Elárasztotta a közösségi médiákat az, hogy a fiatalok direkt ráköhögnek a járókelőkre, utazókra, maszkot viselő emberekre. Ezt jó poénnak, viccnek veszik.
Ettől függetlenül nagyon nagy szerencse, hogy őket kevésbé érinti a járvány. (Kivéve azokat, akik krónikus megbetegedésben szenvednek.)
Azért felmerül a kérdés, ki vagy mi adja a fiataloknak a táptalajt ehhez az unintelligens viselkedéshez?
Azok az emberek, akik ma az utcán járnak, dolgozni mennek azért, hogy mi megfelelő ellátást kapjunk, beleértve az ifjúságot is. Akin maszk van, az megpróbálja védeni az egészségét, vagy esetleg krónikus betegségben szenved, de muszáj kimennie valamilyen okból.
Mások életét és egészségét kockáztatják azok a gyerekek, akik ezt művelik. Nem tisztem a felelősség kérdésének feszegetése, de saját szememmel láttam, hogy anyuka a kb. alsó-tagozatos gyermekével vásárlásból jövet nyugodtan pakolt a kocsiba, miközben gyermeke odament a maszkos felnőtthöz, direkt köhögött, bocsánat, de az orrában turkált és megpróbálta a védekező felnőttre dobni az eredményt.
Úgy álltam ott, mint a sóbálvány és anyuka még csak meg sem rezzent gyermeke viselkedése láttán.
Felmerült bennem a kérdés, hogy mit lehetne tenni. Vannak felnőttek, akik még mindig nem értik, hogy mit kockáztatnak?
Ez nem az a jópofa diákcsíny, amitől még a nagypapa is ellágyul. Tudom, ez új helyzet mindannyiunk számára és örüljünk, hogy sok-sok éven keresztül „békében” élhettünk.
Túlélésünk záloga, hogy eljutunk-e újra az alapvető emberi értékek megbecsüléséhez és betartásához.
PI, KPE
