Ma, amikor csúcsra jár az Európai Unió a környezetvédelem és fenntarthatóság kérdésében, mi csak egy apróságra szeretnénk a Tisztelt döntéshozók figyelmét felhívni.
Pár éve született egy egyezség a mobilkészülékek töltőivel és akkumulátoraival kapcsolatosan, ami arról szólt, hogy fenntarthatóvá kell tenni, tehát a töltő bármilyen márkához jó legyen, ne kelljen mindig új és ne szaporítsuk az amúgy is töménytelen mennyiségű elektronikai hulladékot. Ez megvalósulni látszott, ám manapság ismét a töltők lázában élünk, mert ha valakinek kell és nincs nála a sajátja, ember legyen a talpán, amíg talál valakit, akinek pont olyan csatlakozója van, mint az övé.
Hmmm….
Az akkumulátorok meg már nem cserélhetők, vagy csak pont olyan áron, mint amennyibe egy új készülék is kerül.
Tehát a fenntarthatóság jegyében nem javítható, nem cserélhető!
Miért nem foglalkoznak a szakavatottak – bokros teendőik mellett – ezzel a kérdéssel? Vagy az intézményeikben nem észlelik ezt a problémát? Vagy olyan jól megy a rendszer, hogy ez nem fontos?
Alapvető érdekünk a különleges és/vagy káros anyagok – fémek, stb. – felhasználásának csökkentése, de amíg csak használjuk és a szemetet termeljük, addig felmerül a kérdés a környezetvédelmi „kvóták” hol állnak helyt? Kinek kell megfizetni? A gyártónak, vagy a felhasználónak?
Tisztelettel várjuk válaszukat.
PI
KPE
