Öt hét múlva szövetségi választást tartanak Németországban, amelynek eredményeképpen kiderül ki lesz a 16 év után leköszönő Angela Merkel utódja. Jelen cikksorozatunkban sorra vesszük a választáson induló valamennyi párt történetét, ideológiai irányultságát és szavazói bázisát, külön kitérve a lehetséges koalíciókra és választási programokra. Elsőként azt a két politikai tömörülést mutatjuk be, amelyek a második világháborút követően kormányzó erőként voltak képesek vezetni Németországot: a CDU/CSU-szövetséget és az SPD-t. A két politikai nagyágyú párharca mostanra különösen kiélezetté vált, a Forsa legfrissebb felmérése szerint ugyanis az SPD megelőzte riválisát, amelyre 2006 óta nem volt példa.
Németország domináns kormánypártjai
A fenti állítás első pillantásra túlzónak tűnhet ugyan, tény viszont, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) a második világháborút követő korszak kétharmadában állt Németország élén. Bár két külön pártról beszélünk, de gyakorlatilag létrejöttük óta frakciószövetségben működnek együtt. Ennek megfelelően a CDU képviseli a pártszövetséget Németország valamennyi tartományában, kivéve Bajorországban, amely a CSU-nak van fenntartva.
MINDEZEK ELLENÉRE A KÉT PÁRT KÉPVISELŐI A BUNDESTAGBAN UGYANABBA A FRAKCIÓBA ÜLNEK BE.
Az 1949-es választásokat követően a CDU/CSU vált Németország vezető pártszövetségévé, amelyet olyan személyek neve fémjelez, mint Konrad Adenauer vagy Ludwig Erhard. Ezen időszak alatt esett meg az úgynevezett német gazdasági csoda is, amelynek köszönhetően a CDU/CSU-nak sikerült egyedül abszolút többséget szerezni a Bundestagban, amire azóta sem volt példa. A CDU-hoz köthető továbbá a német-amerikai szövetség megkötése és az európai integrációs folyamat megindítása is.
A hatvanas években azonban megkopott a népszerűségük, amelyben szerepet játszottak a kor diákmozgalmai és a pártszövetség egyes politikusainak náci múltja. A CDU/CSU 1982-ben tért vissza a hatalomba Helmut Kohl vezetésével, akinek kancellársága 16 éven át tartott. A CDU/CSU kormányzása alatt valósult meg a német újraegyesítés, amely az egekbe repítette a pártszövetség népszerűségét.
AZ ÚJ KELETI TARTOMÁNYOK FELZÁRKÓZTATÁSÁNAK AZONBAN ISZONYATOS GAZDASÁGI ÁRA VOLT, RÁADÁSUL A MUNKANÉLKÜLISÉG IS MEGUGROTT.
A párt renoméját továbbá rombolta a kilencvenes években kirobbant korrupciós és kampányfinanszírozási botrányok sorozata, amelynek eredményeképpen 1998-ban kiszorultak a hatalomból.
Az ellenzéki évek 2005-ig tartottak, amikor Angela Merkel győzelemre vezette pártját és Németország első női kancellárja lett. A most négy ciklus után leköszönő Merkel kormányzása egyértelműen a CDU egyik legsikeresebb időszakaként vonul be a történelembe, amelyről alábbi cikkünkben írtunk részletesen. Merkel utódjának Armin Laschet CDU-elnököt, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány miniszterelnökét szánja a pártszövetség, miután szoros küzdelem eredményeképpen sikerült megszereznie a jelöltséget Markus Söder CSU-elnök és bajor kormányfővel szemben. Laschet alacsony népszerűségi mutatói azonban továbbra is gondot jelentenek a CDU/CSU-nak, amely a választás kimenetelét is befolyásolhatja.
