Most zárul Magyarországon a 89-ik ünnepi könyvhét. (1957-ben nem tartották meg a könyv ünnepét.)
Önmagában már ez is elismerésre méltó, hogy évtizedeken keresztül sor kerül a nyomtatott betű megünneplésére, de talán még ennél is jelentősebb, hogy nálunk ez nem csupán formalitás, valódi tartalmat is jelent.
A magyarországi és a határon túli kiadók több, mint 300 könyvet adtak ki és hoztak el a Budapesten és számos vidéki városban megrendezett vásárokra.
A szerzőket és a címeket áttekintve úgy érzem, hogy az óvodásoktól az aggastyánokig minden korosztály kedvére válogathatott és a szakkönyvek iránt érdeklődőket is széles kínálat várta.
Gyakorlatilag egyidejűleg az egyházi kiadók is számos korábbi és új művet jelentettek meg, sőt ezen néhány nap folyamán kedvezményes vásárlásra is lehetőség nyílt.
A változó időjárás ellenére a dedikáló szerzők is és az olvasók is kitartónak bizonyultak, így mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy még mindig van igény a papíron nyomtatott olvasnivalóra.
A Polgári Kisgazdák személyes tapasztalatból, avagy a szülők, nagyszülők elbeszéléséből tudják azt, hogy a legeldugottabb falvakban és tanyákon is minden háznál volt az elengedhetetlen Biblián kívül is, legalább néhány olyan könyv, melyet a hosszú téli estéken a pislákoló petróleumlámpa, vagy gyertya fénye mellett olvastak, sőt felolvastak az emberek. Több lett a szabadidő, nagyobb lett a választék és több a fény, használjuk ki ezen lehetőségeket.
Dr. Bakos Zoltán