Az egyre szélsőségessé váló éghajlat az erdőket is megviseli. Gyakori a rendkívül száraz időjárás, amit gyakran heves zivatarok követnek erős széllel és nagy mennyiségű csapadékkal. A domb- és hegyvidékeken jellemző a rövid időtartamú, de nagy intenzitású csapadék, ami a lejtők talajának a felszínén romboló erőt fejt ki.
A nagy esőzések idején a lejtős területeken a növényborítottságnak különösen nagy szerepe van a talajlemosódás megakadályozásában.
A már kialakult vízmosások további erodálódását kereszt irányú vízmosás-megkötő műtárgyakkal tudjuk megakadályozni. Ezek félvízi oldalán a lezúduló csapadékvíz visszaduzzad, majd lassan és fokozatosan a talaj mélyebb rétegeibe szivárog.
Magyarország területe mikró-vízgyűjtő területekre osztható.
Minden mikró-vízgyűjtő területen célszerű a meglévő vízfolyások felmérése, tisztítása és a medrek szakaszról szakaszra történő elrekesztése a víz visszatartása érdekében.
Ott, ahol a terepadottságok megengedik, a visszaduzzasztott vízzel az erdő-területek árasztással történő felszíni felület-öntözése, illetve barázdás, árkos, vagy mély barázdás öntözése lehetséges.
A patakmedrek rendezése, a fák, bokrok és egyéb vízinövények eltávolítása, valamint mederbővítés után szakaszról szakaszra haladva kereszt-irányú meder-elzáró gátakkal elrekesztett víztározó terekhez lehet jutni. Az itt összegyűjtött csapadékvizeket szigetüzemű napelemekkel, vagy szélkerekekkel hajtott átemelő szivattyúk segítségével barázdás, árkos, vagy mély árkos, illetve felszíni árasztásos öntözésre lehet felhasználni. A lényeg mindig ugyanaz, a talajok vízbefogadó képességének a révén növelni kell a talaj vízkészletét.
A vízfolyások medrében a víz elrekesztésével történő duzzasztás már minden további beavatkozás nélkül is növeli a vízfolyás környezetében a talaj vízkészletét a mederből történő elszivárgás miatt.
Az is fontos szempont, hogy a nagy-csapadékok után kialakított vízfelületek a párolgás révén növelik a levegő páratartalmát, és csökken a szárazabbra forduló napokban a légköri aszály. Természetesen ott ahol emberek tartózkodására szolgáló épületek is vannak a szúnyoglárvák irtásáról gondoskodni érdemes.
Minden csepp víz érték. Minden terület, így az erdőterületek gazdája is kell, hogy gondoskodjon az erdő állománnyal és a talaj erővel történő gazdálkodás mellett a vízkészlet-gazdálkodásról.
Mindenképpen támogatni érdemes minden olyan költségtakarékos műszaki beavatkozást, amely a vízvisszatartást és a talajok vízkeszletének a növelését szolgálja.
Dr. Paál Sándor PhD, c. egyetemi docens, a KPE elnökségi tagja
Függelék
A talaj vízbefogadó képessége, más néven víznyelő-képessége, azt jelenti, hogy a talaj mennyi vizet képes magába szívni és megtartani a csapadékvízből. Ez a függ a talaj típusától, ami lehet homok, agyag, humuszos vályog, és függ a talaj szerkezetétől, tömöttségétől, továbbá a fagyott, vagy magasabb hőmérsékletű állapotától, valamint a már meglévő víz tartalmától. A víznyelő-képesség nagysága határozza meg, hogy egy adott terület mennyire gyorsan képes felvenni a csapadékvizet, és az esőzést követően mennyi idő alatt telítődik.
A talajok víztartó képessége:
A kis-vízfolyások medréből a talajba szivárgó víz a leghasznosabb helyre kerül.
A talaj víztároló képessége azt jelenti, hogy egy adott talaj mennyi vizet képes tárolni. Ez a homoktalaj esetében 5%, az agyag talajnál 20–30%, a szerves anyagokban gazdag réti vályogtalajon pedig 100–200% a talaj szárazanyagának százalékában számolva.
Ez azt jelenti, hogy ha 10 cm vastag lazított talaj rétegünk van, akkor a homok 5…8 mm esőt, az agyag 20…25 mm esőt, a szerves anyagokban gazdag réti vályogtalaj a 200 mm-es nagy júniusi esőzés vízkészletét is be tudja magába fogadni és tárolni.
Árasztásos öntözés az öntözővíz vezetése a felszínen, a gravitációra alapozva az egész terület elárasztásával történik.
Árkos, mély árkos öntözés olyan felületi öntözési módszer, ahol az öntözővizet nagyobb méretű, a talaj felszínén ároknyitó, árokhúzó ekével kialakított vízvezetőkön, vezetik a talajba. Ezek az árkok, vagy barázdák, a növények sorai között helyezkednek el. A víz az árkokból a talajba szivárog be, és így jut el a növények gyökeréhez.
A kis-vízfolyások, patakok, sédek, csermelyek, felszíni vízerek:
Magyarországon 9800 vízfolyás szerepel a vízügyi nyilvántartásban, ebből azok a kis-vízfolyások, amelyeknek a vízgyűjtő területe kisebb 10 négyzetkilométernél (azaz például 3,3 kilométer x 3,3 kilométer nagyságú a vízgyűjtő-terület).
Magyarországon 8769 kis-vízfolyás van. Ezek összes hossza: 33 555 kilométer.
A kis-vízfolyások energetikai hasznosítása:
1) A kis-vízfolyásokból kitermelt növényzetet, fatörzseket, faágakat, gallyakat, bokrokat egyéb vízinövényeket deponálás után levegőn szárítjuk. A légszáraz növényi maradványok darabolás után vegyes-tüzelésű kazánok fűtőanyaga lehet.
2) Meder duzzasztás esetén az átbukó víz, vízikerék segítségével elektromos áram generátort tud meghajtani, ami akkumulátorok töltésére és helyi elektromos áram igények kielégítésére lehet alkalmas.
A kis-vízfolyások rekreációs hasznosítása:
Megfelelő mederduzzasztás és vízfelület-kialakítás után a helyi igényeket kielégítő kajak-, kenusport jöhet létre, illetve haltelepítés után horgászvíz.
