Emlékezünk – nem felejtünk

A kép forrása: rev.hu

Minden esztendőben, amikor elérkezik október 23, Forradalmunk és Szabadságharcunk ünnepének a napja, újra és újra felidézem mindazt, amit azokban a nagyszerű napokban, a Mindenható különös kegyelméből átélhettem.

 

Dr. Turi-Kovács Béla országgyűlési képviselő, a Kisgazda Polgári Egyesület országos elnöke, az Országgyűlés korelnöke

 

 

Ma már az Országgyűlésben, úgy tudom, hogy én vagyok az utolsó, aki 1956 forradalmának nem csak szemlélője, de aktív résztvevője voltam.

Azt írja az egyetemi kizáró határozatom, hogy a Nemzetőrségtől kapott fegyvert csak november 6-án dobtam el, de még ez sem igaz, mert ez november 7-én történt.

Az alig több mint két hét alatt a remény, a bizakodás, a kétségek és reményvesztés, mind-mind megkísértett minket.

1956 Forradalma és Szabadságharca számomra azt igazolja, hogy a kis létszámú, de erős nemzetek kitartással, összefogással, ha szenvedések árán is, de elérhetik a szabadságot.

1956 októberében sokáig bíztunk, és reménykedtünk külső hatalmak segítségében. Akkor is, mint a történelmünkben oly sokszor csalódnunk kellett. Napjainkig tanulság, hogy keresni kell a szövetséget egymás között és a határainkon túl is, de a bizalmat és hitet a Nemzetnek kell megőriznie.

Nem tartozok azon szerencsések közé, akik állítólag évtizedekkel később is napra-órára emlékeznek vissza az eseményekre. A fontos események a halálomig velem maradnak, azokat megőrzöm.

Turi-Kovács Béla

A kép forrása: tankonyvtar.hu

Méltó és szükséges, hogy a történelem feljegyzése szerint is emlékezzünk 1956 októberének az eseményeire:

1956. október 22-23., hétfő-kedd

A műegyetemi hallgatók október 22-ről október 23-ra virradó éjszaka nagygyűlést tartanak, csatlakoznak a szegedi egyetemi hallgatók határozatához, és a Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (DISZ) otthagyva megalapítják saját Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) szervezetüket. Megegyeznek egy akcióprogramban is, amelyet rövid időn belül a párt és a kormány vezetői elé kívánnak terjeszteni. Ez az akcióprogram képezi az alapját a forradalom általános követeléseinek.

A műszaki egyetem ifjúsága 16 pontban foglalja össze politikai követeléseit. Ebben követelik, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról, Nagy Imre alakítson kormányt, vizsgálják felül a magyar-szovjet kapcsolatokat az egyenrangúság és a be nem avatkozás elve alapján, legyenek általános, titkos választások több párt részvételével, legyen teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió stb.

A műegyetemi hallgatók október 22-ről 23-ra virradó hajnalon elhatározzák, hogy 23-án délután Budapest utcáin tüntetést szerveznek, amelynek célja egyrészt a testvéri lengyel nép iránti szolidaritás kinyilvánítása, másrészt az, hogy követeléseik nagyobb súlyt kapjanak.

 1956. október 23. kedd

A Szabad Nép „Új tavaszi seregszemle” címmel vezércikkben üdvözli az ifjúság követeléseit.

Délelőtt az október 15. óta Belgrádban tárgyaló legmagasabb szintű magyar párt- és kormányküldöttség (Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) első titkár, Hegedűs András miniszterelnök) visszaérkezik Jugoszláviából Budapestre – a Magyar Dolgozók Pártjának kibővített Politikai Bizottsága azonnal ülésezni kezd.

13 órakor Piros László belügyminiszter, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) egykori főnöke a Kossuth Rádióban bejelenti, hogy a Belügyminisztérium nem engedélyezi az egyetemisták felvonulását, majd 14 óra 30-kor újabb rádióközlemény: a belügyminiszter mégis engedélyezi a felvonulást.

A délelőtt folyamán küldöttségek sora a pártközpontban és a BM-ben.

A Szabad Nép szerkesztőségének küldöttsége Horváth Márton főszerkesztő vezetésével a PB elé terjeszti a politikai követeléseit.

A DISZ vezetősége – délelőtt megjelenő lapjában, a Szabad Ifjúságban – szintén támogatásáról biztosítja „a budapesti ifjúság szimpátia tüntetését a lengyel nép mellett”.

A Műegyetem hallgatói délelőtt szervezik a délutáni demonstrációt, és valamennyi egyetemen állandó gyűlésezés folyik.

Az Írószövetség határozata követeli az 1955-ben leváltott miniszterelnök, Nagy Imre bevonását a kormányba és nemzeti egységprogram kidolgozását.

Délelőtt Nagy Imre megbeszélése Losonczy Gézával, Haraszti Sándorral, Újhelyi Szilárddal, Vásárhelyi Miklóssal, Jánosi Ferenccel és Gimes Miklóssal – új vezetést tartanak szükségesnek; Nagy Imre ekkor a tüntetés ellen foglal állást.

Délután 3 órakor kezdődik az egyetemisták tüntetése a Petőfi-szobornál. Kezdetben lengyelbarát, pártellenzéki jellegű, továbbá Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzanak el, később a szovjet csapatok kivonását követelik, és kivágják a zászlókból a szovjet mintájú címert.

A Bem-szobornál Veres Péter felolvassa az írók kiáltványát.

A tüntetők a Kossuth Lajos térre, a Parlamenthez vonulnak – kb. kétszázezer ember. Nagy Imre rövid beszéde csalódást kelt.

A tüntetők egy része a Dózsa György útra vonul és este fél tízkor ledönti a Sztálin-szobrot.

A tüntetők másik csoportja a Rádióhoz vonul a 16 pont beolvasását követelve.

Este 8 órakor Gerő Ernő a pártközpont Akadémia utcai épületéből negatív hatású rádióbeszédet mond. A tüntetőket, akik a szabadságért mentek az utcára, csőcseléknek nevezi.

Este 9 óra körül fegyveres harc kezdődik a Rádiónál, mindkét oldalon sok az áldozat. A rádió 24-én hajnalban az ostromlók kezére kerül.

Este tüntetők megostromolják a Szabad Nép székházát.

Az MDP Központi Vezetőség rendkívüli ülésén az éjszaka folyamán – Nagy Imre jelenlétében – személyi változásokról döntenek.

Éjjel szovjet harckocsi-alakulatok vonulnak be Budapestre, a magyar kormány kérésére. 24-én hajnalban helyenként már fegyveres ellenállásba ütköznek.

 1956. október 23-24., kedd-szerda

Apró Antal elnökletével Katonai Bizottság jön létre. Tagjai: Fehér Lajos, Földes László, Kovács István PB-tag, Mező Imre.

A Katonai Bizottság megkísérli koordinálni a fegyveres felkelés leverésére tett próbálkozásokat.

