Az ukrajnai háború és a bevándorlás adott lendületet az európai konzervatív pártoknak, ami erőteljes változásokat, átalakulást indított el ezekben a formációkban, de átrendezte a politikai erőviszonyokat is – írja nyomtatott lapszámának összeállításában a Le Figaro.
A lap rámutat: az úgynevezett szélsőjobboldali mozgalmak, mint például Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Olasz Testvérek pártja, normalizálódtak a hatalom gyakorlásával. Európában megszaporodtak a radikális jobboldali és a konzervatív pártok részvételével létrejött kormánykoalíciók – írja a lap. Hozzáteszi:
„a baloldali kormányokat koalíciós partnereik jobbra húzzák”.
Ez a 2024-es európai választásokon megváltoztathatja a kontinens politikai arculatát – vonja le a következtetést a Le Figaro.
Megdőltek a tabuk
Számos skandináv országban sorra dőlnek meg azok a tabuk, amelyek korábban megakadályozták az eltérő utakat járó jobboldali pártok közös kormányzását. Norvégiában a bevándorlásellenes Haladás Párt 2020-ig koalíciós partnerként kormányzott együtt a konzervatívokkal – sorolja a francia konzervatív lap.
Hozzáteszik: Svédországban a jobboldal a bevándorlást szintén elutasító Svéd Demokraták támogatásával kormányoz.
Abban a skandináv régióban, amelyet sokáig a szociáldemokrácia bástyájának tekintettek, mára a radikális jobboldal vált meghatározóvá
– foglalja össze a Le Figaro. A lap arra is kitér, hogy Dániában még a szociáldemokrata miniszterelnök, Mette Frederiksen is a jobboldal felé hajlik.
Olaszországban viszont Giorgia Meloni, aki korábban oroszbarát álláspontjáról és a szankciók ellenzéséről volt ismert, már 2022 februárjában látványos fordulatot hajtott végre: támogatja az ukránokat, és habozás nélkül a többségi nyugati állásponthoz igazodott.
A háború fékező hatása
Donald Trump híveinek 2021. január 6-i washingtoni Capitolium elleni ostroma elidegenítette a volt amerikai elnök európai támogatóinak egy részét – teszi hozzá a lap.
Mélyebb szinten viszont a bevándorlás a jobboldal politikai átalakulásának fő mozgatórugója – mutat rá a Le Figaro.
Mivel a bevándorlást az európai lakosság többsége elutasítja, ez a hagyományos pártokat, sőt a szociáldemokratákat is, hogy ennek megfelelően alakítsák politikájukat, emellett a bevándorlás a radikális jobboldali mozgalmakat pedig arra kényszerítette, hogy a bevándorlás mellett most más témákkal is foglalkozzanak, lévén, hogy ez a probléma most már nem csak az ő retorikájukban szerepel.
Különös házasságok
Mindez megnyitotta az utat a sokáig természetellenesnek tartott koalíciók előtt.
„Svédországban ma már mindenki a bevándorlás ellen van.
Így a radikálisabb jobboldalhoz sorolható Svéd Demokraták és más konzervatív pártok már nem korlátozhatják a diskurzusukat a bevándorlásra, így például gazdasági programokat is alkotnak” – magyarázta a lapnak Thibault Muzergues politológus.
A dán miniszterelnök a szélsőjobboldal nyomására nagyon szigorú bevándorlási politikát folytat. Finnországban a koalíciós tárgyalások a bevándorlás kérdésén alapulnak.
Giorgia Meloni a bevándorlás, valamint a társadalmi és erkölcsi kérdések terén ugyanolyan határozott maradt, mint korábban. „A jobboldali pártok a választók igényeire reagálva erre a kérdésre helyezik át a hangsúlyt, míg a baloldaliak veszítenek a befolyásukból” – jegyzi meg Marc Lazar történész, olasz belpolitikai szakértő. Szerinte a bevándorlás a lakosság újabb rétegeinek szimpátiáját kelti fel a radikális jobboldal irányában.
A lap úgy látja, a bevándorlásellenesség Franciaországban is a népszerűség egyik záloga lehet:
húsz év alatt 18 százalékról 42 százalékos lett a migrációt elutasító Marine Le Pen pártjának támogatottsága.
S elég volt néhány hónap ahhoz, hogy egy újságíró, Éric Zemmour a szavazatok 7 százalékát szerezze meg a francia elnökválasztásokon – sorolja a Le Figaro. A lap által megszólaltatott, egyértelműen liberális-baloldali látásmódot képviselő szakértők az általuk posztpopulizmusnak nevezett jelenség kapcsán egyfajta radikális jobboldali európai fordulat okait vizsgálják – ám ennek bekövetkeztét nem látják valószínűnek.
Forrás: hirado.hu
