Lakatos Géza miniszterelnök 1944 októberében példamutató bátorsággal megkísérelte a lehetetlent. Megpróbálta kiszabadítani Magyarországot a szörnyű háború karmaiból. Hősies küzdelme, és az 1944. október 15-én bekövetkezett bukása a mostani orosz-ukrán konfliktus idején is azt tanítja nekünk, hogy a háborúból NEM kiugrani kell, hanem bele sem szabad keveredni.
Mi balatonfüredi polgári kisgazdák időről időre meg-megállunk egy-egy történelmi személyiség emlékezete felidézésével. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a történelem hordoz olyan tapasztalatokat, amelyeket érdemes napjainkban is feleleveníteni a mostani problémák megoldásához. Ilyen egy korábbi magyar miniszterelnök rövid, de nagyon bátor kiállással jellemezhető hivatali ideje. Ez a miniszterelnök Lakatos Géza volt 1944-ben.
Lakatos Géza 155 esztendeje, 1990. április 30-án született Budapesten. A Magyar Királyi Honvédség vezérezredese, aki 1944 augusztusa és októbere között volt Magyarország miniszterelnöke.
A Sztójay-kormány leváltását követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével.
Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat, többek között a magyarországi zsidóság deportálásáért felelős Baky László és Endre László belügyminisztériumi államtitkárokat, és kiszabadítottak a megszálló német hatalom fogságából számos magyar politikust és közéleti személyiséget, közöttük Bajcsy-Zsilinszky Endrét.
Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett.
1945. január 2-án letartóztatták és a Sopronkőhidai Börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadult, de Sopronba internálták.
1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra. Számos népbírósági perben tanúként hallgatták ki. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után is megmaradt birtokát, ezért visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendő festéssel és könyvillusztrálással tartotta fenn a családját.
1951-ben Hajdú-Biharba, Etyekre telepítették ki feleségével, Kálmán fiával és lányával együtt, ahol 1953-ig mezőgazdasági alkalmi munkából élt.
A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Ausztráliába, Adelaide-be utazott az 1957 óta ott élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.
Lakatos Géza a gimnázium alsó négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd – édesapjának korai halálát követően – Kálmán nevű testvérével együtt a Soproni Honvéd Főreál Iskolába került. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és még ebben az évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti 1. honvéd gyalogezredben, majd a Linzi Gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi vezérkari Hadiakadémiára, a Kriegsschuléra, amely az Első Világháború kitörése után megszűnt. Az orosz frontra került, majd 1915 decemberétől 1916 novemberéig az osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztje volt. 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. 1923-tól a Vezérkari Főnökség Hírszerző és Felderítő Osztályán dolgozott. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a Prágai Magyar Követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. A keleti fronton a közigazgatási feladatokat ellátó magyar katonai alakulatokat irányította. 1944. augusztus 29-től 1944. október 15-ig volt Magyarország miniszterelnöke.
Forrás: Wikipédia – szabad enciklopédia