Támadások érik a telefonközpontokat, a nyomdákat, s fegyverszerzés céljából az üzemeket, a kiegészítő parancsnokságokat.

Budapesten e két nap alatt közel kétszázötvenen esnek a harcok áldozatául, több mint kilencvenen a VIII. kerületben.

 1956. október 24. szerda

A reggeli órákban Budapestre érkezik Anasztasz Mikojan szovjet miniszterelnök-helyettes valamint Mihail Szuszlov, a szovjet kommunista párt (SZKP) KB titkára, s megbeszéléseket folytatnak a magyar vezetőkkel.

Rádióközlemény 8 óra 13 perckor: az MDP Központi Vezetősége (KV) megerősítette Gerő Ernőt első titkári megbízatásában. A miniszterelnök Nagy Imre lett. Jelentős személyi változások a KV-ben és a Politikai Bizottságban (PB).

Közzéteszik a KV felhívását.

Gyülekezési és kijárási tilalmat rendelnek el.

8 óra 45 perckor Nagy Imre miniszterelnöki rendelkezéseként beolvassák a rádióban a statáriumot.

Budapesten leáll a termelés, szünetel a tanítás.

9 órakor a rádió tudatja, hogy a szovjet alakulatok a magyar kormány kérésére közreműködnek a rend helyreállításában.

A főváros több pontján kialakulnak a felkelő csoportok centrumai: Széna tér (Szabó János), Baross tér (Nickelsburg László), Corvin köz (Iván Kovács László), Tűzoltó utca (Angyal István), Boráros tér és a Móricz Zsigmond körtér, továbbá Csepel és Újpest.

12 óra 10 perc: Nagy Imre rádióbeszédében a harcok beszüntetésére, nyugalomra hív fel és a kormányprogram megvalósítását ígéri.

Délután az Egyesült Izzóban megalakul a főváros első munkástanácsa.

20 óra 45 perc: Kádár János, az MDP PB tagja, KV titkára rádióbeszédében éles szavakkal ellenforradalmi, reakciós felkelésként ítéli el a megmozdulásokat.

Számos vidéki városban (így Debrecenben, Győrött, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Székesfehérváron stb.) tüntetésekre kerül sor, az ÁVH letartóztatásokkal, helyenként sortűzzel válaszol.

További szovjet fegyveres erő érkezik az országba.

A TASZSZ szovjet hírügynökség közleményt ad ki az ellenforradalmi lázadás leveréséről.

 1956. október 25. csütörtök

6 óra 23 perc: a rádió minisztertanácsi közleményt olvas be, miszerint az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták.

Délelőtt tüntetés a Parlament előtt. 11 óra körül a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről és a környék más épületeiről karhatalmi alakulatok tüzet nyitnak a Kossuth téren tüntető tömegre – a halottak száma meghaladja a kétszázat, a sebesülteké még ennél is nagyobb. (Az áldozatok között van Gárdos Péter, az MTI fiatal fotoriportere.)

A pártvezetés Mikojannal és Szuszlovval tárgyal – újabb személyi változások. 12 óra 32 perckor a rádióban felolvassák az MDP PB közleményét: a KV felmentette Gerő Ernőt és Kádár Jánost választotta első titkárrá.

15 óra 15 perc: Kádár János, majd Nagy Imre rádióbeszéde. Kádár szerint a békésnek induló tüntetést a bekapcsolódó ellenforradalmárok a népi demokrácia elleni támadássá változtatták. Nagy Imre a rend helyreállítása utánra reformokat ígér, tárgyalásokat helyez kilátásba a szovjet csapatok kivonásáról.

Az ELTE bölcsészkarán megalakul az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság. Megjelenik az Igazság, a forradalmi magyar ifjúság lapja.

Maléter Pál ezredes felső parancsra öt páncélossal a parancsnoksága alá tartozó és a felkelők ostromolta Kilián laktanyába vonul. A következő három napban felveszi a kapcsolatot a Corvin közi felkelőkkel és fegyverszünetet köt velük.

Az Akadémia utcai pártközpont előtt súlyos tűzharc bontakozik ki.

Harcok folynak a Lenin körúton, a Moszkva térnél, a VIII.

Kerületben, a Kálvin téren, a Ferenciek terén stb. A magyar halottak száma aznap mintegy százhúsz fő.

A vidéki városokban folytatódnak, illetve továbbgyűrűznek a tüntetések, országos méretűvé nő a sztrájk is.

Miskolcon megalakul a megyei munkástanács, Pécsett Forradalmi Bizottmány alakul.

Dwight Eisenhower amerikai elnök megbélyegzi a szovjet katonai beavatkozást.

1956. október 26. péntek

XII. Pius pápa enciklikát ad ki, amelyben támogatja a felkelést, imát rendel el a mielőbbi győzelemért.

Elhangzanak a nyugati kormányok első üdvözlő nyilatkozatai is.

Az egész országra kiterjednek a harcok, a tüntetések. Általánossá válik a sztrájk, sorra alakulnak a munkástanácsok, a vidéki városokban a forradalmi bizottságok.

Budapesten a legsúlyosabb harcok a Kilián laktanya környékén folynak.

A Katonai Bizottság tervet dolgoz ki a Corvin köz teljes felrobbantására.

Maléter bejelenti, hogy nem hajlandó a felkelők ellen harcolni.

Felgyorsul a Néphadsereg szétesése. Az alakulatok egy része átáll, vagy tétlenül nézi a laktanyák lefegyverzését. Néhány alakulat azonban kísérletet tesz a felkelés leverésére.

A pártvezetés folyamatos ülésébe bekapcsolódik Donáth Ferenc és Losonczy Géza – ők nem fogadják el az események ellenforradalomként való értékelését. A KV ülésén a Katonai Bizottság tagjai a felkelés katonai leverését követelik.

A KV elfogadja Nagy Imre új, másnap kihirdetett kormányának listáját.

Az MDP KV és a SZOT Elnöksége felszólítja a munkásokat, alakítsanak munkástanácsokat.

16 óra 15 perc: a rádió közli az MDP KV nyilatkozatát, amely új nemzeti kormányt, a függetlenség és egyenjogúság alapján folytatandó magyar-szovjet tárgyalásokat stb. ígér. Mindezek feltételéül a fegyveres harc beszüntetését szabja meg. Amnesztiát hirdet a fegyveres harc minden résztvevőjének, ha este 10-ig leteszi a fegyvert.

Két nap szünet után ismét megjelenik a Szabad Nép.

Győrött Szigethy Attila többedmagával megalakítja a Győri Nemzeti Tanácsot.

Tüntetés Mosonmagyaróváron – a határőrlaktanyából sortüzet adnak le a tömegre, több mint kilencvenen meghalnak, három határőrtisztet meglincselnek.

A kecskeméti és a nagykanizsai sortűz is halálos áldozatokat követel.

Esztergomban az ÁVH-sok tüzet nyitnak a tüntetők autóbuszára – 15 a halálos áldozatok száma.

