Bár a szén-dioxid forrásnál történő leválasztása vagy a légkörből való eltávolítása jó ötletnek tűnhet a kibocsátás csökkentése szempontjából, a magas költségek, illetve a szén-dioxid tárolásával kapcsolatos kihívások gátat szabhatnak a technológia terjedésének.
https://e9acef9e71611678f2ef01e6a45d1efb.safeframe.googlesyndication.com/safeframe/1-0-40/html/container.html A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (Carbon Capture and Storage, CCS), vagyis az üvegházhatású gáz kibocsátásának helyén történő megkötése, illetve annak a légkörből való eltávolítása a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének egyik módja, a világ számos országának klímastratégiájában kulcsszerepet játszik. Ezt a módszert főként a fosszilis tüzelőanyagot használó hőerőművek esetében használják, olyan módon, hogy az ott keletkező füstgázból vegyi eljárással kiválasztják a szén-dioxidot, majd azt egy geológiai képződmény alkotta tárolóba sajtolják. A CSS módszerrel mintegy 80–90 százalékkal csökkenthető a hőerőművek szén-dioxid-emissziója.
Ez a technológia azonban meglehetősen drága, skálázhatósága is megkérdőjelezhető, a megkötött szén-dioxid tárolásának helyét pedig jelentősen korlátozzák a földrajzi adottságok, ugyanis a gáz hosszú távú raktározása csak sósvizes tárolókban, kimerített gázmezőkön és olajmezőkön, vagy a kitermelhetetlen széntelepeken lehetséges. Ezek alapján az iparágat nyomonkövető Global CCS Intézet szerint a legjobb szén-dioxid-tároló helyek Észak-Amerikában, Kelet-Afrikában és az Északi-tengeren találhatók. Ez azt jelenti, hogy a gáz tárolóhelyekre való eljuttatása hatalmas csővezeték-hálózatok, vagy hajóflották igénybe vételét is szükségessé teheti, ami nem csak a költségeket növeli meg jelentősen, de további szén-dioxid-kibocsátást is eredményez.
A Global CCS Inétzet jelenleg 42 működő kereskedelmi szén-dioxid-leválasztással foglalkozó létesítményt tart számon világszerte, amelyek évi 49 millió tonna szén-dioxid tárolására képesek. Ez a világ nagyjából 37 milliárd tonnás éves energia- és ipari szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 0,13 százaléka. A 42 projekt közül 30 esetében, amelyek a leválasztott szén-dioxid 78 százalékát kötik le, a gázt úgynevezett fokozott olajkitermelésre (EOR) használják, amelynek során a szén-dioxidot olajkutakba fecskendezik az ott lévő olaj felszabadítása érdekében. A fennmaradó 12 létesítmény, amelyek esetében a nélkül tárolják a gázt a föld alatt, hogy az olajkitermelés növelésére használnák, az Egyesült Államokban, Norvégiában, Izlandon, Kínában, Kanadában, Katarban és Ausztráliában található.
https://e9acef9e71611678f2ef01e6a45d1efb.safeframe.googlesyndication.com/safeframe/1-0-40/html/container.html A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint ma 18, közvetlenül a légkörből szén-dioxidot befogó (direct air capture, DAC) erőmű működik világszerte, amik összesen 0,01 millió tonnányi szén-dioxidot tárolnak el évente. Ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban rögzített klímacélok elérhetőek legyenek, kapacitásuknak 60 millió tonnáig kellene eljutniuk 2030-ra, amihez viszont jelentős fejlesztésekre, és számos további erőműre van szükség a technológia javítása és a költségek csökkentése érdekében.
Ami hazánkat illeti, a MOL 2021-es jelentése szerint a cég a szén-dioxid-leválasztás, -felhasználás és -tárolás technológiájának alkalmazásával a saját és külső partnerek kibocsátásának semlegesítésére összpontosít. Egy frissebb, 2022-ben készült beszámolóban pedig az áll, hogy a MOL Group vállalatcsoportnak jelenleg is zajló projektjei vannak Horvátországban és Magyarországon, ahol a szén-dioxid permanensen tárolásra kerül erre alkalmas geológiai képződményekben, erről azonban a vállalat további részleteket nem közölt.
Forrás: raketa.huhttps://raketa.hu/egyaltalan-nem-biztos-hogy-a-szen-dioxid-levalasztas-jo-megoldas-a-globalis-felmelegedes-problemajara
