk alapvetően továbbra is a vallási ünnepekhez kötődik, s a vevőket nem feltétlenül a korszerű és egészséges táplálkozás motiválja. Az Agrárminisztérium most azon dolgozik, hogy a jelenleg fejenként 5,7 kilogrammos – más számítások szerint máris hatkilós – éves magyarországi halfogyasztás minél előbb a kétszeresére növekedjen. A 2014–20-as Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (Betűszóval a MAHOP) megvalósításához az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból hazánknak megállapított tagállami kerettel és a nemzeti önrésszel együtt mintegy 15,5 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez az összeg a halgazdálkodás fejlesztését, a hazai haltermelés és -feldolgozás bővítését, valamint a halfogyasztást ösztönző marketingtevékenységet segíti. Mindenesetre a szaktárca adatai szerint az étkezési célra szánt hal mennyisége, hazánkban, az elmúlt években folyamatosan nőtt, többek között az intenzív módon történő afrikaiharcsa-termelés bővülésének következtében, és amely 2017-ben közel 3200 tonna étkezési halat adott a piacnak. Ezzel a mennyiséggel Magyarország az elsők közé került Európában. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint tavaly az előző évhez képest 2,4 százalékkal kisebb területen, több mint 26 ezer hektáron üzemeltek tógazdaságok Magyarországon. Hazánkban 37 hektár új halastó létesült és 222 hektár területet újítottak fel. A korábbi esztendők is intenzív beruházásokkal teltek. Főleg az infrastruktúrát fejlesztették, utakat, haltárolókat, -feldolgozókat építettek. Az új tóépítések helyett inkább a meglévő halastórendszerek rekonstrukcióját végezték el. A felújítások hatása már kezd látszani. Ne feledjük: a három éve telepített egyed most kerül az asztalra. Halászberkekben úgy tartják, hogy amikor jó évjárata van a bornak, akkor jó a haltermés is. Az idei hosszú, meleg ősz alatt az állatok súlygyarapodása, növekedése is hetekkel tovább tartott a szokásosnál, így kiváló, nagy példányok kerültnek az ünnepi asztalra. Az aszály a takarmány drágulását hozta, ami a hal árát felfelé hajtotta. Magyarország számára stratégiai jelentőségű az együttműködés a V4-országokkal, illetve a közép- és kelet-európai államokkal az édesvízi halászat területén is. Az EU édesvízi haltermelésének mintegy negyedét, pontytermelésének a kétharmadát ugyanis a visegrádi országok adják. Ez indokolttá teszi az álláspontok egyeztetését a közös célok hatékonyabb európai képviselete érdekében. A következő uniós költségvetési ciklusban például fontos lenne, hogy a jövőbeli támogatási rendszer kialakítása során ne csak a termelékenységi szempontok érvényesüljenek, hanem segítsék a halastavak által biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokat, szociális, rekreációs és egyéb funkciókat is. A jelenlegi támogatási struktúrában ugyanis alapvetően a halastavak létesítésére, gondozására és a kifogott pikkelyesek feldolgozására lehet pályázni. Rendkívül fontos, hogy tovább fejlődjön a halfeldolgozás, és egyre több konyhakész belföldi hal kerüljön a boltokba, hiszen így lehet csak igazán növelni a belső fogyasztást. (Forrás: Figyelő, 2018. december 13.)
A Pogányi-tó. – A kép forrása: haldorado.hu
A Polgári Kisgazdák változatlanul szorgalmazzák a hazai tógazdasági halászat fejlesztését. Egyfelől számos olyan mélyfekvésű, szikes és rossz talajadottságú terület van Magyarországon, ahol a szántóföldi, gyep-, illetve kertészeti hasznosítás vagy teljesen lehetetlen, vagy csak rendkívül nagy költséggel valósítható meg. Ezeken a területeken, mennyiben megoldható a megfelelő elárasztás, kézenfekvő a halászati hasznosítás. Másfelől a világpiacon egyre keresettebbek a halból készült élelmiszerek. Ennek pedig az oka az, hogy a tengeri halászat a halfogási lehetőségek beszűkülése miatt egyre nagyobb válságban van. A mögöttünk hagyott XX. században a világtengereken, mint amolyan „senkiföldjén” igazi profithajhász rablógazdálkodás folyt. Ennek következtében teljes halfajok tűntek el. Ma már inkább csak műanyaghulladékokat lehet kifogni a tengerek vizéből. Sajnos olykor a Tiszából is. A szakszerűen telepített, és hozzáértéssel takarmányozott őshonos magyar halfajták előtt mindezért soha nem látott piaci lehetőségek nyílnak meg. A Polgári Kisgazdák ezért szorgalmazzák mind a hazai haltermelés, mind pedig a hazai halfogyasztás felfuttatását. (KPE)