A jugoszláv kormány üdvözli Nagy Imre miniszterelnöki és Kádár János párt első titkári kinevezését.

1956. október 27. – szombat

A Fegyveresek Lapja követeli a szovjet csapatok kivonását, s Nagy Imre kivételével a teljes kormány lemondását.

11 óra 18 perckor a rádió ismerteti a kormány új összetételét: államminiszterként a kisgazdapárti Tildy Zoltán és Kovács Béla is tagja lett az új kormánynak.

A Katonai Bizottság támadási tervéről értesülve a Kilián laktanya (Maléter Pál) és a IX. kerületi parancsnokság (Tankó Béla) közös védelmi tervet dolgoz ki annak elhárítására. A védelmi tervet ismertetik Iván Kovács Lászlóval, a Corvin közparancsnokával is.

Nagy Imre leállítja a Katonai Bizottság tervét a Corvin köz felrobbantására.

Nagy Imrét régi híveiből és néhány munkásból álló küldöttség keresi fel (Aczél Tamás, Gimes Miklós, Szilágyi József stb.), hogy meggyőzze őt a politikai irányváltoztatás szükségességéről.

Janza Károly új honvédelmi miniszter az első ténykedéseként a fegyveres csoportok elleni további harcra ad parancsot.

Losonczy Géza az ELTÉ-n tartott gyűlésen bírálja Nagy Imre határozatlanságát.

Kiszabadítják a váci börtön rabjait.

A fővárosban a legtöbben a VIII. kerületben, vidéken Bács-Kiskun megyében, elsősorban Kecskeméten és Tiszakécskén veszítik életüket.

Éjszaka a Politikai Bizottság Mikojan és Szuszlov jelenlétében megtárgyalja a Kádár János által beterjesztett platformot, amelynek lényege az „ellenforradalom” radikális átértelmezése (tűzszünet, a szovjet csapatok kivonása, az ÁVH feloszlatása). Az elfogadott határozat szerint a platformot a kormány nyilatkozataként kell nyilvánosságra hozni.

Ugyanakkor Fehér Lajos vezetésével egy szűkebb bizottság a politikai csoportfőnökség több tisztjével és Czinege Lajossal katonai diktatúra tervét dolgozza ki, akár Nagy Imre eltávolításával.

 1956. október 28. – vasárnap

A reggel megjelenő Szabad Nép „Híven az igazsághoz” című vezércikke már nem ellenforradalmi, fasiszta puccskísérletként bélyegzi meg az előző napok eseményeit.

A Pravda vezércikke „A népellenes kaland összeomlása Magyarországon” címmel ír az eseményekről.

Nagy Imre reggel a szovjet nagykövetségen Jurij Andropov nagykövettel és feltehetően Mikojannal tárgyal.

A pártközpontba való visszatérése után radikális változtatás következik be a párt politikájában, vezetésében és az események értékelésében.

A Központi Vezetőség elfogadja a PB határozatát, tűzszünetet rendeltet el, az eseményeket egyértelműen forradalomként és szabadságharcként értékeli.

A legkompromittáltabb kommunista vezetőket (Gerő Ernő, Hegedűs András, Bata István, Piros László) hozzátartozóikkal még aznap Moszkvába szállítják.

Az MDP Központi Vezetősége beszünteti tevékenységét, és a PB éjszakai határozatának megfelelően hattagú pártelnökség alakul Kádár János elnökletével, Münnich Ferenc, Kiss Károly, Apró Antal, Szántó Zoltán és Nagy Imre részvételével.

13 óra 20 perckor Nagy Imre azonnali tűzszünetet rendel el.

14 órakor Nagy Imre kormánya leteszi az esküt, majd jóváhagyja a Nagy Imre miniszterelnök által beterjesztett kormánynyilatkozatot.

Kádár János megígéri a Tűzoltó utcai csoport parancsnokának, Angyal Istvánnak, hogy meglátogatja őket.

A Corvin köziek leváltják Iván Kovács Lászlót és Pongrácz Gergelyt választják parancsnokuknak.

A katonai alakulatoknál megkezdődik a Forradalmi Katonatanácsok létrehozása.

17 óra 25 perckor Nagy Imre rádióbeszédében nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánítja az előző napok megmozdulásait, bejelenti a szovjet csapatok azonnali kivonását Budapestről, a tárgyalások megkezdését a szovjet haderők teljes kivonásáról, az ÁVH megszüntetését, az amnesztiát, a Kossuth-címer bevezetését, március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását, az általános fizetésemelést, bér- és normarendezést, az erőszakoskodás megszüntetését a tsz-mozgalomban.

Az ELTE központi épületében megalakul a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága a volt pártellenzéki értelmiség befolyása alatt álló szervezetek (Írószövetség, Újságíró Szövetség (MÚOSZ), Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, NÉKOSZ, Petőfi Kör stb.) összefogó testületeként. Vezetői: Ádám György és Markos György.

A Néphadsereg alakulatainál folytatódnak az átállások.

A pártközpontot védő híradósok egy része megszökik.

A HM őrzászlóalja szovjet tankoktól támogatva eredményes támadást hajt végre a Széna téri felkelők ellen.

A kiskunhalasi lövészezred két zászlóalja a IX. kerületben foglyul ejtett felkelőket a helyszínen agyonlövi.

A szovjet csapatok (főleg vidéken) egyre inkább semleges álláspontra helyezkednek.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság épületében, főként az Egyetemi Diákbizottság kezdeményezésére megalakítják a Nemzetőrséget, mint az új kormányhoz hű, szervezett karhatalmat.

Dudás József a II. kerületi tanácsházban megalakítja a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmányt, mint a felkelésből kinövő első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulást.

Megalakul a Magyar Ifjúság Forradalmi Pártja.

Felfüggesztik a kijárási tilalmat, de a gyülekezés továbbra is tilos.

A nyugati nagyhatalmak kérésére összeül az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés megtárgyalására. A Szovjetunió tiltakozik, Jugoszlávia tartózkodik.

 1956. október 29. – hétfő

A Szabad Nép már a Kossuth címert tűzi a fejlécére, és „Hajnalodik” címmel közöl vezércikket, amely Nagy Imre előző esti beszédének szellemében üdvözli a felkelést.

A Szabad Nép „Válasz a Pravdának” címmel közli Molnár Miklós cikkét, amely élesen visszautasítja a szovjet pártlap „A népellenes kaland összeomlása Magyarországon” című cikkének állításait.

A szovjet csapatok megkezdik kivonulásukat Budapestről, de a Kilián laktanya környékén még összecsapásokra kerül sor.

Budapesten valamivel több, mint húsz, vidéken tíz halottja van a harcoknak.

Münnich Ferenc belügyminiszter bejelenti az ÁVH feloszlatását, új, egységes, demokratikus rendőrség szervezését.

Megkezdődik az ÁVH lefegyverzése és több tagjának lefogása.

