A vegetáció végén, a betakarítást követően az árpa, búza, kukorica, napraforgó terméseit a gazdálkodók értékesítik. Az árbevételből a költségeket levonva kapjuk a termelő hasznát, amely a jövedelmezőség legfőbb mutatója és a termelés legfontosabb célja.
A növények a vegetáció során a szemtermés mellett jelentős mennyiségű zöldtömeget állítanak elő, aminek nyersanyagai: a víz, a talajból felvett tápelemek és a levegőből megkötött széndioxid. Az érés során a víz nagy része elpárolog, a levelek és a szár megszárad. A felvett tápelemek és a megkötött széndioxid szerves növényi maradék formájában visszamarad a területen, és csupán a gazda döntésén múlik, hogy mi lesz belőle. Jobb esetben az állattenyésztés „veszi fel”, és szerves trágyaként adja majd vissza később, vagy a talajba keverve visszakerül az onnan felvett tápelemek nagy része, kiegészítve a levegő szén-dioxidjából készült szerves anyaggal. Ez utóbbi esetekben a talaj szerkezetét és minőségét javító, a termőterület értékét növelő nyersanyagként kell tekintenünk a tarlómaradványokra. Ennek a nagy tömegű nyersanyagnak a feldolgozását a talaj élőlényei, elsősorban a mikroorganizmusok, a baktériumok és a nyálkagombák végzik. Ezek a szervezetek a termelődő szerves anyag negyedét képesek hatékonyan elbontani. Az efölötti mennyiséghez segítségre van szükségük. Az intenzív mezőgazdaság számára ma már rendelkezésre állnak azok a speciális, a tarlóbontásra kifejlesztett talajoltó-anyagok, amelyek ezt a folyamatot támogatni képesek. Segítségükkel az elhalt növényi szövetekben tárolt tápelemek feltáródnak, és a következő kultúra rendelkezésére állnak. A nehezen bomló, magas cellulóz és lignin tartalmú részek pedig a humifikáció évtizedekig tartó folyamatába kerülnek, és hosszútávon a talaj minőségét javítják. Ma már a agráreszköz-kereskedelemben kaphatóak ezek a talajoltó-anyagok, amelyek lehetővé teszik a tápanyagok gyors felszabadítását a szármaradványokból, ami után könnyebben művelhető, növényi maradványok nélküli, porózusabb talajt kapunk. Ezeknek a talajoltó-anyagoknak a további előnyei: növényi növekedési hormont termelnek. A légkörből biztosítják a cellulózbontáshoz szükséges nitrogént. Gátolják a kórokozók terjedését. A főnövény aratása és a következő növény vetése közötti rövid idő alatt jó minőségű magágy készítése lehetséges a tarlóbontás talajoltással történő elősegítése után. (Forrás: agrotrend.hu/kabai Gábor és Szabó István)
