Elkezdődött Esterházy János boldoggá avatási pere

Esterházy János a rádió mikrofonja előtt. - A kép forrása: korkep.sk

Marek Jędraszewski, a Krakkói Fő-Egyházmegye érseke Paweł Cebula minoritát nevezte ki Esterházy János boldoggá avatási perének posztulátorának.

Esterházy János – A kép forrása: hu.wikipedia.org

Isten szolgája Esterházy János vértanú a magyar kisebbség jogainak szószólójaként kapcsolódott be a politikai életbe az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után, 1918 novemberében Csehszlovákia részévé vált felvidéki területeken. Az Országos Keresztény Szocialista Párt elnökeként bekerült a csehszlovák parlamentbe. Kapcsolatai és családi összeköttetései segítségével – apai ágon magyar, anyai ágon lengyel arisztokrata család leszármazottja volt – a második világháború idején segítette a Szlovákián, majd Magyarországon és Románián át nyugatra menekülő lengyeleket. A lengyel menekülteknek nyújtott segítségéért Lengyelország köztársasági elnöke, Lech Kaczyński posztumusz Polonia Restituta Érdemrenddel tüntette ki. A háború idején Esterházy folyamatosan segítette a szlovákokat és a zsidókat is, 1942-ben pedig a zsidók deportálása ellen szavazott a szlovák parlamentben. A háború után a szovjet titkosszolgálat szibériai kényszermunkára ítélte. Három év múlva visszaküldték, mivel időközben a csehszlovák kormány a németekkel való együttműködés vádjával halálra ítélte. A közvélemény nyomására végül az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 1957-ben a Mirovi Börtönben hunyt el. Testét egy közös sírveremben temették el. Földi maradványait halála után hatvan évvel találták meg. 2017 szeptemberében Marek Jędraszewski krakkói érsek részt vett Esterházy János újra-temetésén. 2018 márciusában a lengyel főpásztor a Magyar Parlament épületében Esterházy-díjat vett át. Ugyanebben a hónapban Marek Jędraszewski bejelentette, hogy a Krakkói Fő-Egyházmegye kész lefolytatni Esterházy János boldoggá avatási perét. Júliusban a területileg illetékes csehországi Olomouc érseke lemondott hatásköréről, és felkérte a krakkói érseket a további ügyintézésre. A Szentek Ügyeinek Kongregációja 2018. november 20-án adta ki az úgynevezett Nulla Osta jóváhagyást, amely lehetővé tette a vértanú boldoggá avatási eljárásának elindítását. Esterházy Jánost ettől kezdve megilleti az Isten szolgája cím, és a hívek már most kérhetik közbenjárását. Rövid időn belül felállítják azt a két magyar, egy szlovák és egy lengyel szakemberből álló történelmi bizottságot, amely Esterházy János életét és munkásságát fogja tanulmányozni a fennmaradt dokumentumok alapján. A teológusok megvizsgálják Isten szolgája írásos hagyatékát a keresztény hit és erkölcs szempontjából. A vizsgálatok befejezése után az aktákat továbbítják, Rómába. Paweł Cebula OFM Conv atya, a boldoggá avatási per posztulátora megbízása után így nyilatkozott: 1991 óta élek Magyarországon, és már évekkel ezelőtt megismertem Esterházy János alakját. Olyan embernek ismertem meg, aki elsősorban keresztény volt, és csak azután politikus, apa és férj. Első helyen volt az életében az evangélium, ennek köszönhetően tudta szeretni az embereket nemzeti hovatartozásuktól függetlenül. Marek Jędraszewski krakkói érsek azt nyilatkozta: „Esterházy János utolsó leheletéig arról tanúskodott, hogy ami igazán fontos, az Krisztus keresztje; ami egyesít minket, az a keresztény hit; amit a leginkább tennünk kell, az az, hogy szeretjük egymást. Mindenkinek eszerint kellene élnie, a keresztény ember számára természetes kell, hogy legyen. Olyan ember ő, aki egyesít minket – a magyar, a szlovák és a lengyel nép történelmének szimbolikus alakja.” (Forrás: Krakkói Fő-Egyházmegye – Magyar kurír katolikus hírportál)