Számos ÁVH-s keres menedéket a szovjet csapatoknál. A budaörsi kiserdőnél ily módon mintegy 3200 ÁVH-s gyűlik össze. Az ÁVH-sok másik nagyobb csoportja az Elektromos pályán gyülekezik, majd innen mennek, a tököli szovjetparancsnokságra.

A Széna téri felkelők délelőtt Nagy Imre miniszterelnökkel, este az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság küldötteivel tárgyalnak a fegyverletételről, csatlakozásukról a Nemzetőrséghez.

Az egyetemeken szervezik a Nemzetőrséget.

Megjelenik az Egyetemi Ifjúság első száma.

Megalakul a Magyar Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége.

A Deák téri főkapitányságon a Néphadsereg, a rendőrség és a szabadságharcosok képviselői létrehozzák a Forradalmi Katonai Bizottságot, vezetője Király Béla lesz.

Országszerte megszüntetik a rádiózavarók működtetését.

A Történelmi Társulat, a Történettudományi Intézet és a Történettudományi Kar történészei csatlakoznak a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságához.

Magyar kérésre Joszip Broz Tito jugoszláv államfő elnök levelet intéz az MDP elnökségéhez: üdvözli az új magyar vezetést és annak október 28-i állásfoglalását, de figyelmeztet arra, hogy meg kell védeni az ország szocialista jövőjét. Hasonló üzenet érkezik Wladislaw Gomulka és Josef Cyrankiewicz lengyel vezetőktől is. Velük ellentétben az NDK, a bolgár, a román és a csehszlovák sajtó ellenségesen interpretálja az eseményeket.

Nagy Imre átteszi székhelyét a parlamentbe, amely ezzel a pártközpont helyett az ország politikai központja lesz. Szilágyi József és Széll Jenő megszervezik a miniszterelnöki titkárságot.

Régi híveinek többsége ismét Nagy Imre mellé áll, és tevékenyen részt vesz a kormányzat munkájában.

Délután a rádióban elszavalják Benjámin László Elesettek és Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán – című versét (ezeket később az Irodalmi Újság november 2-i száma közli).

A Szabad Európa Rádióban Bell ezredes, az éppen megkötött tűzszünet el nem fogadására bíztatja a felkelőket. A következő napokban a SZER folytatja a Nagy Imre személye és kormánya elleni hangulatkeltést, és a még mindig fogoly Mindszenty hercegprímás személyére irányítja a figyelmet. A SZER számára kiadták az instrukciót: „Build up Mindszenty”, azaz Kiemelni Mindszentyt, Mindszentyt az élre.

Késő este Janza honvédelmi miniszter bejelenti a rádióban, hogy másnap délután megkezdik a szovjet csapatok kivonását a magyar fővárosból.

A Győr megyei Nemzeti Tanács rádión ultimátumot intéz a kormányhoz a harcok teljes beszüntetése érdekében.

A legtöbb vidéki városban az új forradalmi szervezetek vezetésével helyreáll a rend.

Virág Ferenc pécsi püspök először az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye nélkül pásztorlevelet ad ki, amely feltárja a magyar katolikus egyház kirívó sérelmeit.

Varsóban több ezer egyetemista és munkás tüntet a magyar követség előtt, koszorút helyeznek el a „magyar felkelés mártírjainak emlékére”.

A szuezi válság háborúba torkollik, és részben eltereli a figyelmet a magyar eseményekről.

Charles Bohlen, az USA moszkvai nagykövete tájékoztatja a szovjet vezetőket arról, hogy kormányának nincsenek tervei Magyarországgal.

Georgij Zsukov marsall, szovjet honvédelmi miniszter a moszkvai török követség fogadásán bejelenti, hogy a Magyarországon lévő szovjet csapatok elégségesek a felkelés leveréséhez.

 1956. október 30. kedd

A szovjet kormány, nyilatkozatot ad ki a szocialista országok közötti kapcsolatokról. Ez többek között megállapítja: lekicsinyelték az egyenjogúság elvét a szocialista államok viszonylatában; a Szovjetunió hajlandó megvizsgálni a Varsói Szerződés értelmében Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok helyzetét; Magyarországon a dolgozók jogos mozgalmához ellenforradalmi erők csatlakoztak, akik a földesúri, kapitalista rendszert akarják visszaállítani; a szovjet alakulatokat, amikor a magyar kormány kéri, kivonják Budapestről, és készek tárgyalni a szovjet csapatok magyarországi teljes kivonásáról is.

Mikojan és Szuszlov elhagyják Budapestet, miután jóváhagyták a magyar kormány megkezdett és tervezett lépéseit a többpártrendszer és a semlegesség irányában.

A szovjet csapatok megkezdik kivonulásukat Budapest területéről.

Délelőtt a Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri székházát megostromolják a felkelők. (A Köztársaság téri pártházat a feloszlatott ÁVH és a pártapparátus forradalomellenes központjának tartják). Fegyveres csoportok mintegy háromórás harc után elfoglalják a pártszékházat. A véres harc után az elfogott védők közül huszonnégy főt meglincselnek. Az áldozatok között van Asztalos János és Papp József honvédezredes, valamint Mező Imre, a pártbizottság már korábban is Nagy Imrével rokonszenvező titkára, aki a kórházban belehal sérüléseibe. A pártházat védő mintegy nyolcvan-száz fő többsége túléli a támadást és a lincselést.

Orvostanhallgatók elfoglalják a IX. kerületi pártbizottság épületét.

Elfoglalják a X. kerületi pártszékházat is.

14 óra 30 perckor Nagy Imre rádióbeszédben bejelenti az egypártrendszer megszüntetését és a demokratikus koalíciós kormányzás felélesztését.

A kormányon belül szűkebb kabinet létesül Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a Szociáldemokrata Párt által később kijelölendő személy részvételével. Kádár Jánost és Losonczy Gézát államminiszterré nevezik ki.

A kormány elismeri a forradalom által létrehozott demokratikus, helyi önkormányzati szerveket.

Erdei Ferenc után Kádár János is teljes egyetértését fejezi ki a többpártrendszerrel.

A rádió e naptól Szabad Kossuth Rádió, illetve Szabad Petőfi Rádió néven sugározza adásait.

Dudás József fegyveres csoportja elfoglalja a Szabad Nép székházát és nyomdáját. Kiadja a Függetlenség című napilapot és huszonöt pontos kiáltványt tesz közzé „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” címmel. Ugyanakkor hozzájárul, hogy az épületben a kormányhoz hű lapokat is szerkesszék és kinyomtassák.

Megjelenik a Magyar Szabadság volt pártellenzéki újságírók, Gimes Miklós, Lőcsei Pál, Kende Péter, Fekete Sándor, Molnár Miklós szerkesztésében.

Ugyancsak megindul a honvédség új lapja, a Magyar Honvéd.

