EGY OPERAÉNEKES KISGAZDÁRA EMLÉKEZTEK EGERBEN

 Széki Sándor halálának 25. évfordulóján-

Széki Sándor évet hirdetett ez év tavaszán Szíki Károly Arany Érdemkeresztes színművész, a nagy tehetségű operaénekes unokaöccse, az egri Kisgazdák vezetője Széki Sándor halálának 25. évfordulója tiszteletére. Az énekművész Szentendrén volt családi gazdálkodó az Anna –völgyben. A föld, a gazdálkodás  szeretetét Tiszaföldvárról hozta, ahol született..

Az eltelt negyedszázadra Szíki egy Gálaest előtt emlékeztette nagybátyja operaénekes barátait azon a beszélgetésen, melyet Egerben kezdeményezett, a Márai Sándor Központban Pitti Katival és Berkes Jánossal. Ők jó néhány darabban társai voltak az Operaházban nagybátyjának. Ez az emlékezés arról szólt, hogy a színművész, kisgazda elnök nagybátyja  még mindig hiányzik a pályatársaknak, még nyílt szívvel emlékeznek rá. Ezért is olyannyira elborzasztó, hogy szülőfalujában, Tiszaföldváron a református pap önmagából kifordulva akadályozza meg, hogy Szíki emléktáblát helyezhessen el a basszbariton művész tiszteletére. Pedig lassan elfogynak, akik ismerték, s mit jelent majd a megkésett avatás azoknak, akiknél idegenül cseng: Széki Sándor emlékére. Megemlítette Szíki, hogy nagy fájdalom, hogy mindazok, akik a hátukon vitték az Operaházat, a feledés homályos ládáiba zárva élnek hangfelvételeken, videókon és ha ahhoz valaki hozzá akar férni, hogy családi emlékként legalább megőrizze vagy hírt vigyen ezek által a világnak, akkor horribilis összeget kell fizetnie.

Fotó: tveger.hu

Szíki átadta az általa írt, nagybátyjáról  szóló könyvet a két kiváló művésznek, akik boldogan fogadták el, hiszen ők is írtak benne az erdélyi gyökerekkel (Szék) bíró Széki Sándorról, aki az Operaház magánénekese volt, Simándy József fedezte fel, és  25 éve halt meg. Leonard Bernstein így jellemezte őt: Az évszázad hangja Széki Sándor!

 

PÁLYATÁRSAK EMLÉKKÉPEI

 

PITTI KATALIN:SZÍVJÓSÁG ÁRADT BELŐLE.  ILYEN EMBER IS KEVÉS VAN.

Bizony lépten-nyomon azt tapasztalja az ember, hogy oly hamar elfelednek valakit. Mindenki addig él, amíg az emberek emlékezetében lakik és szó esik róla, emlegetik…

Széki Sanyika! Drága arany jó lélek volt, számomra különleges kolléga, mert  ő valaha birkózott, mint az én atyai nagybátyám  -Pitti Péter is, aki a római olimpián IV. helyezett
volt. Aki miatt, akire szívesen emlékezve, mindig sokat beszélgettünk. Ott is az emlékezés… Az emlékezés adott közös pontot nekünk, emberi pontot, mert a színpadon nem oly sokszor találkoztunk, de emlékszem milyen jó Grenwill doktorom volt a Traviatában, amikor már az utolsó felvonásban a haldoklási jelenetben volt társam… De énekeltünk mi a Gianni Schicchiben is együtt… Amikor én Lauretta voltam és ő már nem tudom, melyik rokon, a sok közül…
Nem is tudom, de az, biztos, hogy mindig örültünk már a próbán egymásnak… A színház egy különös világ, amelyben nem nagyon sűrűn szeretik kollégák egymást, persze mi különböző hangfajúak voltunk, fel se merülhetett a konkurálás. Sanyiból a szívjóság áradt. Ilyen ember is kevés van. Nagyon örvendek, hogy rá emlékezhetem, és ha sokan tesszük, akkor ő odaát nagyon fog örülni.

 

 BERKES JÁNOS: EGY HANGNAGYBIRTOKOS VOLT SZÉKI

Ez az ember egy hangfenomén volt, ritka nagy hangadománnyal, azt is mondhatnám, egy hang nagybirtokos volt Széki Sanyi. De az élet minden területén elmondható róla, hogy nagy erővel hatott a külvilágra, s ölelte azt magához. Én is vidéki ember vagyok, Szentesről származom, ezért imádom, mint ő is, a jó hurkát-kolbászt, szalonnát, a jó bort. Sanyi ezek gyártásának nagy mestere volt Szentendrei birtokán, ahol magam is több ízben vendégeskedhettem. Feleségem apai ágon ugyancsak tiszaföldvári, érthető tehát, hogy hamarosan megkedveltem őt.

A legnagyobb nehézségek közepette is mindig két talpon állt. Ez valószínűleg a birkózói előételének volt köszönhető. De egyszer félni láttam őt is. Egy operaelőadás szünetében történt. Két részes műsort adtunk, melynek első részében a Székelyfonót játszottuk. Készültünk a második felvonásra, a Pomádé király új ruhájára. A szünetben azonban valami történt a színpadon: leszakadt egy díszlettartó hatalmas vas tréger. Szörnyű robajjal, fülsüketítő zörejjel hullt alá. Befutott mindenki, s ahogyan érkeztünk, úgy dermedtünk meg a gondolattól: mi van akkor, ha előadás közben történik mindez? Nem múlt el nyomtalanul a pillanat. A második rész arról szólt, ki mennyire fél, retteg, mert sajnos az igazgatóság nem mondta le a Pomádét. Szerintem senki nem tudja, mit és hogyan énekelt, mert a félelem uralta minden pillanatát, s a legkisebb neszre a fal mellé igyekezett menekülni. Sanyi is, ez a hatalmas erős ember, sápadtan menekült minden neszre. Lám, az élet egy pillanat alatt hogy átírja a legnagyobb, a legszebb koreográfiát is.

Széki Sanyi életét, művészi életfonalát is így vágta el egy betegség. Fiatal volt, neki ennyi kis zuhanást ki kellett volna bírnia. Nem ez volt az ő koreográfiája sem, ahogyan végződött: alig több, mint 60 évesen elhagyjon minket. Sándor az operaélet azon nagy énekesei közé tartozott, akik az ezüst-generáció tagjaként írták az operajátszás nagy történetét. Mert aki oda bekerült, az nagy felelősséget hordozott magával. Ezért volt olyan nagy az akkori operajátszás Magyarországon. És ennek egyik főszereplője volt Széki Sanyi is.

Hang Szóró—-Hangosan mindenről, ami nekünk fontos