Egyre jobban terjed a rovarfehérje a takarmányozásban

Fotó magro.hu

A haszonállatok takarmányozása során egyre gyakoribb igény a szójadara és a halliszt más fehérjékkel történő helyettesítése. A helyettesítést tekintve, a szarvasmarha szivacsos agyvelőgyulladása kapcsán hozott rendeletek tiltják, vagy jelentősen korlátozzák az állati eredetű takarmányok felhasználását a haszonállatok takarmányozásában. Ezért egyre nagyobb az érdeklődés a rovarliszt felhasználására a szójadara és a halliszt teljes vagy részleges kiváltása céljából.

Előrejelzések szerint 2050-re a Földön 9 milliárdnál is többen élnek majd, amihez még nagyobb mennyiségű élelmiszerfelvétel társul majd, amit – az emelkedő életszínvonal hatására – fokoz az ázsiai országok egyre nagyobb érdeklődése az állati eredetű húsok iránt.

Becslések szerint 2050-re a Földön 70 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség, így a hústermelés várhatóan 50 százalékkal megnő majd a következő harminc évben,párhuzamosan azzal a kedvezőtlen folyamattal, melynek során csökken a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek aránya.

 

További probléma, hogy a két legfontosabb fehérjeforrás, a szója- és a halliszt ára időnként jelentősen megemelkedik, illetve kiszámíthatatlanul hullámzik, különösen a halliszt esetében. A szóját emellett a GMO miatt is kockázatosnak tartják.

Így jutottak el a kutatók a rovarfehérjéhez, főként, hogy a rovarok tenyésztése jóval kisebb ökológiai lábnyommal jár.

A tápanyag tartalom, illetve a kémiai összetétel tekintetében az úgynevezett full-fat szója, az extrahált szójadara és a halliszt értékei között nagy a szórás, közöttük az egyik legfontosabb tényező a sótartalom, ami nagy mennyiségben kedvezőtlen.

A rovarokból készült lisztek összetételük alapján kiválóan alkalmasak a szójadara és a halliszt helyettesítésre, ráadásul üzemszerűen, kellő mennyiségben előállíthatóak. Ehhez olyan rovarokat célszerű választani, amelyek olcsó szerves mellékterméken nagy mennyiségben nevelhetők, automatizált módszerrel előállíthatók, és élelmiszer-biztonság szempontjából is megfelelőek. Az ezekből készült rovarliszteket elsősorban olyan állatfajok takarmányozásában használhatják jól fel, amelyek mindenevők, tehát szabadon tartva ma is fogyasztanak különböző állati eredetű táplálékot.

Az engedély megadásával kapcsolatban azonban több ellentmondás is tapasztalható.

A rovarok új takarmányforrásként történő hasznosítása érdekében egy nagy kutatási programot finanszíroz jelenleg az Európai Unió, de a takarmányozási célú felhasználást csak a halaknál engedélyezte. Ugyanakkor Ausztráliában, Mexikóban és Kínában a rovar hagyományos takarmány, nem kell engedélyeztetni. Kanadában viszont eddig csak a fekete katonalégy baromfitakarmányban történő felhasználását engedélyezték.

A szabad tartás során különleges, magas áron értékesíthető hús kerül a piacra, miközben az így tartott baromfi állomány, ki tudja, milyen eredetű rovarokat csipeget fel. A disznók a talajt túrva szintén hozzájutnak talajlakó állatokhoz, pajorokhoz. Ugyanakkor a szabályok az ellenőrzött körülmények között előállított rovarlisztekkel történő etetést viszont tiltják.

Ráadásul Európa több országában legálisan kaphatók rovarok, rovarlisztek és belőlük készült élelmiszerek. Takarmányozási célra számos rovar, rovarlárva vagy báb található az engedélyezett listán.

A rovarok, rovarlisztek közvetlen élelmezési és takarmányozási haszna mellett emellett fontos szerep juthat a szerves melléktermékek – például a trágya – hasznosításában, lebontásában is. A rovarok hidegvérűek, ezért hatékonyan képesek az alacsony minőségű biohulladékot – vagyis különböző élelmiszermaradékot – magas minőségű fehérjévé alakítani.

Tehát mint látható, rengeteg kérdés övezi még a rovarfehérje felhasználását az állati takarmányozásban, ugyanakkor a szabályozóknak minél előbb közös álláspontra kell jutniuk, mert a rovarfehérje felhasználása az emberiség stabil élelmiszerellátása érdekében egyre kevésbé lesz megkerülhető.

Forrás: Magyarmezőgazdaság.hu, origo.hu