A CDU hagyományosan egy kereszténydemokrata párt, amely társadalmi kérdésekben konzervatív, a gazdaság tekintetében pedig liberális, piacpárti értékeket vall. Ez a definíció ugyanúgy a CSU-ra is igaz, jóllehet a bajor testvérpárt konzervatívabb a CDU-nál szociális téren vagy a rendvédelem vonatkozásában, gazdasági értelemben azonban nagyobb hangsúlyt fektet a szolidaritásra. A Merkel-korszak ugyanakkor pont ebben az értelemben hozott változást, megvalósult ugyanis a CDU célzott középre tolása, amelyet a párt egyszavas jelmondataként használt „Mitte”, azaz közép is tükröz. Ez sok esetben szakítást eredményezett a párt hagyományos irányvonalával, például a melegházasság legalizálásának, az atomerőművek leszerelésének, vagy a menekültek kezdeti befogadásának képében.
ENNEK HATÁSÁRA A CDU AZ UTÓBBI ÉVEKBEN EGY MARKÁNSAN KONZERVATÍV PÁRTBÓL EGY GYŰJTŐPÁRTTÁ VÁLT.
Szavazói bázis
A CDU/CSU szavazói általában a 60 év fölötti korosztályból kerülnek ki, többségük aktív templomba járó és inkább a vidéki régiókban él, nem pedig a nagyvárosokban. A CDU emellett rendszerint népszerű a kisvállalkozók és az alsó- vagy középfokú iskolai végzettségűek körében.
Lehetséges koalíciók
A CDU hagyományos koalíciós partnerének a liberális FDP tekinthető, az utóbbi években azonban a két párt nem rendelkezett elegendő mandátummal, hogy egy kétpárti koalíció reális legyen köztük. Az SPD-vel is kormányozták már az országot négy nagykoalíciós kormány formájában, ez azonban mára, főleg az SPD számára igen terhessé vált. Az ideológiai különbségek ellenére a CDU-nak a Zöldekkel is konstruktív a viszonya. Ezt jól mutatja az úgynevezett „pizzakapcsolat”, ami azt jelenti, hogy hosszú évek óta havi egyszer találkozik a Zöldek vezetője és a CDU valamelyik vezetője. A legfrissebb mérések azonban azt mutatják, hogy csupán két párt összefogása nem biztosítana elegendő mandátumot a kormánytöbbséghez.
EBBEN AZ ESETBEN KÉT KOALÍCIÓ KÉPZELHETŐ EL CDU-S VEZETÉSSEL: EGY ÚGYNEVEZETT NÉMETORSZÁG-KOALÍCIÓ AZ UNIÓPÁRTOK AZ SPD ÉS AZ FDP RÉSZVÉTELÉVEL, VAGY EGY JAMAICA-KOALÍCIÓ AZ UNIÓPÁRTOK, A ZÖLDEK ÉS AZ FDP KÖZÖTT.
Utóbbi kapcsán egyszer már majdnem egyezség született a 2017-es választásokat követően, amelyet végül az FDP távolmaradása torpedózott meg.
Főbb programpontok
- Külpolitika: A CDU/CSU erősebb német szerepvállalást szeretne látni az EU, a NATO, valamint az ENSZ működésében. Kína kapcsán, amely Németország legfontosabb kereskedelmi partnere az EU után, kijelentették, hogy törekedni kell a kooperációra, de elismerték, hogy a transzatlanti partnerekkel közösen határozottan fel kell lépni az utóbbi évek kínai előretörésével szemben. Ami Oroszországot illeti, az uniópártok céljai között szerepel a kelet-ukrajnai harcok lezárása és a Krím jogi státuszának rendezése. Emellett a CDU/CSU világossá tette, hogy nem támogatja Törökország felvételét az EU-ba.
