-László Gyula nap Lezsák Sándor szervezésében-
Szűkszavú közleményben adta hírül az MTI: Felavatták László Gyula régész-történész, egyetemi tanár, képzőművész bronz mellszobrát a Lakitelek Népfőiskolán kialakított Nemzeti Panteonban kedden. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere avató beszédében hangsúlyozta: László Gyula egy olyan korban szólalt meg, amikor nem lehetett, vitte tovább azt az eszmeiséget, amely a magyar hagyományokban, történelemben és irodalomban, mint a búvópatak, újra és újra megjelent, és amelyet soha nem lehetett kiirtani.
László Gyula mellszobrát, Lantos Györgyi szobrászművész alkotását, Kásler Miklóssal együtt László Zoltán, László Gyula fia és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola alapítója leplezte le.
Ez a nap azonban jóval többet érdemelt ennél, mert valóban többről szólt és más minőségen zengedezett: szakrális és lenyűgöző volt mind szervezettségében, mind pedig tartalmában. És még valamiben: látogatottságában, mely felért egy néma demonstrációval is, hiszen Lezsák Sándor invitálására több százan jelentek meg és érezték szükségesnek: László Gyulát, a Széchenyi-díjas magyar képzőművészt és egyetemi tanárt halálának 20. évfordulójára emlékezvén az őt illető helyre kell végre emelni, oda, ahol csak nagyon kevesen vannak: a magyarság eredetkutatóinak panteonjába.
Nem lehet elég magasröptű jelzőt találni erre az emelkedett napra, melyet lehetne Hazatalálásnak is nevezni annyi keresgélés után, de lehetne Lezsák-jelenséggel is illetni. Mert ami mostanság a Népfőiskola kerítésén belül történik, az történelmi léptékű. A mindenkor csendes és nyugodt képet mutató parlamenti alelnök alkotásán akkor döbben meg igazán az őt jól ismerő ember is, politikus és művész egyaránt, ha befogja a befoghatatlant: milyen léptékű, több milliárdos beruházás indult el a szellemi honvédelem terén, a Népfőiskola területén. Láthatóan értelmes jövő-látással és érdemes befektetéssel, mely megtérül, hiszen a szellemi érték kamatja több, mint bármely banki ígéret.
Amikor Lezsák Sándor végigvezette a több száz látogatót a Népfőiskola területén és bemutatta az épülő komplexumokat: a rendszerváltás levéltárát, az új Nyomdát, a Nimród Parkban (Nimrod csillagzatban) készülő Lovardát, a kunhalom formában emelkedő Borkatedrálist, a bió-üvegházat, zöldségfeldolgozót, az alapjairól elemelkedő – másfél év múlva már felavatandó – Nemzeti Művelődési Intézetet, láttatta a kijelölt Kempinget, s közelében a 4 csillagos hotelt, a sportkomplexumot, akkor mindenki csak ámuldozott, s gondolataiban egy új települést vizionált Magyarország térképén. Mindezen fizikai létesítményemeléshez Lezsák Sándor a szellemi műhelyek működését is hozzáillesztette, melyek különböző szekciókban a tényfeltárások és nemzetszolgálatok kutató munkáit, azoknak folyamatos könyvbéli dokumentációit folyamatosan összegzi.
Az emelkedett lelki és lelkesítő bemutató után – a szoboravatót megelőzően – a Gálfalvy teremben Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas művészettörténész mutatta be László Gyula munkásságának egyik legjelentősebb alkotását, a kiállított 51 László Gyula rajzot, s adta át a nagyközönségnek. Szakolczay a 20 éve elhunyt László Gyula életművét lelkesítő példának nevezte, amely arra ösztönöz, hogy „merjünk értékeink védelmében nagyok lenni”. A tárlat megnyitóján mutatták be Arany János Rege a csodaszarvasról című művének ezen alkalomra megjelentetett, László Gyula grafikáival illusztrált, háromnyelvű kiadását is. faragó Laura énekművész László Gyula legkedvesebb balladáját szólaltatta meg.
Az emléknapon megjelent László Gyula gyermeke is, az építészmérnök Zoltán, akivel Szíki Károly készített villáminterjút. László Zoltán elmondta, hogy édesapja , régész-történész, egyetemi tanár, képzőművész, a kettős honfoglalás elméletének megalkotója Erdélyben született 1910-ben, a Brassó megyei Kőhalmon nevű községben, mely az 1848-49-es szabadságharcban jelentős szerepet vállalt. Innen kellett menekülnie a családnak először Kolozsvárra, majd végül át, Magyarországra. A budapesti tudományegyetemen művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz, régészet szakot hallgatott. 1935-ben bölcsészdoktorrá avatták. Tanári és régészeti munkája mellett folyamatosan festett, rajzolt. Megtanulta a szobrászatot, valamint az éremkészítést. 1957-től 1980-ig oktatta az ELTE régészhallgatóit. Zoltán elmondta, hogy nagyon nagyra becsüli ezt a mai rendezvényt, és az édesapjáról elnevetett Intézmény méltó a Széchenyi-díjban részesített szülő elkötelezettségének elismeréséhez, aki a kettős honfoglalás elméletét bátorsággal vallotta abban a korban, amikor tilos volt róla beszélni.
A mellszobor felavatásán Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere nagy lehetőségnek nevezte, hogy az országnak abban az időszakában, amikor „teljesedik politikai szuverenitása és gazdasági függetlensége, meg tudjuk őrizni a tudomány és a kultúra egyenjogúságát és egyenrangúságát, kialakítva a természetes egyensúlyt”. A miniszter megerősítette, hogy : László Gyula álmának és alkotásának kiteljesedését szolgálja majd a Magyarságkutató Intézet, ahol minden magyar őstörténettel foglalkozó tudományág „egy ernyő alá” kerül. Az Akadémiától és az egyetemi rendszertől független intézet felöleli majd az egész történelemírást, a nyelvészetet, az antropológiát, az archeogenetikát, a zenei, illetve a művészeti kutatásokat. Így lehet majd megszüntetni azt a helyzetet, hogy az egyik diszciplína relativizálja a másik eredményeit, hogy elbeszélnek egymás mellett. László Gyula egy olyan korban szólalt meg, amikor nem lehetett. Ő vitte tovább azt az eszmeiséget, amelyik a magyar hagyományokban, a magyar történelemben és irodalomban – mint a búvó patak-, újra és újra megjelenik; soha nem lehetett kiirtani.
A szoboravatást koszorúzás követte. Az egri kisgazdák is, akiket Szíki Károly elnök vezetett, elhelyezték az emlékezés virágait. Ezt követően Szíki átadta a miniszternek az egri megtorlásról írott könyvét és audienciára jelentkezett színházi és könyvkiadási kérdésekben.
Amikor a magyarságszolgálatról esik szó, vessük figyelmünket Lakitelekre, a Népfőiskolára, ahol hatalmas léptékekkel gazdagítja értékeinket Lezsák Sándor és felesége. A látogatók pedig úgy távoznak: jó magyarnak lenni ebben az országban!
Heti Hang Szóró—– Hangosan mindenről, ami nekünk fontos