Újjáalakul a Független Kisgazdapárt Ideiglenes Bizottsága és bizalmáról biztosítja Kovács Bélát. Az FKGP visszaköltözik régi, Semmelweis utcai központjába.

Újjáalakul a Szociáldemokrata Párt, elnöke Kéthly Anna. A Szocialista Internacionálé üdvözli a magyar pártot, s meghívja képviselőjét irodájának november 1-jei bécsi ülésére.

Erdei Ferenc bejelenti a Nemzeti Parasztpárt újjáalakítását.

Nagy Imre a kormány nevében fogadja Király Bélát, és megbízza az általa vezetett Forradalmi Karhatalmi Bizottságot az új karhatalom megszervezésével.

18 órakor Nagy Imre és Dudás József tárgyal a Parlamentben.

22 órakor a honvédség rétsági alakulata Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy vezetésével a kormány utasítására felsőpetényi házi őrizetéből kiszabadítja Mindszenty József hercegprímást. Nagy Imre miniszterelnöki minőségében hivatalosan is rehabilitálja Mindszenty hercegprímást.

A börtönökben megkezdődik a politikai foglyok kiszabadítása. A budapesti Gyűjtőfogházban Péterfi Miklós műegyetemi hallgató, valamint Darvas Iván színész, Emericzy Kálmán és Mohr József a kiszabadítási akciósorozat vezetői. Később közzétett hivatalos adatok szerint a következő napokban 3324 politikai foglyot bocsátanak szabadon.

Szigethy Attila a győri vagongyár munkástanácsának rendkívüli ülésén elutasítja mind az ellenkormány, mind a Budapest elleni tömegfelvonulás tervét.

Megalakul a Dunántúli Nemzeti Tanács. Elnöke Szigethy Attila, helyettese Szabó György. Másnap felkeresik Budapesten Nagy Imrét, közlik követeléseiket és hangoztatják, hogy támogatják a kormányt, noha a helyi konzervatív erők nyomása azt célozza, hogy a Tanács mintegy ellenkormányként lépjen fel. (Szigethy Attilát, képviselői mandátuma ellenére, 1957 tavaszán letartóztatják, a börtönben öngyilkosságot követ el.) Ausztria határzárat rendel el a magyar határon, csak segélyszállítmányokat és újságírókat engednek az országba.

Olaszországban szolidaritási sztrájkot tartanak.

1956.október 31. – szerda

8 óra 55 perckor a legnevesebb politikai fogoly, Mindszenty József hercegprímás megérkezik a budai érseki palotába. A fővárosba vezető útján mindenütt harangzúgás és a lakosság lelkesedése kíséri.

Mindszenty bíboros fogadja P. Werenfried van Straten belga premontrei szerzetest, a híres Speckpatert, az Ostpriesterhilfe vezetőjét, aki a magyar egyház és nép megsegítését célzó nyugati katolikus segélyszállítmányok előkészületeiről tájékoztatja a hercegprímást.

A Forradalmi Karhatalmi Bizottság gyűlése a Kilián laktanyában, a Corvin közi felkelők, a Műegyetemi Forradalmi Diákbizottság és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága részvételével. A gyűlésen bejelentik, hogy a Forradalmi Karhatalmi Bizottság egységes parancsnokság alá vonja a hagyományos fegyveres erőket. A bizottság célja ezzel az, hogy a fegyveres felkelőket reguláris alakulatokká szervezze, és a kialakuló új rend szolgálatába állítsa.

Nagy Imre kora délután beszédet mond a Kossuth téren. A szűkebb kabinet aznapi döntése alapján bejelenti, hogy tárgyalások kezdődtek az országnak a Varsói Szerződésből való kilépéséről, a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk az országot, október 23-a nemzeti ünnep lesz.

A Honvédelmi Minisztériumban megalakul a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány. Tagjai többek között: Király Béla, Maléter Pál ezredes, Marián István alezredes, Kopácsi Sándor rendőr alezredes, Márton András ezredes.

Maléter Pált a honvédelmi miniszter első helyettesévé, Kovács Istvánt a honvéd vezérkar főnökévé, és az e napokban rehabilitált Király Béla vezérőrnagyot a főváros katonai parancsnokává nevezik ki.

A hivatalos megegyezés és bejelentés ellenére még mindig tartózkodnak szovjet alakulatok a főváros belterületén.

A rádió nyugalomra szólítja fel Budapest népét.

Új szovjet csapatok érkeznek az országba és nyomulnak Budapest felé. Késő este elérik Gyöngyöst.

Az újjáalakult Nemzeti Parasztpárt Petőfi Párt néven kezd működni, és irányító testületet választ: Féja Géza, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Kodolányi János, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Lőrinc, Tamási Áron; titkára: Püski Sándor. A párt főtitkára Farkas Ferenc. Ideiglenes vezetősége: Bibó István, S. Szabó Ferenc, Jócsik Lajos, Zsigmond Gyula, Szigethy Attila és mások.

A SZOT vezetői felkérik a Szociáldemokrata Pártot a szakszervezetek megmentésére.

Együttes ülést tartanak a XI. kerületi üzemek munkástanácsai a Beloianniszban, majd délután a budaiak a Ganz Villamossági Gyárban.

A Magyar Forradalmárok Pártja a Rákóczi téren rendezett tüntetésen Mindszenty-kormányt követel.

Újjáalakul a Keresztény Demokrata Néppárt.

Kéthly Anna délután Bécsbe indul a Szocialista Internacionálé ülésére.

Újjáalakul az 1947 elején feloszlatott Parasztszövetség Kiss Sándor igazgató vezetésével, aki meghirdeti, hogy csak egy parasztpártra van szükség.

Ordass Lajos korábban bebörtönzött evangélikus püspök újra átveszi hivatalát.

XII. Pius pápa táviratban üdvözli Mindszenty hercegprímást.

Az osztrák kormány a semlegességre hivatkozva kiutasítja Ausztriából Nagy Ferenc egykori miniszterelnököt.

Eisenhower amerikai elnök televíziós és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának ad hangot, ugyanakkor biztosítja a Szovjetuniót arról, hogy az USA sem az új lengyel, sem az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének.

A szovjet pártvezetésen belül a magyarországi katonai beavatkozás hívei kerekednek felül.

A Moszkvában tárgyaló Liu Sao-csi vezette kínai küldöttség eredetileg a beavatkozás ellen foglalt állást, később azonban tudomásul veszi az új, szovjet-döntést.

 1956. november 1. – csütörtök

A szovjet csapatok lezárják a magyar repülőtereket. A magyar kormány megtiltja a magyar hadseregnek az ellenállást. Nagy Imre visszautasítja a menekülés gondolatát.

A Magyar Írók Szövetsége felhívásban fellép az önbíráskodás ellen.