- Klímakérdés: A CDU/CSU mindig is óvatosan közelítette meg a klímaváltozást a radikális intézkedések népszerűtlen természete és a német iparra gyakorolt hatás miatt. Ennek megfelelően eddig igyekeztek egyensúlyozni a szükséges klímavédelmi eszközök és a gazdasági racionalitás között, amelyet programjuk is tükröz. Bár a pártszövetség már korábban elkötelezte magát a klímasemlegesség 2045-re történő elérése mellett, a választási program kevés konkrétumot tartalmaz ennek kapcsán. Az biztos, hogy a CDU/CSU nem támogatja a dízelautók betiltását és új sebességkorlátozás bevezetését az autópályákon. Ehelyett ösztönöznék a szintetikus, hidrogénalapú üzemanyagok használatát, továbbá növelnék a vasúti és a vízi útvonalak szerepét a teherszállításban.
- Gazdaság: Az uniópártok kijelentették, hogy nem áll szándékukban adót emelni, viszont amint a járványhelyzet engedi, vissza akarnak térni a költségvetési fegyelem politikájához. Hasonlóan ideiglenes állapotnak tartják a közös európai kötvénykibocsátási programot, amelyet álláspontjuk szerint a pandémia végeztével le kell állítani. Emellett csökkenteni akarják a vállalkozásokat terhelő bürokráciát, valamint felpörgetni a gazdaság digitalizációját, amely többek közt egy egész országra kiterjedő 5G hálózatban öltene formát 2025-re.
- Rendvédelem és bevándorlás: A CDU/CSU határozottabb fellépést szorgalmaz a rendvédelem terén, amely több köztéri kamerát, testkamerát és arcfelismerő rendszert jelentene. A bevándorlást érintő szabályok kapcsán sem terveznek lazítani, hangsúlyozzák továbbá, hogy azoknak, akiknek a menedékkérelmét elutasították mielőbb el kell hagyniuk Németországot.
A nagy múltú szocdemek
Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) a legnagyobb múltra visszatekintő politikai tömörülés az országban, amelyet 1875-ben alapítottak. A 20. század első évtizedeiben a párt egyfajta olvasztótégelyként egyszerre tudott soraiban mérsékelt baloldali, szakszervezeti és kommunista irányultságú tagokat. Az első világháborús német vereség és Németország Kommunista Pártjának 1919-es megalakulása után a mérsékelt irányvonal vált dominánssá, az SPD adta például az ország első köztársasági elnökét is Friedrich Ebert személyében. A párt az 1933-as náci hatalomátvétel után azonban illegalitásba kényszerült, több tagját kivégezték vagy koncentrációs táborba zárták.
AZ SPD A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐEN KAPCSOLÓDOTT BE ÚJRA A POLITIKAI ÉLETBE, ELEINTE KATEGORIKUSAN ANTIKAPITALISTA PROGRAMMAL, AMELY AZ ÉVEK ALATT SOKAT MÉRSÉKLŐDÖTT, OLYANNYIRA, HOGY 1966-BAN NAGYKOALÍCIÓS KORMÁNYT ALAKÍTOTTAK A KONZERVATÍV CDU-VAL.
A pártnak végül sikerült legyőznie a CDU-t az 1969-es választáson, így Willy Brandt személyében SPD-s kancellárja lett Németországnak. Brandt elsősorban a kelet-európai kommunista országokkal fenntartott viszony normalizálását célzó Ostpolitik révén tett szert nemzetközi elismerésre, amelyért Nobel-békedíjat is kapott. Brandtot a szintén SPD-s Helmut Schmidt váltotta a kancellári székben, őt követően azonban hosszú évekre ellenzékbe kényszerültek és csak Gerhard Schröder 1998-as győzelmét követően tértek vissza a hatalomba az akkor dívó harmadikutas politikával. Ennek jegyében dolgozták ki az Agenda 2010 programot, amely a munkaerőpiac liberalizálását tűzte ki célul. Ezen intézkedések lényegesen átformálták a párt arculatát, amely piacpártibb pályára tért, Schröder 2005-ös választási vereségét követően pedig újra koalícióra lépett a CDU-val.