Esterházy János (1901-1957előkelő főnemesi családból származott. Az apja korán meghalt, János ekkor négyéves volt, anyja két testvérével együtt özvegyen nevelte. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a Trianoni Békediktátummal Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Budapesten járt gimnáziumba és a Kereskedelmi Akadémiára, később a saját birtokán gazdálkodott. Felesége Serényi Lívia grófnő, a házasságból két gyerek született, János és Alice. – Esterházy 1931-ben a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, ez a Népszövetség az Egyesült Nemzetek elődje. 1932-ben az Országos Keresztény Szocialista Párt elnöke lett. Az 1935-ös választásokon, Kassán bekerült a Csehszlovák Parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. Az első parlamenti beszédében azt mondta: „Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a Csehszlovák Kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat“. – 1936. június 21-én az Érsekújvári Magyar Pártok Kongresszusán az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Esterházy János visszautasította Beneš ajánlatát, hogy miniszter legyen a Csehszlovák Kormányban. Politikai célja a Trianoni Békediktátum revíziója volt. Ebben támogatást kapott a Magyar Kormánytól, így például a munkáját közvetlenül segítette Andorka Rudolf prágai, később madridi magyar katonai attasé. Többször találkozott a brit misszió vezetőjével, Lord Runcimannal. A magyar képviselők memorandumban követelték a wilsoni alapelvek betartását. Esterházy János tárgyalásokat folytatott Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban. Azt a Magyar Kormány által kidolgozott programot támogatta, ami egész Szlovákia Magyarországhoz való visszacsatolását tartalmazta. Esterházy a komáromi tárgyalásokon is részt akart venni, ahol az új csehszlovák-magyar határokról tárgyaltak, de a csehszlovák delegáció vezetője, Jozef Tiso ezt megakadályozta. – Esterházy János, mint Kassa képviselője, 1938 novemberében üdvözölte Horthy Miklóst, megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Esterházy, mint a szlovák parlament képviselője, 1942. május 25-én tartózkodott a szlovákiai zsidóság kitelepítéséről szóló szavazástól. Ebben nem volt egyedül, mert ezt a törvényt nem szavazta meg Martin Sokol, a Parlament elnöke és Pavel Čarnogurský képviselő sem. Már a szavazást megelőző napon a nyitrai Hlinka-gárdisták fogadásokat kötöttek Esterházy János várható állásfoglalásáról az elkövetkező szavazás során. Tudatában voltak, hogy e szavazás politikai precedens értékű lehet: amennyiben gróf Esterházy János megszavazza egy kisebbség kihurcolásának elvi lehetőségét, úgy lehetővé teszi, hogy akármikor egy hasonló törvény kerülhessen a magyar kisebbséget érintően a Parlamenti padokra. Ez a politikai öngyilkossággal lett volna egyenlő. A szlovák sajtó kereszttüzébe került. A sajtótámadásokra Esterházy azt válaszolta: „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. … „Én ellenben, mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény, és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom”. – Esterházy János 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. A rövid időre internálták, majd miután innen kiszabadult, a német GESTAPO kereste. A szovjet megszállás után ismét internálták, de 12 nap után elengedték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével tárgyalt, és szóvá tette a magyarok üldözését. Gustav Husak utasítására megint letartóztatták és átadták a szovjet hatóságoknak. Egy évig Moszkvában a Lubjanka Börtönben tartották fogva, és tíz év kényszermunkára ítélték. A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben egy tárgylással halálra ítélte. 1949-ben a Szovjetunió kiadta Csehszlovákiának, de elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglani börtönbe zárásra ítélték. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. 1957 márciusában hunyt el a Mirovi Börtönben. (A történeti visszatekintést a közismerté vált adatok alapján szerkesztette a KPE szakértője).