Losonczy Géza államminiszter délelőtt sajtótájékoztatón bejelenti, hogy Nagy Imre, aki aznap átvette a Külügyminisztérium vezetését, magához kérette Jurij Andropovot, a Szovjetunió nagykövetét, és a szűkebb kabinet (Tildy Zoltán, Kádár János, Erdei Ferenc, Losonczy Géza, valamint Dobi István) jelenlétében és jóváhagyásával követeli az országba újonnan érkező szovjet alakulatok azonnali kivonását. Kijelentette, hogy az ország azonnal felmondja a Varsói Szerződést, és kihirdeti az ország semlegességét, amelynek szavatolásáért az ENSZ-hez, a négy nagyhatalomhoz fordul.

19 óra 50 perckor Nagy Imre miniszterelnök beszédet mond a rádióban: „A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtt mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét.” Az ország igaz barátságban kíván élni szomszédjaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével.

Andropov kezdeményezésére először Münnich Ferenc, majd az ő közvetítésével Kádár János is a szovjet nagykövetség épületébe megy. Kádárt a következő két nap folyamán az MSZMP vezetősége, a kormány és felesége is eltűntnek tekinti.

Este elhangzik a rádióban Kádár János beszéde: „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus.” Az első sorokban küzdő kommunistákra, írókra, újságírókra, egyetemistákra, a Petőfi Kör fiataljaira hivatkozva mondja: „Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helyt álltatok.” A harc nem azért folyt, hogy a munkásosztály kezéből kivegyék a gyárakat, a parasztságéból a földeket, hanem a demokrácia alapvető vívmányaiért. Bejelenti, hogy a kommunisták új pártjaként megalakul a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP). Az alapító kongresszus előkészítésére Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre, Szántó Zoltán összetétellel Intéző Bizottság alakult. A párt lapja a Népszabadság. Kádár felhívással fordul az új demokratikus pártokhoz, elsősorban a Szociáldemokrata Párthoz, hogy minden erővel szilárdítsák meg a kormányt, küzdjék le a fenyegető ellenforradalom és a külső beavatkozás veszélyét. (E Kádár-beszédet, amelyet – az 1956-os Intézet információi szerint – Horváth Márton, Szántó Zoltán és Haraszti Sándor fogalmazott meg, a reggeli órákban vették lemezre. Esti elhangzásakor Kádár már nem tartózkodik a Parlamentben.) Az Építők Székházában tanácskoznak a budapesti munkástanácsok. A kormányt képviselő Vas Zoltánnak nem sikerül őket a sztrájk befejezésére bírni.

Széll Jenőt a Rádió kormánybiztosává, Tamási Lajos írót a helyettesévé, Vásárhelyi Miklóst a kormány sajtófőnökévé, Márton András ezredest Budapest külső védelmének a parancsnokává nevezik ki.

A Népszava ismét a Szociáldemokrata Párt (SZDP) központi lapjaként jelenik meg. Felelős szerkesztője Révész Mihály.

Újra indul a Kis Újság, a Független Kisgazdapárt (FKGP) lapja. Felelős szerkesztője Futó Dezső.

A Szabad Ifjúság helyett Magyar Ifjúság címen jelenik meg az ifjúmunkások forradalmi bizottságának a lapja.

Megalakul a Keresztény Magyar Párt Zajgóvári Károly elnökletével Farkas Dénes képviselő kezdeményezésére létrejön a Demokrata Néppárt.

Megalakul a sokáig illegalitásban működött, és a börtönbeli kapcsolatokból kinőtt Keresztény Front, amely a különféle keresztény pártok és csoportok összefogását célozza. Vezetője Soltész Jenő, ideológusa Szigeti József domonkos szerzetestanár és Földy Endre.

A volt politikai foglyok országos szövetsége (POFOSZ) megalakul az Uránia moziban tartott ezerötszáz fős gyűlésen.

Újjáalakul a Magyar Cserkészszövetség.

A Fővárosi Tanács VB helyett megalakul a Fővárosi Nemzeti Bizottság, amely a Kisgazda Párt képviseletében Kővágó Józsefet, a Szociáldemokrata Párt képviseletében pedig Bechtler Pétert, a koalíciós korszak főpolgármesterét és helyettesét ismét megválasztja tisztségébe.

20 óra 24 perckor a Szabad Kossuth Rádióban Mindszenty József bíboros első rádióüzenete hangzik el: „Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink.” – „Most tájékozódom, két napon belül a kibontakozás útjáról személyes szózatot intézek a nemzethez.” Ravasz László, az 1948 után félreállított református püspök rádióbeszédet mond a református egyház nevében.

Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető és Vjacseszlav Molotov külügyminiszter a magyarországi fegyveres beavatkozást előkészítendő a szovjet-lengyel határon lengyel vezetőkkel (Gomulka, Cyrankiewicz) konzultál.

1956. november 2. – péntek

Az összetűzések gyakorlatilag az egész országban megszűnnek.

A Bosnyák tér és a Ferenciek tere között megindul a 7-es busz.

Megjelenik a Népszabadság, az MSZMP központi lapja Haraszti Sándor szerkesztésében. Helyettese Fehér Lajos.

Megkezdődik az MSZMP szervezése, Donáth Ferenc irányításával.

Nagy Imre többször is hivatalosan tiltakozik a szovjet csapatok beözönlése ellen.

Kinevezik a szovjet hadsereg kivonásának részleteiről tárgyaló magyar delegációt: Erdei Ferenc, Maléter Pál, Kovács István vezérőrnagy, Szűcs Miklós ezredes.

A magyar kormány kormányküldöttséget nevez ki, vezetője Losonczy Géza, tagjai Kővágó József, Antall József, Márton András, Farkas Ferenc, hogy Varsóban tárgyaljon a Szovjetunió kormányküldöttségével a Varsói Szerződés felmondásának végrehajtásáról, valamint a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról.

Ugyanakkor a magyar kormány szóbeli jegyzékben tiltakozik az aznap is folytatódó magyarországi szovjet csapatmozdulatok ellen.

A magyar kormány határoz az ENSZ Közgyűlésére utazó magyar delegáció összetételéről (Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kéthly Anna és Kovács Béla).

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés közgyűlésen történő megtárgyalása mellett foglal állást. November 4-re tűzik napirendre az ügyet.

Megalakul a Borsod, Nógrád, Szolnok megyéket tömörítő észak- és kelet-magyarországi Nemzeti Tanács.

A Magyar Írók Szövetsége rendkívüli közgyűlést tart. Az Elnökségét kiegészítik Féja Gézával, Keresztury Dezsővel, Kodolányi Jánossal, Lakatos Istvánnal és Rónay Györggyel.

Az Irodalmi Újság közli Németh László „Emelkedő nemzet” című cikkét, Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című versét, valamint Déry Tibor, Pálóczi Horváth György, Kassák Lajos, Kónya Lajos, Fodor József, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Hubay Miklós, Tamási Áron és mások írásait.

Mindszenty bíboros szűkebb körű püspökkari megbeszélést tart Grősz József kalocsai érsek, Shvoy Lajos székesfehérvári és Pétery József váci püspök részvételével. Felszólítja az egyházmegyék ordináriusait, hogy a joghatóságuk alá tartozó békepapokat rendeljék vissza egyházmegyéikbe, ugyanakkor bocsássanak el minden békepapot a vezető állásokból.