AZ SPD UTÓBBI ÉVEIT AZONBAN A FOLYAMATOS HÁTTÉRBE SZORULÁS HATÁROZTA MEG, A LEGFONTOSABB KAMPÁNYÍGÉRETEIKET ÁTVETTE A SZINTÉN KÖZÉPRE TOLÓDOTT CDU, ÍGY SOKAN ÚGY VÉLTÉK, HOGY AZ SPD ELVESZÍTETTE KARAKTERÉT.
Ideológiai háttér
Baloldali pártként az SPD fő profilja mindig is a szociális politika volt, régi céljuk volt például a minimálbér bevezetése, amely egészen 2014-ig nem létezett Németországban, de döntően az SPD követelése nyomán fogadott el a Merkel-kabinet női kvótát a tőzsdén jegyzett cégeknél, illetve korlátozták a lakástulajdonosok jogát az albérlet céljából kiadott lakások bérleti díjának növelésére. A schröderi évek alatt bevezetett munkaerőpiaci reformok okán elvesztett szavazókat a 2017-es választáson Martin Schulz, volt EP-elnök jelölésével kívánták visszanyerni, aki a társadalmi újraelosztás és az adórendszer reformjának ígéretével kampányolt. Ennek ellenére a párt történetének legrosszabb eredményét érte el a voksoláson, végül pedig hosszas huzavona után ismét koalícióra lépett a CDU-val. Mélyrepülésük azonban tovább folytatódott, a 2019-es EP választáson katasztrofálisan szerepeltek és a közvélemény-kutatásokon is a Zöldek mögé, a harmadik helyre szorultak.
A 2021-ES VÁLASZTÁSOKRA RÁFORDULVA AZONBAN AZ UTÓBBI HETEKBEN MEGLEPŐEN LÁTVÁNYOS ERŐSÖDÉS LÁTHATÓ AZ SPD-NÉL, AMELY EGYES MÉRÉSEK SZERINT A CDU-T IS BEÉRTE. A FORSA LEGÚJABB MÉRÉSE SZERINT RÁADÁSUL AZ SPD MEGELŐZTE A CDU/CSU-T, AMIRE 2006 ÓTA NEM VOLT PÉLDA.
Ez pedig döntően kancellárjelöltjük, a jelenlegi pénzügyminiszter Olaf Scholz személyes népszerűségének köszönhető, amely kapcsán alábbi cikkünkben írtunk részletesen. Bár Scholz egyértelműen a párt mérsékelt szárnyához tartozik, az SPD hagyományos táborát is meg akarja nyerni olyan ígéretekkel, mint az óránkénti minimálbér 12 euróra történő emelése.
Szavazói bázis
Az SPD hagyományosan a munkásosztály és a szakszervezetek pártjának tekinthető, a párt Schröder alatt megindult jobbra tolódása miatt azonban számos baloldali érzelmű szavazó pártolt el a szociáldemokratáktól. A párt ugyanakkor továbbra is erős bástyákkal rendelkezik a sűrűn lakott nyugatnémet ipari területeken, mint a Ruhr-vidék, de ez Hessen és Alsó-Szászország tartományokra is igaz.
Lehetséges koalíciók
Az SPD már számos koalícióban vett részt, vezetett kormányt a Zöldekkel és a liberális FDP-vel is közösen, de a CDU-val is kisebbik koalíciós partnerként. Felsorolt pártok közül az FDP-vel van legkisebb esély az együttműködésre ideológiai ellentétek okán, de egy újabb nagykoalícióhoz sem fűlik a foga a pártnak. A Zöldek alkalmas koalíciós partnerek lehetnek, de kérdéses, hogy a két pártnak együtt lenne-e elegendő mandátuma a parlamenti többséghez.
