A Polgári Kisgazdák végtelen sok szeretettel gratulálnak Guth Sándor kisgazda-társuknak a kitüntetéshez.
Bő hetven éve, 1948. augusztus 20-án hirdette meg a „kuláküldözést” Rákosi Mátyás. – A Szolnokon élő, nagykörűi származású Guth Sándor családja is áldozatul esett a kommunista erőszaknak, de az ő történetük ráadásul igen messze, a száz évvel ezelőtti Amerikában kezdődött.
Guth Sándor: az apai nagyszüleim az 1800-as évek végén vándoroltak ki Amerikába. Nagyapám nagykörűi volt, a nagyanyám, egy Trianon után Csehszlovákiához került, kis Ungvár melletti szlovák faluban született. 1892-ben, illetve 1894-ben vándoroltak ki Amerikába, ott ismerkedtek meg egymással, összeházasodtak és ott született édesapám. Három évtized után jöttek haza Nagykörűbe. A kinti keresetükből vettek negyven hold földet és egy szép házat építettek. Négy lóval kezdtek gazdálkodni. 1945 után, a nagyapa halála miatt gazdává előlépett idősebb Guth Sándor jószágokat vett, azzal kezdték újra a háború utáni életet, ami 1952-ig tartott. Közben 1945-ben megalakult Nagykörűben a megye egyik legnagyobb kisgazda szervezete Guth Sándor édesapja is az alapító tagok között volt. 1947-ig, a szovjet szuronyok ellenére ez a párt nyert a választásokon. 1952 januárjában meghalt a nagymama, talán szerencséjére, mert nem látta meg, ami utána következett. Ugyanannak a hónapnak az utolján bejött hozzánk a mindenható kommunista tanácselnök elvtárs két ávóssal. Apám kiment eléjük, a tanácselnök meg közölte vele, hogy „Guth Sándor, szétnézünk”. „Tessék”, mondta az apám. Elindultak, megnéztek mindent, amikor visszajöttek a tornácra, a tanácselnök kivette az órát a zsebéből és mondta: huszonnégy órát adok maguknak, hogy vigyenek el, amit bírnak. Mától kezdve ez a ház a földjeikkel együtt a Magyar Államé. Anyám egy kunszentmártoni barátnőjéhez ment, aki párttag volt, apám meg 1952. március 21-én éjjel egy ismerős révésszel átkelt a Tiszán. Őt az elkövetkező húsz évben nem láttam. Olyan sikeresen tűnt el, hogy még a rendőrség sem akadt a nyomára. Végül a körözést is megszüntették, mert elterjedt, hogy visszament Amerikába. Azon az éjszakán biciklivel elment Debrecenbe az unokatestvéréhez, aki a gördülőcsapágygyárnak volt a személyzeti osztályvezetője. Én az anyai nagyapámék gondoskodásával 1949-ben a Mezőgazdasági technikumba jelentkeztem Törökszentmiklóson, de nem vettek fel. Némi szerencsével a Szolnoki Közgazdasági Technikumban érettségiztem. Így 1953-ban a Tiszasülyi Állami Gazdaságba kerültem, majd a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum különbözeti vizsgájával brigádvezető, agronómus, majd telepvezető, állattenyésztő, később fő-állattenyésztő lettem. Az akkori ellenszélben is sikerült a mezőgazdaságban tisztes pályát befutnom. – Guth Sándor 1989 januárjában érezte úgy először, hogy valamit vissza tud hozni az elveszett évekből. Nyolcadmagával megalakította a Független Kisgazdapárt Megyei Szervezetét, és nekifogott egykori tulajdonuk visszaszerzéséhez. „Én sem megbocsátani, sem felejteni nem tudok. Mert az én nagyszüleim, akik ingben-gatyában mentek ki Amerikába, a saját életük árán, két kezük keserves munkájával szerezték mindazt, amit elvettek tőlünk”. Ezt elfelejteni nem lehet, és megbocsátani se. (Forrás: Guth Sándor – Emléktöredékek/szoljon.hu)