A késő délutáni órákban vált világossá Nagy Imre környezetében, hogy Kádár János, az MSZMP első titkára és a miniszterelnök addigi híve eltűnt. Üzenetet sem hagyott hátra. Vele együtt távozott Münnich Ferenc belügyminiszter, akit szintén mindenütt kerestek.

Apró Antal, Kiss Károly, Marosán György és Nógrádi Sándor elhagyja Budapestet és a tököli szovjet bázisra távozik.

Szántó Zoltán Soldatic nagykövetnek felveti egy esetleges jugoszláv menedékjog kérdését.

A Magyar Izraeliták Országos Irodája, a Hitközség Ideiglenes Forradalmi Bizottsága és a Budapesti Rabbi Kar a rádióban a vallási szabadságát visszanyert magyar zsidóság nevében üdvözli a forradalom vívmányait.

Dudás József egy fegyveres csoporttal megszállja a Külügyminisztérium épületét, amelyet a hadsereg hamarosan visszafoglal, Nagy Imre elrendeli Dudás letartóztatását. Később szabadon engedik Dudást.

Megindul az Új Magyarország, a Petőfi Párt (Nemzeti Parasztpárt) lapja, Féja Géza és Jócsik Lajos szerkesztésében. A vezércikket Pártok és egység címmel Németh László írja.

Újra megjelenik: A Szív című, jezsuita szerkesztésű katolikus hetilap.

Hruscsov és Malenkov Bukarestben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel tárgyal, a szovjet fegyveres beavatkozást előkészítendő. A jugoszlávvezetők hozzájárulnak a szovjet beavatkozáshoz. Hruscsov Münnichet javasolja az új vezetés élére, de jugoszláv javaslatra Kádár János személyében egyeznek meg. Kádár János a Szovjetunióba érkezik.

 1956. november 3. – szombat

Átalakul a kormány: miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre; államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKGP), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Kádár János, Losonczy Géza (MSZMP), Fischer József, Kelemen Gyula, Kéthly Anna (Szociáldemokrata Párt), valamint Maléter Pál mint honvédelmi miniszter. Az előző kormány valamennyi szakminiszterét felmentik.

Kádár János, a megmagyarázhatatlan távollétében is – Nagy Imre javaslatára – tagja marad a kormánynak.

A parlamentben délelőtt megkezdődnek a magyar-szovjet katonai tárgyalások a csapatkivonások részleteiről, a hősi emlékművek megóvásáról, az ünnepélyes búcsúztatásról. A szovjet hadsereget Mihail Malinyin vezérezredessel az élén egy héttagú tábornoki küldöttség képviseli, a magyar néphadsereget pedig Maléter Pál vezérőrnagy, Kovács István vezérőrnagy és Szűcs Miklós ezredes képviseli. A tárgyalás simán zajlik le. Megállapodnak, hogy a megbeszélések a szovjetparancsnokságon folytatódnak este 10 órakor.

Délután Tildy Zoltán és Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatója az Országházban a szovjet csapatmozdulatokról, a magyar-szovjet tárgyalások állásáról, az ellenforradalmi veszélyről, az 1945 utáni változások megőrzéséről. Tildy Zoltán szerint a nemzeti kormány mindent meg fog tenni, hogy a teljes egyenjogúság és függetlenség alapján nyílt, becsületes, jószomszédi viszonyt alakítson ki Magyarország és a Szovjetunió között. Losonczy Géza hitet tesz a most lezajlott forradalom vívmányai mellett, mindenekelőtt a nemzeti függetlenség megőrzése mellett, és leszögezi, hogy a kormány nem fogja tűrni a kapitalizmus visszaállítását.

A csepeli munkástanács és az Újpesti Forradalmi Bizottság a sztrájk beszüntetése mellett dönt.

Országosan előkészületek történnek a munka november 5-i, hétfői általános felvételére.

A Karhatalmi Bizottság közgyűlése Király Bélát választja meg a Nemzetőrség főparancsnokává, helyettesévé Kopácsi Sándort. Állást foglalnak a munka azonnali felvétele mellett.

Délben Nagy Imre fogadja az osztrák követet, aki kormánya nevében cáfolja, hogy Ausztria felől emigránsok tömege érkezhetne Magyarországra.

A szovjet csapatok lezárják az osztrák határt.

A Petőfi Kör koalíciós alapon újjáalakul. Elnöke Jónás Pál. A kör hetilap és Valóság címen folyóirat indítását határozza el.

Turchányi Egon, Mindszenty bíboros titkára vezetésével katonák és kispapok lefoglalják az Állami Egyházügyi Hivatal irattárát, és megkezdik az iratok elszállítását.

Este 8 órakor Mindszenty József hercegprímás rádiószózatot intéz a nemzethez. Mindszenty bíboros e rádióbeszédében – amelyet a Kádár-rendszer támadott és meghamisított, anélkül, hogy közölni engedett volna – a lefolytatott harcot nem forradalomnak, hanem szabadságharcnak minősíti. „Demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúr-nacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni”..”nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk” – hangoztatja többek között. Jogosnak és kívánatosnak tartja a keresztény hitoktatás szabadságának, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását. „Mi magyarok az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni” – állapítja meg a hercegprímás.

Tildy Zoltán államminiszter a Mindszenty-beszéd elhangzása után Nagy Imre és miniszterei nevében köszönetét fejezi ki a hercegprímásnak „a nagy segítségért”, amelyet a bíboros a rádiószózatával a nemzeti kormánynak nyújtott. Különösen megköszöni Mindszenty beszédéből a munkára szóló felhívást, a semlegesség helyeslését és követelését, a magánbosszú elítélését, a pártatlan bíróságok illetékességének kiemelését és a pártoskodás helytelenítését.

A szovjet-magyar tárgyalásokról kiadott közlemény szerint a szovjet fél leállította újabb csapatok Magyarországra áramlását.

Este 10 órakor a magyar kormány katonai küldöttsége Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével Tökölön, a Magyarországi Szovjet Haderők Főparancsnokságán folytatja a délelőtti tárgyalásokat a Malinyin tábornok vezette szovjet katonai küldöttséggel.

Kezdetben a tárgyalások a szívélyesség jegyében folynak.

Éjféltájt Ivan Szerov tábornok, a szovjet KGB vezetője a tárgyalóteremben letartóztatja a magyar katonai küldöttséget. Az akcióban Piros László és magyar ÁVH-sok is részt vesznek. (Néhány hét múlva Malétert, Kovácsot és Szűcsöt átadják a magyar hatóságoknak, Erdeit szabadon bocsátják.) Este Nagy Imre középszintű román pártküldöttséget (Walter Roman) fogad, és késő éjszakáig tárgyal velük.