HÁROMPÁRTI EGYÜTTMŰKÖDÉS ESETÉN SZÓBA JÖHET AZ ÚGYNEVEZETT KÖZLEKEDÉSI LÁMPA KOALÍCIÓ AZ SPD, AZ FDP ÉS A ZÖLDEK RÉSZVÉTELÉVEL, ILLETVE ELMÉLETBEN EGY SPD, ZÖLDEK ÉS LINKE KÖZÖTTI ÖSSZEFOGÁS IS ELKÉPZELHETŐ, BÁR ERRE IGEN KIS ESÉLY VAN.
Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a radikális baloldali Linke-vel tartományi szinten ugyan együttműködik az SPD, az azonban nem valószínű, hogy ez szövetségi szinten is érvényes lenne, ráadásul az sem biztos, hogy a Linke-vel együtt egyáltalán meglenne a szükséges többség.
Főbb programpontok
- Külpolitika: Az SPD egy sokkal önállóbb EU kialakítását szorgalmazza az Egyesült Államoktól való függés lazítása céljából, emellett nem támogatja a 2%-os GDP-arányos védelmi ráfordítás vállalását a NATO irányába. Kína vonatkozásában az SPD is fontosnak tartja a párbeszéd fenntartását, de bírálták a kínai kormány által elkövetett jogsértéseket. Oroszország kapcsán a CDU/CSU-hoz hasonlóan az SPD is a konstruktív párbeszéd pártján áll, amely reményeik szerint megnyitja a kaput az ukrajnai konfliktus deeszkalációja előtt és ezt követően lehetővé teszi az Oroszország elleni szankciók fokozatos feloldását.
- Klímakérdés: Az SPD láthatóan nagyobb hangsúlyt fektet a klímakérdésre, mint az uniópártok. Ennek ellenére a szocdemek ugyanúgy 2045-re tervezik elérni a klímasemleges állapotot. Álláspontjuk szerint az ország ökológiai lábnyomának csökkentésével párhuzamosan ügyelni kell arra, hogy új munkahelyeket hozzanak létre és támogassák azokat a közösségeket, ahol a környezetbarát technológiára való átállás miatt sokan elveszítették az állásukat. A klímaváltozás kapcsán kijelenthető, hogy az SPD támogatja az állami beavatkozást, de csak korlátozott mértékben, így a piaci megoldásokra hagyatkozó CDU/CSU és az FDP, valamint a radikális állami szerepvállalást követelő Zöldek között helyezkedik el.
- Gazdaság: Az SPD a minimálbér mellett emelné a vagyonosabb rétegek adóterheit is, amelynek jegyében a tervek között szerepel a vagyonadó visszavezetése a legtehetősebbek esetében. A párt ezzel párhuzamosan adókedvezményben részesítené az alacsony és közepes jövedelmű háztartásokat, széleskörű adócsökkentésre azonban nem készülnek. Az SPD a CDU-val ellentétben lazítana a szigorú költségvetési politikán és felpörgetné az állami beruházásokat és költéseket, de nem tervezi átlépni a német alkotmányba foglalt adósságplafont. Emellett kibővítenék a munkanélküli segélyezési rendszert, valamint kivezetnének több olyan intézkedést, amelyet még a Schröder-kormány léptetett érvénybe a munkaerőpiac liberalizációjának jegyében. Az SPD továbbá növelné a kutatásra és fejlesztésre fordítandó állami forrásokat és az induló vállalkozásoknak nyújtandó kedvezményes hiteleket. Ami Európát illeti, a párt a CDU-val ellentétben nem utasítja el a közös adósságból finanszírozott beruházási programok folytatását.
- Rendvédelem és bevándorlás: Az SPD az európai rendszer reformjára szólít fel a bevándorlás kapcsán, amelynek célja az lenne, hogy minden tagállam vegyen részt a menekültek elhelyezésének mechanizmusában. A párt fontosnak tartja a legális migrációs útvonalak kialakítását és elutasítja a deportálást olyan országokba, ahol a kiutasítottakat veszély fenyegeti. Emellett nagy hangsúlyt fektetnének az országba érkezők integrációjára.
Palkovics Máté, portfolio.hu
