Sajtó közlemény
A Tiszatáj Közalapítvány a Kisgazda Polgári Egyesülettel és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Szervezetével 2019. áprilisában 25-én Tiszadobon, az Andrássy kastélyban „Gyepgazdálkodás a Tisza mentén” címmel konferenciát tart. A rendezvény szerves folytatása az előző évben azonos helyszínen tartott, hagyományteremtőnek szánt nemzetközi konferenciának, amelynek címe „A Natura 2000 hálózat füves élőhelyeinek kezelése Magyarországon és Bajorországban” volt.
A rendezők elsődleges célja a gazdálkodók figyelmének felhívása egyik fontos nemzeti kincsünk – gyepterületeink – szakszerű kezelésének, megóvásának, és minél hatékonyabb hasznosításának fontosságára. Az új EU-s támogatási ciklus tervezésének időszakában szeretnék felhívni a figyelmet az eddigi támogatási rendszer erényeire, hiányosságaira, a termelést indokolatlanul korlátozó elemeire a gyepgazdálkodás vonatkozásában. A készülő állattenyésztési törvénnyel is szeretnék megismertetni az állattartó gazdákat.
Az állattenyésztési ágazatban gyökeres változások indultak meg az 1970-es években, amikor megjelentek hazánkban a nagyüzemi gazdálkodásra alapozó iparszerű termelési rendszerek. Ekkortól drasztikusan felgyorsult az a folyamat, ami korábban az állattenyésztés és növénytermesztés szerves egységén alapult. A korábban a szántóföldi növénytermesztés tápanyag utánpótlását szolgáló szerves trágyát nagyobbrészt felváltotta a könnyen kijuttatható, ideális összetételű műtrágyák használata. A nagyüzemi állattenyésztés egységes technológiai elvek mentén létesített és működtetett szaktelepekre koncentrálódott. E mellett azonban jelentős volt az évszázados hagyományokat a kor technikai vívmányaival ötvöző háztáji gazdálkodás is, ami jelentős jövedelmet biztosított a vidéki lakosságnak. A kérődzők takarmányozásában bár nőtt a szántóföldön előállított szálas takarmány aránya, még mindig jelentős szerepet töltött be a réti széna, és a legelő fű. A nagyüzemek legeltették a tejelő állományok üszőit, szárazon álló teheneit, illetve húsmarhát tartottak a gyepterületeiken. A falvak környékét a háztáji gazdálkodók csordái járták, a dúsabb füvű gyepeket, de még az utak széleit, a Tisza gátjait is ezen gazdák használták széna gyűjtésre. A gyepterületek kezelése megoldott volt. A kézi munkát a háztájiban is egyre inkább gépesítették, emiatt a géppel nem járható vizenyős, vagy meredek lejtős részek művelésével felhagytak. Ide gyakran erdőt telepítettek, vagy az spontán betelepült fásszárú növényekkel művelés hiányában. A rendszerváltás után a termőföld privatizáció során sok gyepet felszántottak az új gazdáik. Részben ennek hatására a háztáji gazdálkodás ellehetetlenült, a gazdák felszámolták az állataikat. A növénytermesztés és állattenyésztés egyensúlya az utóbbi kárára megbomlott. A gazdák közül igen sokan a kevesebb anyagi és élőmunka befektetést igénylő szántóföldi árunövény termelésre álltak át.
A gyepek egy részénél időlegesen, vagy véglegesen megszűnt a szakszerű kezelés. A rendszerváltás körüli évekre kialakult a nagy kiterjedésű füves élőhelyek védelmét szolgáló nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek hálózata. Hazánk EU-s csatlakozásakor kialakította a Natura 2000 területek hálózatát, amely javarészt gyepekből és erdőkből áll. A jogi védelem mellett az agrár támogatások rendszerébe illeszkedően agrár- környezetgazdálkodási, és öko támogatási források segítik és ösztönzik a gyepeken gazdálkodókat. Ezen előremutató intézkedések nagyban hozzájárulnak a hazai gyepterületek megőrzéséhez, azonban ennek ellenére még mindig sok tulajdonos inkább nem műveli azokat, illetve műveli, de jelzi, hogy az előírások nem „életszagúak”, nehezítik a gazdálkodást, illetve a gyepek állapotának romlásához vezetnek hosszú távon.
Jelen konferencia a fontos nemzeti kincsünk – gyepterületeink – szakszerű kezelésének, megóvásának, és minél hatékonyabb hasznosításának fontosságára kívánja felhívni a figyelmet, illetve rá kíván világítani azokra a pontokra, ahol a jelenlegi rendszer finom hangolása szükséges.
Kapcsolattartó:
Bodnár Mihály
30/349-5718