1956. november 4. – vasárnap

0 órakor a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát Vaszilij Kazakov hadseregtábornok veszi át.

A kora hajnali órákban Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövet megkeresi Szántó Zoltánt, és tájékoztatja Tito és Alekszander Rankovic üzenetéről: a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak.

Hajnali 4 órakor általános szovjet-támadás indul Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen.

Budapestet Kuzma Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadja. A támadó szovjet egységek katonái jórészt a Szovjetunió ázsiai térségéből jöttek. A szovjet katonák legnagyobb része nem tudta, hogy hol van, és ki ellen harcol. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd egységek – felveszik velük a harcot, jóllehet legtöbbjüket álmukban lepi meg a támadás. A támadásról, annak megindulásakor Király Béla tesz jelentést telefonon a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének.

5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mond, amelyet kb. 8 óráig többször megismételnek: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” 5 óra 35 perctől Nagy Imre beszédét valamennyi világnyelven is sugározza a Magyar Rádió. A rádióbeszéd szövegezésében Nagy Imrén kívül Donáth Ferenc és Tildy Zoltán is közreműködik. A Parlamentben ekkor jelen van még: Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Szilágyi József, Vas Zoltán.

5 óra 5 perckor a szolnoki rádió hullámhosszán közlemény hangzik el, amely szerint Nagy Imre kormányának volt minisztereiből megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom ellen. Először Münnich Ferenc négytagú (Apró Antal, Kádár János, Kossa István, Münnich Ferenc) kormánylistát ismertet, a miniszterelnök megnevezése nélkül. Később Kádár már miniszterelnökként olvassa fel kormánya felhívását és névsorát: Münnich, Marosán György, Dögei Imre, Apró Antal, Kossa János, Rónai Sándor, Horváth Imre. Közülük többen, így Marosán és Rónai is a rádióból értesülnek megbízatásukról.

5 óra 56 perckor Nagy Imre rádión visszatérésre szólítja fel a Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével Tökölre távozott katonai küldöttséget. Ez a felhívás ország-világ előtt leleplezi a magyar kormány katonai küldöttségének szovjet részről történt törvénytelen lefogását.

7 óra 14 perckor a Nagy Imre kormány nevében – orosz nyelven is – felkérik a szovjet hadsereget, hogy ne lőjenek. „Kerüljük el a vérontást Az oroszok a barátaink és azok is maradnak” 7 óra 57 perckor Háy Gyula író és felesége, Éva az Írószövetség nevében a világ íróihoz és a szellemi élet vezetőihez fordul segítségért magyar, angol, német és orosz nyelven: „…Segítsetek Magyarországon!…Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek” Ez volt a Szabad Kossuth Rádió utolsó életjele.

8 óra 7 perckor a rádió adása zene közben megszakad.

Reggel 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik: Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán (az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai), valamint Fazekas György, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán és családtagjaik. Összesen negyvenhárom személy kap menedékjogot. Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes (a légierők parancsnoka) és Erdős Péter egy jugoszláv diplomata lakásán kapnak menedéket.

Nagy Imre és Donáth Ferenc távozása után a parlamentben maradtakhoz csatlakozik Bibó István, valamint Mindszenty bíboros, aki hamarosan átmegy az amerikai követségre, és ott menedékjogot kap.

Bibó István, mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében maradt képviselője kiáltványt fogalmaz. Megállapítja: Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, visszautasítja azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólítja a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen. Bibó István kiáltványa így végződik: „Kérem a nagyhatalmakat és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését a leigázott nemzetek szabadsága érdekében…Isten óvja Magyarországot” A kiáltvány egy-egy példányát saját kezűleg adja át több nyugati követségnek.

A túlerő láttán a Nagy Imre-kormány és a katonai vezetés nem kísérli meg a fegyveres ellenállást.

A szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverzik. Vidéken, több helyen komolyabb ellenállás bontakozik ki, amelybe katonai egységek is bekapcsolódnak (Békéscsaba, Dunapentele, Szeged stb.) Király Béla reggel 6 órakor beszél utoljára Nagy Imrével. Jelenti, hogy a szovjet páncélos egységek a parlament felé tartanak. Nagy Imre tudomásul veszi a hírt. „Nem kérek további jelentést” – búcsúzik a miniszterelnök a Nemzetőrség parancsnokától. Király Béla ezután szabadságharcosokkal a budai hegyekbe vonul és védelemre rendezkedik be.

Budapest védelmére reguláris alakulattal csupán a Mecséri János alezredes parancsnoksága alatt álló esztergomi hadosztály maradványai tesznek kísérletet Pesterzsébet környékén.

A Tökölön lévő ÁVH-sok feladata, hogy a szovjet csapatokkal elfoglalják a parlamentet, de Soroksárnál kemény ellenállásba ütköznek. Az ellenállók kilövik azt a páncélkocsit, amelyben a fogoly Maléter Pál tartózkodik. A honvédelmi miniszter sértetlen marad.

Budapesten a fegyveres ellenállást a megnövekedett létszámú felkelő csoportok (elsősorban a Corvin köz, a Kilián laktanya, Almássy tér, Széna tér, Pesterzsébet, Csepel) folytatják.

A szovjet csapatok délig elfoglalják a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.

A Kádár-kormány táviratot küld az ENSZ főtitkárának, kéri a magyar kérdés levételét a napirendről.

Soldatic jugoszláv nagykövet közli Nagy Imrével Tito és Rankovic üzenetét, hogy híveivel együtt ismerje el a Kádár-kormányt. Az MSZMP Intéző Bizottságának a követségen tartózkodó öt tagja ezt egyhangúan, elutasítja. 

Az áldozatok száma aznap a fővárosban 135 fő.

Eisenhower amerikai elnök tiltakozik a szovjet intervenció ellen.

A szovjet kormány élesen tiltakozik az angol és a francia kormánynál egyiptomi városok bombázása ellen.

1956. november 4-9. között Dunapenteléről, Vácról, Pesterzsébetről és az óta sem meghatározott más helyekről ellenállásra felszólító rádióadások hangzanak el (Rákóczi Adó, Csokonai Rádió, Szabad Rajk Rádió, Róka Adó), de a forradalom és szabadságharc ügye már lényegében elbukott.

Az áldozatok száma november 4-én a fővárosban 135 fő. A KSH 1957. januári jelentése szerint az októberi 23. és január 16. közötti események embervesztesége országos viszonylatban 2652 fő (Budapesten 2045) volt, és 19 226 személy (Budapesten 16 700) sebesült meg.

A szovjet veszteségekről 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51-en eltűntek.

A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ bizalmas adatai szerint 453 főt végeztek ki. Az 1956-os Intézet 340 ember kivégzéséről tud az 1956-os forradalommal kapcsolatban (Rainer M. János, 2006.10.16.)

1958-ban bírósági ítéletet követően veszítették életüket: Nagy Imre, Maléter Pál; Gimes Miklós; Losonczy Géza és Szilágyi József.