Az erdőről szóló törvényt XXXVII.szám alatt 2009-ben fogadta el az Országgyűlés. Ezzel szorosan függ össze a természet védelméről szóló 1996.évi LIII. törvény.
A két jogszabály együttes vizsgálatára került sor, rendkívüli alapossággal és ennek eredménye az lett, hogy mindkét törvény egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróság megsemmisítette, tehát az Országgyűlésnek azok pótlásáról kell gondoskodnia.
Az eljárásra az alapvető jogok biztosának kezdeményezésére került sor, mert álláspontja szerint a jelen generáció használati és hasznosítási joga nem korlátlan,a nemzet közös örökségének részét képező értékeket a jövő generáció számára is biztosítani kell. A biztos úgy ítélte meg, hogy a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorultak az erdőgazdálkodók érdekeivel szemben.
A Natura 2000 területek olyan mezőgazdasági területek, melyeken a növény-és állatfajok megóvás érdekében gazdálkodási tevékenység csak jelentős korlátozással folytatható.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a magán erdőtulajdonosok joga nem igazolhatja a gazdasági érdekek előmozdítását a természeti érdekek védelmével szemben.
Megsemmisítésre kerültek azon jogszabályi részek is, melyek a helyi jelentőségű védett természeti területek bejegyzését az erdőgazdálkodó előzetes beleegyezéséhez kötötték.
Ugyanígy történt a hagyásfák és a holtfák visszahagyására vonatkozó egyes szabályokkal is.
Megállapításra került viszont, hogy nem ellentétes az Alaptörvénnyel az a rendelkezés, hogy az árvízvédelmi és a honvédelmi rendeltetés megelőzi a természetvédelmi rendeltetést.
A kérdéskör igen alapos alkotmánybírósági vizsgálatát már csupán az is mutatja,hogy a határozat több alkotmánybíró párhuzamos- illetve különvéleményével született meg.
A Polgári Kisgazdák kellő figyelmet kell, hogy fordítsanak a meghozandó új törvényi szabályozásra és a rendelkezések megfelelő alkalmazására,hiszen jelenünket és jövőnket is nagymértékben befolyásolják majd a rendelkezések.
Dr. Bakos Zoltán
